Gyárlátogatás a MÁVAG Automobil osztályán 1927-ben
Ma már nehéz elképzelni hogyan nézett ki, és mit gyártottak a MÁVAG Automobil osztályán, de azért megvannak a források, hogy felelevenítsük, mit és hogyan gyártottak akkoriban a Kőbányai úton! Induljunk tehát, nézzük meg!
Borítóképen: Autóalkatrészek megmunkálása a MÁVAG-ban – 1927
Akkor még létezett a MÁG, tehát ez a gyárbejárás egy olyan korban volt, amikor a MÁVAG mellett még két gyártó, a MÁG és a Magyar Waggon- és Gépgyár is készített automobilokat.
Igen, a MÁG 1930 körül sajnos felszámolási eljárás alá került, de Győrben – éppen a gazdasági világválság előtti utolsó pillanatokban… – sikerült még egy modern gyárat létrehozni, és a vállalat széles termékpalettája okán túlélte a legnehezebb időszakokat is.
De mi most a MÁVAG-nál vagyunk, 1927-ben. Nézzük tehát, mit láthatott az akkor a Kőbányai gyártelepre látogató vendég!
Gondoljunk bele, hogy milyen gyors volt a fejlődés akkoriban: az első MÁVAG által készített gőzmozdony alig több, mint ötven évvel gyárlátogatásunk előtt került ki a gyárból, 1927-ben pedig már automobilokat gyártottak! És ez nem véletlen…
A háború utáni erős gazdasági visszaesés közepette ugyanis egyszerre kellett megküzdeni a külföldi versennyel és azzal is, hogy ehhez minimális tőke volt csak, és ezek tetejébe még kínzó nyersanyaghiány is fellépett. Nem csoda, hogy akkoriban csökkent a munkáslétszám, de a gyár méreteire jellemző, hogy még így is 3.600 munkás dolgozott falai közt.
A MÁVAG Kőbányai úti oldalán voltak az irodaházak, ahol a pénzügyi-, gazdasági vezetésen túl a legfontosabb a tervező részleg volt.
Itt születtek meg azok a tervek, melyeket aztán az irodaház mögött sorjázó műhelyekben és csarnokokban „öntöttek” anyagiasult formába. A gyárépületek messzemenőkig igazodtak a gyártás menetéhez, elhelyezésük nem esetleges volt, hanem az eredetileg három osztály igényeihez igazodott.
Mi sem bizonyítja jobban a gyártás minőségét, mint hogy akkoriban egy olasz politikus azt nyilatkozta, hogy az olasz mozdonyok legértékesebb alkatrészei a MÁVAG-nál készültek, és az, hogy 1929 körül a MÁVAG Indiába szállított rengeteg mozdonykazánt, mozdonyhengert, egyéb mozdonyrészeket.
A világ úgy tudja, hogy India vasúthálózatát a briteknek köszönheti, ugyanakkor azt már kevesebben tudják, hogy ennek működtetését a MÁVAG biztosította gyártmányaival!
Igen ám, de az egy pár évvel későbbi történet, a ’20-as évek első kétharmada bizony komolyan próbára tette a gyárat: a MÁVAG nagyobb piacra volt méretezve… De vissza az osztályokhoz! A mozdonyosztály mellett volt a hídosztály, ami például az Erzsébet híd, vagy éppen a Lánchíd egyes elemei.
A gyár harmadik része mezőgazdasági gépek előállítására volt berendezve. Itt készültek például a MÁVAG trakrorjai:
Mint említettük, ezekben az időkben a lecsökkent belső kereslet, a külföldi verseny és a külföldi megrendelések elmaradása igencsak próbára tette a gyárat. Ez a helyzet különösen a híd- és a mozdonyosztályt viselte meg, ezért a vezetők elhatározták, hogy új üzletágat vezetnek be, méghozzá az autógyártást!
A mozdonyosztály főszárnyának nyugati részéből elkerültek a speciálisan mozdonygyártás céljait szolgáló gépek és helyüket szakszerűen kiválogatott, az autógyártás igényeinek megfelelő speciális gépekkel töltötték be, nagy körültekintéssel ügyelve arra, hogy a gyártás folyamatosságát semmi ne akadályozza.
Itt vette kezdetét az öntödéből kikerült nyers öntvények, az alumínium ötvözetből készült motorteknők, a különleges tömör és nagyszilárdságú hengerek, hengerfejek, a siluminból készült sebességváltó házak, hűtőkeretek megmunkálása. A következő csarnok a szerelőműhely volt, melyen túl az alváz megmunkáló, sajtoló és kovácsműhelyek nyertek elhelyezést.
Az itt készült keretek az alváz megmunkálóműhelybe és onnan a hidraulikus és pneumatikus szegecselő gépek segítségével készültek, ezek után a szerelőcsarnokba kerültek. A kisebb motor, illetve autó alkatrészek, a krómnikkel acél vezértengelyek, hajtórudak, a kapcsoló és sebességváltó karok, tengelyek, szelepek, olaj és vízszivattyúk, fogaskerekek stb. a kovács-, illetve öntőműhelyből egy lift segélyével az emeleti megmunkáló helyiségekbe kerülnek, ahol – miután az egyes szerszámgépek között elosztották őket – végig haladva a termeken nyerték el az alsó csarnokok igényeinek megfelelő alakot.
Az itt elkészült és összeszerelt alkatrészek egy, a terem másik végén elhelyezett lifttel, a szerelőcsarnokba jutottak, ahol az egyes nagyobb géprészletek összeszerelése történt. Ugyancsak itt álltak hosszú sorban a fékezési próbán átesett és lemért teljesítményű motorok, míg távolabb a szerelésre váró alvázak, alig félig kész és teljesen elkészült autók sorakoztak.
Az itt gyártott motorok teljesítménye 60 LE volt. Ezt a teljesítményt egy négyhengeres (furat-löket: 135×170 mm) 8,9 literes négyütemű benzinmotorból vették ki.
Hajtóanyagként benzint, vagy benzolt is lehetett használni, de a váltáshoz külön beállításokat kellett végezni a motoron. Pallas porlasztót és Bosch gyújtómágnest alkalmaztak, az olajozás teljesen automatikus volt. Az üzemanyagfogyasztásról nem tudunk pontos adatokat, ugyanakkor azt sikerült megtudni, hogy a motor olajfogyasztása 100 kilométerenként mintegy 1,5-2 liter volt!
A sebességváltó négy előremeneti és egy hátrameneti fokozattal rendelkezett. A féktárcsák anyaga öntött acél, belső átmérője 530 mm, szélessége 70 mm volt, és ezeken a gépeken már ballonos gumikat használtak. Igen, akkoriban még sok esetben tömörgumis megoldással éltek:
A gyártmánypaletta a következőképpen nézett ki:
- Lánchajtásos, 4 tonnás teherautó rossz utakra, melynek maximális sebessége ugyan csak 20 km/h volt, de 20 %-os emelkedőn is képes volt felmenni.
- Kardán hajtásos gyorsteherautó 3-5 tonnás kivitelben, városi használatra süllyesztett, míg vidéki viszonyokra emelt alvázzal, aminek maximális sebessége 30-40 km/h volt, és 16-20 %-os emlkedő legyőzésére volt alkalmas.
- Kardánhajtásos busz, ami 25-43 személy szállítására volt alkalmas, maximális sebessége 35-40 km/h volt, és 18-20 % emelkedőn is elment.
Íme, a nagyobbik busz:
Ezek az adatok mai szemmel nézve kissé megmosolyogtatók ugyan, de a maga korában ezek az adatok igencsak jóknak számítottak! Nos, ilyen volt a gyár, és ilyen automobilokat gyártott a MÁVAG 1927-ben!
