Gyártás, összeszerelés vagy import?

Amikor a „Magyar ipar remekei” sorozatunk cikkei alatti hozzászólásokat olvassuk, sok esetben felvetődik a téma; mennyire tekinthető magyarnak egy-egy termék? Ebben a témában rendre egymásnak ellentmondó véleményeket olvasunk, kezdve onnan, hogy az „utolsó szögig”, a „koppintás”-on át az „ez csak bérgyártás” megjegyzésig. Tévedés ne essen, a vélemény szabad, itt és most csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy bizony ez egy központi kérdés, amire gyakran nincsenek egyértelmű válaszok.

Borítóképen: A Méray szerelőcsarnoka

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a kérdést nem egyfajta gazdasági nacionalizmus szüli, sokkal inkább az a tény, hogy Magyarország 1920 után olyan országgá vált, ahol szűkösek az erőforrások – majd’ minden tekintetben -, aminek egyik, de talán gazdasági szempontból a legkirívóbb hatása az, hogy mindig egyensúlyozni kellett a kivitel és a behozatal igen érzékeny mérlegén!

Hogy ez mennyire így van, és volt, arra kiváló példa a nagyhírű magyar motorgyártó, a Méray esete 1934-ből, mikoris nagyobb mennyiségre engedélyeztek német és angol motorkerékpár gyártók termékeinek behozatalára. Íme:

Az egyik gazdasági hetilap nemrégiben arról adott hírt, hogy nagyobb behozatali kontingenst biztosítottak a német és angol motorkerékpárgyárak részére. A lap szerint mintegy kétszáz motorkerékpár beengedéséről van szó, amire azért van szükség, mert;

Kétségtelenné vált, hogy a nemrégiben kiadott behozatali tilalmi rendelet nem érte el célját.

A magyar gyár (Méray) által nem gyártott, hanem csupán összeszerelt, külföldi alkatrészekből álló motorkerékpárok eladási lehetősége a múlttal szemben lecsökkent.

Az idézett közleményre a következő megjegyeznivalónk van:

1. Az angolokkal olyan értelmű megállapodásról van szó, hogy a jövőben is kb. ugyanannyi motorkerékpárt hozhassanak be, mint a behozatali tilalom előtti időkben. Ezen a réven azonban nem kétszáz, hanem mindössze 50—100 motorkerékpár behozatala esedékes. Német kerékpárkontingensekről ezzel szemben szó sincsen.

2. Nem fedi a tényeket a közleménynek az a másik állítása sem, hogy a Méray-gyár csupán külföldi alkatrészeket szerel össze és valójában nem gyárt motorkerékpárokat. A valóság az, hogy a Méray-féle motorkerékpároknak régebben is csupán három főalkatrésze, mégpedig motorja, sebességváltója és gyújtórésze volt külföldi…

Újabban azonban amotor már itthon készül és így a külföldről behozott alkatrészek értéke a gép teljes értékének mindössze 10-12%-át teszi.

Az idézett cikk tehát soha időszerűtlenebb nem volt, mint ma. Amidőn ezt megállapítjuk, egyúttal néhány sorban méltatni kívánjuk azt az iparfejlesztő tevékenységet, amelynek révén ma már, ha nem is 100, de legalább is 88—90 százalékosan magyar motorkerékpárról beszélhetünk.

Mint említettük, újabban a motorgyártásának meghonosításáról van szó. A motort a Magyar Acélárugyár és a Csonka János gépgyár közösen gyártják. Akik a magyar ipari termelést régebb idő óta kellő figyelemre méltatják, jól tudják, hogy a kerékpármotor gyártásnak hazánkban komoly tradíciója van.

Ezelőtt 35 évvel szerkesztette Csonka János az első magyar kerékpármotorokat, amelyeket különösen a posta használt szívesen levélgyűjtő triciklijeinél. E motorok jóságát a legjobban az a tény bizonyítja, hogy a postánál 25 esztendőn át voltak üzemben.

A most legyártott motorok előállításánál a szóban forgó vállalatok természetesen számoltak a technika legújabb haladásával és így az új gyártmányok sem tartósság, sem teljesítőképesség dolgában nem maradnak el a legjobb angol és német motorok mögött.

Egyaránt alkalmasak szóló- és oldalkocsis-, túra- vagy sportkerékpárok hajtására és kétféle méretben készülnek. Jelenleg 500 cm3-es űrtartalom, 12 lóerős, 4 ütemű, léghűtéses, alulvezérelt, automatikus cirkulációs olajozású típus van gyártás alatt, amelynek kivitele a legtökéletesebb. Erre egyébként az előállító gyárak magas színvonalon álló műszaki felkészültsége a legnagyobb biztosíték.

Eddig a cikk 1934-ből. És valamiért az az érzésünk, hogy ezt akár későbbi korokban, vagy akár ma is írhatták volna…