Haladjon Ön is a korral!

Ha valaki, akkor Lampich Árpád, a kiváló magyar aviatikus aztán pontosan tudta, hogy milyen elképesztő vagyont jelentett, ha valaki olyan sütőport készített, amivel a háziasszonyok a Gerbeaud finomságait megszégyenítő nyalánkságokat varázsolhattak akár még a kevésbé tehetős családok vasárnapi ebédjéhez. És nyilván ezt pontosan tudta Váncza József is…

Borítóképen: A híres reklámmondat egy variánsa egy 1938-as hirdetésen

Mi köze van Lampich Árpádnak, kora egyik legzseniálisabb magyar aviatikusának a magyar sütőpor atyjához, Váncza Józsefhez? Nos, azon túl, hogy könnyen lehet, nem is találkoztak, de úgy tűnik, a világ már akkor is kicsi volt…

Különösen azok után, hogy egy Lampich Árpád által tervezett és épített – mindössze 28 lóerős, gróf Thoroczkay Péter által tervezett motorral szerelt! – Róma L2 jelű géppel Bánhidy Antal gépészmérnök (nem mellesleg repülőgép-tervező és pilóta!) egy „laza” 5.300 kilométeres túrát tett meglehetősen mostoha körülmények között fél Európa felett!

Miért éppen egy ilyen gyösszel tette meg az utat Bánhidy? Nos, 1920 után jelentős korlátozásokat vezettek be a magyar repülést, illetve aviatika tekintetében, így az ultrakönnyű gépeknél nagyobbakra nem is igazán lehetett gondolni… De vajon elég volt ez olyan zseniális tervezőknek, mint amilyen – többek között! – Lampich Árpád volt?

Nos, nem… Azt az időszakot még valahogy sikerült kihúznia, amíg eljutottunk odáig, hogy ismét volt magyar aviatika, de a gazdasági világválság olyan kilátástalanná tette azt, hogy itthon új gépek szerkesztésébe fogjon – úgy, hogy azért valaki fizet is! -, több, mint reménytelen volt… Addigra persze Lampich nemzetközi szinten is ismert aviatikus volt, így aztán nem meglepő, hogy olyan vállalatot, és olyan megrendelőt keresett, ami/aki fizetni is tudott (az már egy más kérdés, hogy aztán az általa alkotott gépet titokban tovább gyártották – persze az őt illető összegek megfizetése nélkül…):

És ha sütőpor, ha Magyarország, akkor nincs kétség: Váncza József a megoldás! Nem véletlen ám, hogy dr. Oetker gyógyszerész volt – ahogy Váncza József is! -, az meg végképp nem véletlen, hogy termékeiket nem vállalatoknak, hanem kifejezetten a háziasszonyokat célozták meg. Azon túl, hogy sütőport gyártottak, ez utóbbi volt a kulcs!

Adott tehát két gyógyszerész, akik egyáltalán nem a gyógyászatban elért eredményei okán lettek igazán híresek!

Fontos tudni, hogy egyik említett gyógyszerész sem talált fel alapvetően új élelmiszer adalékanyagot/alapanyagot, mert a sütőpor kitalálója Justus von Liebig volt, de ő a nagyüzemi gyártókat célozta meg termékeivel. Dr. Oetker pedig egészen más irányba indult el… Igen, a családi kasszák napi kiadásait akkoriban azok a háziasszonyok kezelték, akiket dr. Oetker igen hatékony reklámkampányokkal talált meg.

És akkor most egy reklám itthonról, méghozzá 1928-ból:

Figyelem! Akkor már süteményes könyvet adtak ki, és tényleg szinte minden fűszeresnél ott volt a receptkönyv! De honnan jött az ötlet? Nos, mint fentebb szó volt róla, a sütőpor nem volt unikális találmány – már dr. Oetker sem nevezhető feltalálójának -, ellenben kevesen tudták előállítani, és ami különösen fontos, kevesen voltak képesek arra, hogy egyenszilárd minőségben, pontosan azonos összetételben gyártsák!

Márpedig a pontosság, a megfelelő arányok mindenkori változatlansága különösen fontos volt, hiszen a süteménye esetében grammocskák döntenek, komolyan számítanak abban, hogy milyen lesz a végeredmény!

Nos, erre a pontosságra akkoriban bizony csak a gyógyszerészek voltak képesek, ráadásul náluk volt meg az a megfelelő ismeret is, ami a különböző vegyi anyagok használatára, azoknak keverésére, vegyítésére vonatkozott, és ők voltak azok, akik a különböző élelmiszer-vegyipari kísérletekhez szükséges eszközökkel rendelkeztek, vagy képesek voltak azokat legyártatni.

„Váncza József édesapja 1904-ben költözött Miskolcról Budapestre, és a Kálvária téren nyitott patikát.”

Sok helyen olvasható ez a mondat, és nem is vitáznánk, csakhogy… A Kálvária téren, a 6. szám alatt lakott egy gyógyszerész, de gyógyszertárról. A gyógyszerész neve pedig Vancsa József volt, lakása az 1913-ban először színházként megnyitott épület felsőbb emeletein volt.

Ezzel szemben Váncza József gyógyszertára az 1907-es adatok szerint a mai Gutenberg téren (akkor Sándor tér) a 2. szám alatt volt, az egy évvel korábbi adatok szerint pedig a Rökk Szilárd utca 28. szám alatt.

A két cím egy és ugyanaz, csak kissé nehéz megtalálni, mert ugyan a mai Gutenbeg teret a 20. század elején a térképen és a korabeli újságokban és iratokban a Sándor tér névvel tüntették fel, ugyanakkor hivatalosan a Főherceg Sándor tér nevet viselte. A Rökk Szilárd utca neve nem változott meg, csak éppen számozás más, ugyanis korábban a Blaha Luzja tértől indult a Rökk Szilárd utca, de mára a Blaha Lujza étről a mai Gutenberg térig terjedő szakaszát Somogyi Béla utcának nevezik.

Ma tehát a Gutenberg tértől indul a Rökk Szilárd utca számozása, így pontosan tudható, hogy a korábbi 28. szám (amit egy időben a Sándor tér 2. számként azonosítottak) a mai Rökk Szilárd utca 2. számú ház.

És itt is van, a mai Diszkont üzlet helyén működött valamikor a Váncza-féle Szent László gyógyszertár.

Ettől még könnyen lehet, hogy elsőként a Kálvária téren, az 1913-ra már lebontott épületben volt a Váncza-féle első budapesti gyógyszertár, de erre vonatkozó adatokat nem igazán találtunk.

Nos, sorozatunk első részében a Kálvária téri patikára vonatkozóan nem találtunk olyan adatot, ami bizonyítaná létezését, és a sok helyen két patikaként azonosított Sándor téri, illetve Rökk Szilárd utcai gyógyszertár pedig egy és ugyanaz volt.

De a lényeg az, hogy id. Váncza József Budapestre költözött, és patikát nyitott! Sorozatunk további részeiből kiderül, hogy a történet messze nem itt kezdődött, de a források általában itt indítják a híres Váncza sütőpor történetét.

A következő részben visszalépünk az időben, hogy kiderítsük, honnan, milyen környezetből érkezett a zseniális magyar polihisztor, a sütőporkirály! Íme: