Hírek

Gróf Széchenyi István, “a legnagyobb magyar” emlékezete

Sajnos nem csak II. Rákóczi Ferenc halálának évfordulója ez a nap április 8. Ezen a napaon 1860. április 8-án vetett véget életének a döblingi tébolydának nevezett elmegyógyintézetben gróf Széchenyi István, “a legnagyobb magyar”, a reformkor kiemelkedő egyénisége. Halálának körülményei mind a mai napig kérdések felvetésére adnak okot. A Cultura Magazin cikke

1791. szeptember 21-én született Bécsben, apja Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója volt. Az ifjú gróf, aki nevét egyedi módon középen e-vel írta, a bencéseknél és a piaristáknál tanult, majd filozófiát hallgatott a szombathelyi akadémián. Az 1809-es nemesi felkelés idején részt vett a vesztes győri csatában, majd 1813-ban a lipcsei “népek csatájában”, bátorságáért több kitüntetést is kapott. Ott volt az 1815-ös bécsi kongresszuson, majd bejárta Európát, s barátságot kötött Wesselényi Miklóssal. Széchenyi rengeteget olvasott, sikertelen szerelmei viszont sokszor kétségbe ejtették. 1824-ben szerette meg a nála húsz évvel fiatalabb Zichy Károlyné Seilern Crescentiát, akit csak tíz év múlva, annak megözvegyülése után vehetett feleségül. Külföldi tapasztalatai alapján változtatni kívánt az elmaradott hazai állapotokon.

Első könyve, a Lovakrúl 1828-ban jelent meg, a második, a Hitel 1830-ban a kibontakozó magyar reformmozgalom programjává vált. 1831-ben írt a Világ című művét, a Stádium tizenkét pontba foglalta a nemzeti pénzalap gyarapítására, a földesúr-jobbágy viszonyra, a közös adózásra, a közlekedés fejlesztésére, a kereskedelmet gátló monopóliumok eltörlésére vonatkozó követeléseit. Tevékenységét még felsorolni is nehéz. 1822-ben vezette be a lóversenyeket, 1825-ben felajánlotta egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Elsőként ő szólalt fel magyarul a főrendiházban, majd 1827-ben létrehozta a Nemzeti Kaszinót. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, 1835-37 között királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, oroszlánrésze volt az állandó Duna-híd megépítésében.

Bankot és gyárakat alapított, támogatta a magyar színház ügyét, ösztönözte a bortermelést és a selyemhernyó-tenyésztést. Az 1840-es években nagy sikere volt a Tisza-szabályozás és a balatoni gőzhajózás megindítása. Az 1840-es évek elején kezdődtek ellentétei Kossuth Lajossal, akit 1841-ben, Kelet népe című írásában izgatással vádolt meg, s attól tartott, hogy kezdeményezései összeütközést provokálnak Béccsel. 1847-ben mosoni követ lett, hogy ellensúlyozza Kossuth szerepét, a diétán nagyszabású közlekedési tervet nyújtott be.

Az 1848-as forradalmat örömmel fogadta, a Batthyány-kormány közlekedési és közmunkaügyi minisztere lett. Az egyre élesebb ellentétek az udvarral azonban megviselték idegeit, szeptemberben ijesztő állapotban távozott a kormányülésről. Másnap orvosa kíséretében elindult Nagycenk felé, de miután útközben megszökött és kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, egyszer pisztollyal, majd a Dunába akart ugrani, az orvos Bécsbe vitte, onnan pedig erővel Döblingbe szállították, ahol nyugtalansága hosszú évekig tartó fásultságba csapott át. Felesége is Bécsbe költözött férje után, így állandó kapcsolatban álltak egymással. Állapota 1851-től kezdődően fokozatosan javult, 1856-ban ismét dolgozni kezdett, szobája politikai klubbá vált. 1857-ben Nagy Szatírájában névtelenül gúnyolta ki az abszolutizmust, majd 1859-ben ugyancsak névtelenül Ein Blick auf den anonymen Rückblick (Egy pillantás a névtelen visszapillantásra) címen német nyelven írt választ egy, a Bach-rendszert dicsőítő röpiratra. Széchenyi ezzel nagyban hozzájárult Bach bukásához, hiszen kíméletlenül, szellemesen, szatirikusan, leleplezte az osztrák államminiszter hazug fejtegetését. Emiatt rendőri felügyelet alá helyezték és házkutatást rendeltek el Széchenyi döblingi betegszobájában, melyet gyakran kerestek fel az ellenzéki szellemű magyar főrangúak.

