Hansa-Brandenburg a neve, mégis magyar!
Már hogy a fenébe lenne ez magyar? A neve alapján nem is lehetne, és ha még azt is elmondjuk, hogy A C.I-et Ernst Heinkel, a német Hansa- und Brandenburgische Flugzeugwerke cég mérnöke tervezte a Hansa-Brandenburg B.II kiképző- és felderítőgép továbbfejlesztésével, akkor végképp kétséges lehet… De!
Borítóképen: Egy Phönix változat
A helyzet úgy áll, hogy Magyarországon ebből a gépből 732 darabot készítettek Magyarországon, így a Császári és Királyi Légierő legnépszerűbb típusa volt, a teljes géppark egynegyedét adta, összesen 1.258 darab állt hadrendbe.
Az osztrák-magyar légierő 1915 szeptemberében rendelte az első 10 darabot a Hansa-Brandenburg cégtől, majd a többi szériákkal együtt összesen 80 gépet vásároltak Németországból.
Miután megszerezték a gyártási licencét, a Bécs melletti Phönix Flugzeugwerke 446, az aszódi UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik AG.) pedig 732 darabot készített, az utolsót 1918 októberében, közvetlenül a háború vége előtt.
Az egyes szériákon sok különböző módosítást hajtottak végre, kísérletek történtek bombázó széria kifejlesztésére (ez 200-250 kg-nyi bombát vitt magával), a C.I-en tesztelték az ejtőernyős ugrásokat és a fegyverrendszerek elhelyezését is. A Phönix és az UFAG egymástól függetlenül dolgozott és titkolták a fejlesztéseiket, ezért az alkatrészek csereszabatossága miatt a repülőszázadokhoz azonos gyártótól származó repülőgépeket igyekeztek szállítani.
A többi korabeli repülőgéphez hasonlóan a törzs favázas és furnérburkolatos volt, a motort alumíniumlemez burkolta. A pilóta és a megfigyelő közös fülkében, egymáshoz közel ült. Fegyverzetét egy Schwarzlose géppuska alkotta, amit egy félköríves sínen helyeztek el, hátrafelé nézett és a megfigyelő mozgatta és kezelte.
Egyes szériákon a felső szárnyon is helyeztek el beépített géppuskát, amit a pilóta kezelt. A fülkében helyezték el a fényképezőgépet, a rádiót (a tüzérséggel való kommunikációhoz), a bombákat és a tartalék muníciót. Csűrőkormány csak a felső szárnyon volt.
A futóművet erős V alakú acélcső merevítette. Fékként a keréktengelyre erősített kapa formájú szerkezet szolgált, amely a földbe kapaszkodva állította meg a gépet. Az eredeti német szériákba 160 lóerős Daimler motor került; a Phönix 160 és 200 lóerős Daimlert és 200, valamint 230 lóerős Hiero motort alkalmazott. Az UFAG 160, 200, 230 lóerős Hierót és 220, 250 lóerős Benz motort épített be.
A 250 lóerős MARTA-Benz változat a Magyar Repülőgépgyár Rt. 169-es sorozatú Brandenburg C.I repülőgépeibe került beépítésre.
Szóval az Aszódon gyártott gépek egy jó részének nem csak a szerkezete készült – megvásárolt licensz alapján! – a Magyar Királyság területén, hanem a hajtómű is itt készült, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a típus az egyik legtöbb példányban legyártott magyar repülőgép!
És ne feledjük; a gépeket folyamatosan fejlesztették, így az eredeti típusok csak mintául szolgáltak!
