Hírek Vélemény Vélemény-cikkeink

Ha Ukrajna nem viselkedik… avagy; aki nem lép egyszerre…

Márpedig nem viselkedik! De ha nem, akkor annak következménye van, méghozzá pénzben elég jól mérhetően. Az új orosz-magyar gázszerződés alapján érkező gáz ugyanis kikerüli Ukrajnát, így oda ez a tranzitbevétel (is). Vannak persze kockázatok, de – mint azt igyekszünk bemutatni -, nem ez volt az utolsó ütőkártya a magyar kormány kezében! Sajnos, oda a Barátság (kőolajvezeték)…

Borítóképen: Vezetékek (forrás molgroup.info)

És ha oda, akkor a Déli Áramlaton keresztül, Szerbián keresztül érkezik a gáz. Politikai döntés? Akár azt is lehet mondani, hiszen a magyar külügyminiszter, valamint orosz partnere megállapodásáról van szó, ami természetesen a Gazprom és az MVM közötti szerződésben ölt majd testet. Az ár üzleti titok (mindig is az volt, akármilyen oldal is adta az épp regnáló kormányt!), de abban biztosak lehetünk, hogy a déli irány megbízhatóbb és/vagy olcsóbb, mint az ukrán területen majdnem nullára futott műszaki állapotú vezetéken történő szállítás, amit esetenként meg is csapoltak korábban…

A kormány, és természetesen az szerződő MVM feladata pedig nem más, mint megtalálni a lehető legjobb ellátásbiztonság, és a lehető legjobb ár között azt a megoldást, ami a (sokszor ellentétes!) követelményeknek a leginkább megfelel. Mielőtt elfelejtenénk; az orosz gáz éves mintegy 4,5 milliárd köbméteréből „csak” 3,5 milliárd érkezik délről, a többi Ausztria irányából jut el az országba. Igen, az Északi Áramlaton keresztül ma már a nyugati irány is egy reális alternatíva a megbízhatatlan ukrán tranzittal szemben.

Egyszerűbben megfogalmazva: magyar részről ez pusztán gazdasági kérdés. Az persze egy másik kérdés, hogy ez politikai szempontból is jól jön, de ki nem szereti az extrákat, ha már egyszer nagybevásárlásra adja fejét? Mert bizony az, hogy Ukrajna hogyan kap gázt – és ezért mennyit fizet -, az az orosz relációban csakis tőle függ, ha pedig ugyan orosz kitermelésből kap, de egy közvetítőn keresztük, az minden bizonnyal borsosabb összeget jelent majd… Régóta mondjuk, hogy nem lesz jó vége, hát most ez van. Ez nem azt jelenti, hogy rajtunk kívül nincs, aki biztosíthatná a szükséges gázmennyiséget keleti szomszédunknak, de ebben az esetben ugye szintén közvetítőről beszélünk – bármi is legyen a kitermelés helye…

Persze oda kell figyelni más szempontokra is! Szerencsére ez sem maradt ki, hiszen a Krk-i cseppfolyós gázterminál nem csak azért fontos, mert más irányt jelent, hanem azért is, mert éppen az Egyesült Államok az, ami szorgalmazza (nyilván a saját kitermelés európai exportja miatt!) az ilyenek létesítését, kapacitásbővítését. Bár ez most csak a hazai igények 10%-át fedi le, de nem szabad elfelejteni, hogy egyszer talán megérkezik a Fekete-tengeren kitermelt román gáz is, amivel már jól diverzifikált beszerzési források állnak elő, hogy árversenyre is késztetheti az eladókat.

Fiegyelem! Kicsit nézzük körbe! A Slovnaft (szlovákiaia vezető olajipari cég) az egyik legnagyobb ukrán gázbeszállító, a cég pedig a MOL többségi tulajdona, Magyarország pedig nem függ az ukrán gáz-tranzittól. Az INA (horvát vezető olajipari cég) szintén MOL tulajdon, de a Krk-i terminálban már az MVM készül nagyobb befektetéssel, és már ma is komoly együttműködés van, mire pedig megérkezik a román gáz, éles verseny lesz a magyar piac allátásáért.

Szóval, aki nem viselkedik…

Ajánlott Cikkek