A hatóságok által folyamatosan zaklatott Széchenyi 1860. április 8-án főbe lőtte magát. “Nyilvánvaló, hogy három teljesen különböző fázison ment át Széchenyi lelkiállapota döblingi tartózkodása alatt; az egyik fázisról a másikra való átmenet nem határozható meg ugyan nap és óra szerint, mert azt, hogy az egyik elmúlt, rendesen csak abból vesszük észre, hogy a másiknak megkezdését már tények bizonyítják; de a három stádium különfélesége nem tagadható, s ha azon kérdés vettetik föl, vajon tébolyodott volt-e Széchenyi, pontosan meg kell jelölni az időszakot is, melyre a felelet adandó, hogy határozottan lehessen felelni; csakis ezáltal válik természetessé e pszichopathologikus kórfolyam egész menete s teljesen érthetővé némely látszólagos ellentmondás.” Hazaszeretete, hite a haladásban, akaratereje, harca a reformokért, alkotó szenvedélye, áldozatkészsége, gyakorlati munkássága a magyar történelem kiemelkedő személyiségévé tette.

Az 1848-as forradalmat örömmel fogadta, a Batthyány-kormány közlekedési és közmunkaügyi minisztere lett. Az egyre élesebb ellentétek az udvarral azonban megviselték idegeit, szeptemberben ijesztő állapotban távozott a kormányülésről. Másnap orvosa kíséretében elindult Nagycenk felé, de miután útközben megszökött és kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, egyszer pisztollyal, majd a Dunába akart ugrani, az orvos Bécsbe vitte, onnan pedig erővel Döblingbe szállították, ahol nyugtalansága hosszú évekig tartó fásultságba csapott át. Felesége is Bécsbe költözött férje után, így állandó kapcsolatban álltak egymással. Állapota 1851-től kezdődően fokozatosan javult, 1856-ban ismét dolgozni kezdett, szobája politikai klubbá vált. 1857-ben Nagy Szatírájában névtelenül gúnyolta ki az abszolutizmust, majd 1859-ben ugyancsak névtelenül Ein Blick auf den anonymen Rückblick (Egy pillantás a névtelen visszapillantásra) címen német nyelven írt választ egy, a Bach-rendszert dicsőítő röpiratra. Széchenyi ezzel nagyban hozzájárult Bach bukásához, hiszen kíméletlenül, szellemesen, szatirikusan, leleplezte az osztrák államminiszter hazug fejtegetését. Emiatt rendőri felügyelet alá helyezték és házkutatást rendeltek el Széchenyi döblingi betegszobájában, melyet gyakran kerestek fel az ellenzéki szellemű magyar főrangúak. A hatóságok által folyamatosan zaklatott Széchenyi 1860. április 8-án főbe lőtte magát. “Nyilvánvaló, hogy három teljesen különböző fázison ment át Széchenyi lelkiállapota döblingi tartózkodása alatt; az egyik fázisról a másikra való átmenet nem határozható meg ugyan nap és óra szerint, mert azt, hogy az egyik elmúlt, rendesen csak abból vesszük észre, hogy a másiknak megkezdését már tények bizonyítják; de a három stádium különfélesége nem tagadható, s ha azon kérdés vettetik föl, vajon tébolyodott volt-e Széchenyi, pontosan meg kell jelölni az időszakot is, melyre a felelet adandó, hogy határozottan lehessen felelni; csakis ezáltal válik természetessé e pszichopathologikus kórfolyam egész menete s teljesen érthetővé némely látszólagos ellentmondás.” Hazaszeretete, hite a haladásban, akaratereje, harca a reformokért, alkotó szenvedélye, áldozatkészsége, gyakorlati munkássága a magyar történelem kiemelkedő személyiségévé tette.

forrás:cultura.hu

.

Ajánlott Cikkek