Ha nem tetszik egyik típus sem: Építs! Avagy; Baráth Leó László egyedi sportautója
Nagy a valószínűsége, hogy már több, mint 100 évvel ezelőtt is drágább volt egyedi autót építeni, mint egy szériagyártmányt megvenni. De mit tehet az ember, ha nincs egyetlen típus sem a választékban, amelyik minden szempontból megfelelő? Egyedit kell építeni, de… Hogyan lesz az egyedi autó megbízható? Hogyan lehet majd szerelni, javítani?
Borítóképen: Baráth Leo érdekes sportkocsija – 1913
Tulajdonképpen azt kell mondjuk, hogy Baráth Leó László „csak” pont ugyanúgy oldotta meg a problémát, mint a nagy autógyárak jó 50-70 évvel később:
Kipróbált, jó minőségű alkatrészeket „emelt le a polcról” a világ vezető gyártóitól, majd az így összeállított műszaki alapokra húzott egy formás karosszériát!
Ebben azért komoly segítségei is voltak. Egyrészt akkoriban nem volt kivételes dolog (sőt!), hogy egy autógyár csak a motor-alváz egységet készíti el, a karosszálás feladatát pedig független gyártók végzik el. Másrészt a hazai karosszériagyártók magas minőségű gyártmányai garantálták az igényes kialakítást.
De ebben az esetben azonban nem csupán arról van szó, hogy egy jól ismert márka alváza kapott egy egyedi karosszériát, hanem sokkal többről!
Nézzük tehát, hogyan állt össze ez a tényleg nem mindennapi gép, ami nem csak megépült, nem csak szép volt, hanem versenyzésre is alkalmas volt – mindamellett, hogy a hétköznapokon is kiválóan használható maradt!
A motor és az alváz a Fordtól jött ehhez az autóhoz. Ez érthető, akkoriban már igen olcsón, de megbízható minőségben gyártott az amerikai óriás. Ami pedig a legfontosabb volt – hiszen mégiscsak sportautóról van szó! –, az nem más, mint hogy akkoriban a Ford gyártotta a legkönnyebb motor-karosszéria kombót!
Ha már versenyautó, akkor itt egy autóverseny 1913-ból.
Talán ma már meglepő, hogy a 2,8 liter hengerűrtartalmú motor csak 20-25 lóerős lehetett, de akkoriban az bizony jó értéknek számított!
A súly-lóerő aránya tehát egész jó volt, de még egy kicsit tovább faragtak a gépen mielőtt még karosszériát szerkesztettek rá! A Ford alváza meglehetősen magas volt – amit tovább emelet a Ford gyárija helyett felszerelt Riley-féle drótküllős, ámde sokkal könnyebb sportfelnije -, ezért a nyomtávot szélesebbre vették.
Így megmaradt az autó kanyarstabilitása, ugyanakkor az akkoriban meglehetősen rossz utakon is gyors haladást tett lehetővé!
Az autó megtalálható a Fortepan-on is, de sajnos – mint azt a magyarjarmu.hu is megállapította a Baráth-ról szóló írásában – téves bejegyzést illesztettek a képhez. Mi az eredti felirattal közöljük a képet, amit érdemes összevetni a borítóképen látható fotón szereplő autóval, ami az A Motor című újság 1913. évi 11. számában jelent meg az „Egy idividuális kocsi” című cikk illusztrációjaként, és amit egyértelműen Baráth autójaként azonosít cikk irója (mi szintén az eredeti képfelirattal láttuk el), és kiderül, bizony itt egyazon autó szerepel a két képen.
A cikk egyébként azt is leírja, hogy a Magyarországon készült karosszéria, egy bizonyos Káposztás okleveles mérnök készítette a formatervet, szintén az ő útmutatásai alapján készítette el a német Windhoff gyár a tompított éllel ellátott hűtőt. Említést tesznek az elefántcsont színű fényezésről is, amiról azt írják, hogy még jobban kiemeli az autó karcsú, alacsony légellenállású karosszáriájának művészi formáját.
Az autót egyébként önindítóval szerelték, C.A.V. dinamót alkalmaztak, ami folyamatosan töltötte az akkumulátort, így állandó világítást tudott biztosítani. A férőhelyeket érdekesen – ugyanakkor az autó formájához igazodva – alakították ki, hiszen elől kettő, míg hátul egy személy foglalhatott helyet, az autó tehát három személy szállítására volt alkalmas.
És mit tudott a gép? Nos a léghajóüldözésben – ami akkoriban igen kedvelt autóversenyzési forma volt – a következő eredményt találtuk 1913 októberéből:
„1. sz. léghajó: Sonia“, vezette: Pollack Ottó Harminc percen belül négy gépkocsi fogta el:
1. Szilberleitner József (M. Á. G.), nyerte a m. kir. honv. miniszter tiszteletdiját. 2. Baruch Jenő (Austro—Daimler), nyerte a magyar ruggyantaárú gyár r.-t. tiszteletdiját. 3. Dr. Frohner Román (Austro—Daimler), nyerte Chrambach Frigyes Károly tiszteletdiját. 4. Baráth Leó László (Ford.)”
Később felülvizsgálták ezt a versenyt, és Baráth Leó László különdíjat kapott, de a lényeg az, hogy az autó igenis jól teljesített! És szerepelt itt egy MÁG autó is, na meg Rohner Román, aki bizony maga is kiváló karosszéria építő céget vitt!
