Ha kombájn, akkor csakis AC-400!

1856-ban, egyik augusztusi napon nagy tömeg gyülekezett a pesti Nemzeti Múzeum előtti téren, ahol most Arany János szobra áll. Mi volt az a nagy esemény, amely ezt a sokaságot egybecsődítette? A gőzcséplőgép bemutatója.

Borítóképen: 1953, elkészült az EMAG-gyárban az ezredik magyar kombájn

„A próbacséplés ugyan csak tíz órára lett hirdetve — írja az egykorú krónikás —, de már kilenc órakor ember ember hátán tapodotta kötélkordon körül, úgyhogy a bizottságnak is csak a rendőrök tudtak utat csinálni a publikumon át… Hosszúknak tűntek a várakozás percei, aztán mégis elkövetkezett a várt pillanat… Megindultak a gőzcséplőgép kerekei és a gépész éles sípjelére Bojtos András pestipolgár, egyébként tisztes lakatosmester a kezeibe adott búzakévét lassan bedugta a gép tetején levő szájba. A gép egyszerre elbődült, amitől sok gyenge szívű asszony és lány hangosan felsivított, attól félvén, talán valami szerencsétlenség esik. De nem szerencsétlenségtörtént, hanem csoda, amelyen elámult a nép… Olyan tömegben gyűlt a zsákokba a tiszta búza, hogy a nézők nem győzték csodálni. Egy-kettőre felgépeltek egy nagy kazal kévét, a szem pedig szépen kifejtve leomlott a cséplőgép hátulján levő zsákokba.”

Az egykorú cikk tehát csodáról számol be, és bizony ez egy csoda is volt akkoriban, hiszen az 1800-as évek közepén még egyáltalán nem volt jellemző a mezőgazdaság gépesítése. Persze ennek is eljött az ideje, és az EMAG ebben a „műfajban nagyot alkotott:

Bár a vállalat talán legnagyobb sikereit már ’45 után érte el, de látni kell, hogy sok-sok évtized tapasztalata kellett ahhoz, hogy a szovjet mintájú gépet végül úgy alkossák meg, hogy az alapjául szolgáló masinát fényévekkel verte, és sorra gyűjtötte be a díjakat és elismeréseket.

A párizsi nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításról beszámoló szakértők, Rázsó Imre dr. profeszszor, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója és Bodolai Imre így nyilítkozott:

„A kiállításon szerepelthazai gyártmányú AC—400 jelű aratócséplőgép — amely a szovjet Sz—4 jelű aratócséplőgép alapulvételével készült — általános szerkezeti felépítésében nemcsak versenyképes a többiekkel, hanem sok tekintetben előnyösebb, mert egyszerűbb és áttekinthetőbb. Kedvezőbb alapot nyújt a továbbfejlesztésre.“

Nyilvánvaló, hogy akkoriban a szovjet eredetet hangsúlyozni kellett, ugyanakkor az a bizonyos szerkezeti felépítés olyan újdonságokat tartalmazott, amilyeneket a szovjet gép megalkotói hírből sem ismertek… Ez nyilvánvaló, az alábbi videó is alátámasztja, ugyanis a szovjet gép totálisan más… (hogy fionopman fejezzük ki magunkat):

„A magyar kombájn sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy az AC—400 jelű géptípus nyomán vált világszerte általánossá az aratórésznek átmenő sodrócsigás megoldása, valamint a cséplődobnak a cséplőgépeink révén világhíres HSCS ferde vánkosléces szerkezete.”

Ha már HSCS:

A párizsi siker nem az egyedüli volt. A magyar kombájn 1954-bena híres lipcsei vásáron komoly szakmai körök előtt aratott elismerést. Az AC-400 jelű gép mozgékonysága, hajtáselrendezése, célszerű szerkesztési elve a legtöbb szakértő tetszését megnyerte.

Nem lebecsülendő az az eredmény sem, amelyet az európai mezőgazdasági gépgyártás egyik fellegvárában, Csehszlovákiában ért el a magyar kombájn.

A Karlovy-Varyban rendezett aratócséplőgép-versenyben az EMAG AC-400 jelű gépe legyőzte a nyugatnémet kombájnokat is.

Minden bizonnyal egy EMAG a kisfilmben:

Mekkora siker lett aztán az AC-400-as magyar kombájn? Nos, egy újabb idézet:

„A bíborvörösre festett kombájnok Kína számára készülnek, a pirosakat Törökországnak, a zöldeket Hollandiának, a kékeket Belgiumnak, a szürkéket Csehszlovákiának szállítják. Érdeklődik a magyar kombájn iránt Argentína, Irán, Finnország, Görögország és többmás ország is.”

Így történt tehát, hogy a világ jó részét Magyarországról látták el kombájnokkal…