Ha a repülőtér messze van a belvárostól: Aeroexpress!
1923 januárjáig kivételes jogokat biztosított az antanthatalmak repülőgépeinek: a szövetséges és társult főhatalmak légi járművei szabadon repülhettek Magyarország légterében, illetve korlátozás nélkül fel- és leszállhattak az ország területén. Ezzel együtt hat hónapra megtiltották nemcsak a katonai, hanem a polgári légi járművek gyártását, behozatalát és kivitelét.
Borítóképen: Budai alsó rakpart a Szent Gellért térnél, a hidroplán állomáson Junkers F-13-as hidroplánok – 1925 (forrás: Fortepan, 24829)
Ilyen körülmények között természetesen szó sem lehetett repülésről, még polgári szinten sem. Pedig már 1920-ban létrehoztak egy polgári légi forgalmi vállalatot, a Magyar Aeroforgalmi Rt.-t (Maefort), amely Budapest-Szombathely és Budapest-Szeged között tartott fenn légipostajáratot.
Az antant ellenőrző bizottsága szerint azonban a Maefort fő célja nem a polgári légi szállítás fejlesztése volt, hanem a rejtett magyar légierő megszervezése és működtetése, azaz a katonai repülések leplezése.
Fentiek okán 1921-ben gyakorlatilag megsemmisítették mindazt, ami Magyarországon a repülést jelentette, vagy csak egy kis köze is volt a repüléshez…:
Az 1921 áprilisától egészen 1922 novemberéig tartó időszakra a magyar légi járművek vonatkozásában repülési tilalmat vezettek be. Ezen időszak alatt egy francia-román légitársaság, a Compagnie Franco-Roumaine de Navigation Aérienne (CFRNA) indított rendszeres járatokat a Budapest-Bécs és Budapest-Arad vonalon, később a cég a magyar főváros és Párizs között légipostajáratot is üzemeltetett.
1922 végén – amikor már talán a roncsokat is megsemmisítették— feloldották a tilalmat, így hamarosan (november 19-én) megalakulhatott a Magyar Légiforgalmi Rt. (Malert), majd egy hónappal később, december 22-én az Aeroexpress Rt.
A Malert tulajdonképpen az első hazai polgári légitársaság volt (persze csak akkor igaz ez, ha elfogadjuk az ellenőrző bizottság megállapításait a Maefort ügyében…), ami aztán szép pályát futott be, de sajnos voltak azért néha komolyabb baleseteik is:
A Malert Mátyásföldön alakított ki bázist, ami aztán később már szűknek és nem kellően felszereltnek minősült, így Budaörsön is komoly építkezések kezdődtek:
A Malert-tel szemben az Aeroexpress némileg eltérő utat választott. Az igaz ugyan, hogy volt három darab Junkers típusú gépük Mátyásföldön, de inkább azokra a hidroplánokra koncentráltak, amelyek a magyar főváros közepén, a Ferenc József híd közelében, a Dunán szálltak le, hiszen hidroplánok voltak.
Ezek a gépek a Junkers F13 típusú gépek voltak, melyek a világ első alumíniumborítású utasszállító repülői volt, tehát korának legmodernebb gépei közé tartoztak.
Az Aeroexpress első gépe 1922 karácsonyán érkezett meg Zimmermann német pilóta vezetésével, és 1923 elején már egy egész flottája volt a cégnek, hiszen három hidroplán és három szárazföldi futóművekkel felszerelt gép tartozott kötelékükbe.
A cég a Prága-Budapest- Zágráb és a Budapest-Bukarest útvonalra, valamint a Balaton körül és a Duna magyar szakaszára kapott légi forgalmi engedélyt. Külpolitikai okokból azonban még hónapokig nem tudta megindítani a menetrendszerű járatokat, a Junkersek addig is alkalmi és sétarepülésekre vitték az utasokat.
Az Aeroexpress légitaxi-szolgáltatást is nyújtott;
- 1923 májusában Mikes János szombathelyi püspök repülővel utazott Rómába.
- A lóversenyt szenvedélyesen szerető arisztokraták szintén Junkers géppel repültek az osztrák fővárosba, hogy megnézzék a bécsi Derbyt.
Az Aeroexpress hidroplánjai viszont 1923 júniusától már rendszeresen közlekedtek a Budapest-Siófok vonalon. Az egyik Junkers gép végrehajtott menetrendszerű balatoni körrepüléseket is a Siófok-Balatonalmádi-Balatonfüred-Keszthely- Balatonföldvár-Siófok útvonalon.
A nyaralók, a fürdőzők rövidesen hozzászoktak a Junkers hidroplán látványához, sőt meg is kedvelték az alumíniumborítású repülőgépet, és elnevezték Ezüst sirálynak.
A Malert menetrendszerű bécsi járata csak július végén indult meg, mert elhúzódott a tárgyalás az osztrák kormánnyal. A vállalat – magyar részről – kizárólagos jogot kapott a Budapest-Bécs útvonalra, de az Ausztriával kötött légügyi szerződés értelmében egy osztrák légitársaság is repülhette ezt az útvonalat.
A tárgyalások egészen tragikomikus felhangot kaptak, mikor kiderült, hogy osztrák légiforgalmi jogot ugyan az Oest. Luftverkehrs A.G. nyerte el, de a cégnek nincs megfelelő számú saját repülője… Ezért bérbe vette az Aeroexpress Junkers gépeit!
Így Budapest és Bécs között két magyar vállalat bonyolította le a légi forgalmat!
Az Aeroexpress egyébként nem csak utasokat szállított, hanem a relatív könnyű, ámde drága áruk szállítását is rábízták. Ilyenek voltak a drága szőrmeáruk például, de szállítottak így selymet, dísztollat, csipkét, filmeket, pipere árut, és még déligyümölcsöket is!
Áttekintő adatok Magyarország 1925.évi légiforgalmáról
Az Aeroexpress járatai népszerűek voltak – különös tekintettel arra, hogy Budapest belvárosában volt egyik bázisuk – 1925-re mégis csődöt jelentett…:
„1925 óta az Aeroexpress, amely tulajdoniképen egy német érdekeltség támogatásával létrejött alapítás volt, anyagi okok következtében nem bonyolít le légijáratokat s így Magyarország 1926. évi légiforgalmából teljesen kikapcsolódott. Helyette a német Luft-Hansa jutott jelentékeny szerephez, amely a Magyar Légiforgalom Rt.-vel üzemközösségi alapon bonyolította le a légiforgalmat Budapest és Bécs között.”
