Haladjon Ön is a korral! Ha egy üzlet beindul…
Ideje viszont áttérni ifj. Váncza Józsefre, aki – mint a fentiekből is látszik – biztos anyagi háttérrel kezdhetett bele saját vállalkozása építésébe. A Központi Értesítő adta hírül, hogy ifj. Váncza József, valamint Feigl Gyula közkereseti társaságot alapított 1925. március 30.-i bejegyzéssel sütőpor, vegyipari és vegyészeti cikkek előállítására. A cégjegyzésre mindketten. külön-külön jogosultak voltak, de id. Váncza József is – „pp” toldattal – jegyezte a vállalkozást.
Borítóképen: Egy hirdetés 1930-ból
Erős a gyanúnk, hogy Feigl Gyula azonos azzal a személlyel, akinek testvére, Feigl László volt a finanszírozója az első magyar utasszállító gép tervezésének és gyártásának, így nem kizárt, hogy szintén Feigl László volt az, aki Feigl Gyula – és így természetesen ifj. Váncza József – számára a saját tőkéjükön felüli összeget is rendelkezésre bocsájtott a vállalkozás sikere érdekében.
Milyen érdekes, hogy visszataláltunk újra a repüléshez… Már csak azért is, mert a Róma L2 repülőgép történetében is felbukkant a Feigl családnév! Feigl Gyula egyébként igen jól képzett gépész volt, így könnyen lehet, hogy a gyártáshoz szükséges gépeket és berendezéseket ő, vagy az általa ismert, igen kiváló hazai mérnök-gárda készítette el.
Az előző rész:
Ez akkoriban szintén igen fontos volt, mert a kereskedelmi szempontok miatt igen sérülékeny gazdaság, na meg az általános tőkehiány közepette az volt a legjobb, ha egy vállalkozás mindent megoldott saját keretein belül.
A cégbejegyzés szerint a Váncza és társa (Váncza & Co.) Budapest a Tavaszmező utca 2. alatt működött, és – mint azt a fenti kép is mutatja – ez is egy sarokház volt, amiben akár egy gyógyszertár is működhetett. De talán már sokkal fontosabb volt a sütőporgyártás, és az, hogy az angol nevét is feltüntették a vállalkozásnak, egyáltalán nem véletlen! A sütőpor receptje már megvolt, de ahhoz, hogy sikeres legyen, ez még közel nem volt elég…
Érdekességként meg kell említenünk, hogy ez az épület is egy tér, méghozzá az akkori Mária Terézia téren – közelebbről a Józsefvárosi római katolikus templom mellett – volt, ami ugyan nincs messze a Kálvária tértől, hiszen a Baross utcán át alig több, mint 500 méter a távolság a két tér között…
És itt most a történet egy korábbi szakaszához kell visszatérnünk. Tudjuk, hogy id. Váncza József bejárta a világot, és – hasonlóan testvéréhez, Vácza Emmához – igencsak jól használta a fényképezőgépet…
Utazásairól kétobjektíves, sztereó géppel készített fényképeket és diapozitíveket, melyeket sztereóvetítővel lehetett vetíteni s sztereó szemüveggel nézni.
Igen, hiszen, mint azt korábban jeleztük a patika működtetése sokkal inkább Faragó Ármin feladata volt, Váncza József folyamatosan új és még újabb készítményekkel kísérletezett. Id. Váncza József igen sikeres volt – ahogy azt vagyongyarapodása is mutatta -, azonban vállalkozása mégsem teljesedhetett ki úgy, mint ahogy szerette volna – na feledjük az első világháború közbeszólt! -, de aztán amikor ifj. Váncza József is megszerezte 1923-ban gyógyszerészi diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen (az intézmény csak 1950-ben vette fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevet!), eljött a közös kísérletezések kora.
Apja és fia – legalábbis a családi legendárium szerint – a rühesség elleni por receptjét kereste az apa-fia duó, helyette sütőport találtak.
Ez akár igaz is lehet, de talán nem is az a lényeg, hogy miként jöttek rá a sütőpor receptjére, hiszen nem is maga a sütőpor receptje volt talán a legfontosabb – ettől még féltve őrzött családi- és üzleti titok! -, hanem az a három tényező, ami alapvető fontosságú volt:
Reklám
A Váncza termékek reklámja volt Magyarországon az első amerikai típusú reklámkampány mintájára szervezve. Ez annyit tett, hogy elfogadták, és annak megfelelően is cselekedtek, hogy igenis a jó bornak is kell cégér! Nem kevésbé volt fontos reklámhordozó az a receptkönyv, amit minden Váncza terméket – leginkább sütőport – forgalmazó kiskereskedőbél volt elérhető. Ennek érdekében a nyereség jelentős részét visszaforgatták reklámba.
Hatékony reklámhadjáratot segítette az újabb és újabb termékek bevezetése. Ami pedig aztán tényleg hatékony volt, az nem más, mint hogy ügynöki hálózatot működtettek, a viszonteladóknak ajándékcsomagokat küldtek ki.
Gyártás
A recept önmagában csak egy vegyi összetétel, a folyamatos minőség, a szigorúan azonos összetétel gyártástechnológiai kérdés. Erre szerencsére ott volt Feigl (később: Fóthy) Gyula, de maga Ifj. Váncza József is komoly képességekkel rendelkezett egyes mechanikai eszközök szerkesztését illetően. Márpedig, ha volt egy jó marketingeszköz (a „Mi süteménye könyvünk, „Kincses receptkönyv”), amelyben grammra pontos értékeket tüntettek fel az egyes receptekhez, magának a térfogatnövelő sütőpornak is megbízhatóan mindig pontosan ugyanolyannak kellett lennie!
Különlegesség
A sütőpor önmagában nem volt új találmány, ugyanakkor az akkoriban árult sütőporok nem voltak azonosak. Az összetétel ezért nagy kincs, és a Váncza-féle sütőpornak az volt a különlegessége, hogy csomómentesen el lehetett keverni, és kevesebb tojás használatával is el lehetett érni a kívánt végeredményt, ezek a tulajdonságok pedig kiemelték a konkurens termékek közül.
Tudni kell, hogy Fóthy Gyula nem csak a gyártás során alkalmazott gépek, és egyéb berendezések terén segítette a vállalkozás sikerét, ugyanis az ő nevéhez főződnek a főváros első neonreklámjai – melyekből a cégnek szép bevételei voltak! -, melyek közül az első, és talán a legnagyobb éppen a Váncza sütőport hirdette az Oktogonon!
De ők készítették a Lánchíd első díszkivilágítását is!
Úgy tűni tehát hogy beérett a munka a befetetett energia és pénz dolgozni kezdett, a tulajdonosok – na meg a háziasszonyok legnagyobb megelégedésére! De ahogy az már csak lenni szokott… igen, jöttek a problémák is. De erről a folytatásban!
