Hihetetlen helyről került elő egy honfoglaló vitéz, zavarba ejtő leletekre bukkantak
A Kárpát-medencébe a 9. század legvégén megérkezett magyar törzsek nem az azonnali letelepedést választották, hanem továbbra is nomád életmódot folytattak. Sűrűn indultak rablóportyákra nyugat felé is, hogy onnan kincseket, értékes textíliákat, illetve mindenekelőtt rabszolgákat szerezzenek- írja a promotions.hu.
Borítóképen: Lehel vezér kürtjével agyonüti Konrád császárt. Képes krónika (34.oldal) – Lél és Bulcsú kapitányok a német császár előtt
Kissé árnyalnánk ezt a sommás megállapítást azzal, hogy ezek a hadjáratok nem feltétlen rablás céljából indultak – még akkor sem, ha gyakran mesés kicsekkel tértek haza a portyázók -, hanem azt az adót szedték be, melyet még Attila rótt a Kárpát-medencétől délre és északra található területekre.
Nevezzük ezeket kalandozásnak, de véleményünk szerint itt volt egy másik tényező is; a magyarokat sokesetben behívták az egyes országok egymással torzsalkodó urai, vagy éppen egyes országok vezetői más országok ellen, mert tudták, hogy a magyar haderővel sokkal nagyobb esélyük van a győzelemre, ezt pedig busás jutalommal fizették meg aztán.
A magyarság egy évszázad alatt mintegy 47 hadjáratot indított, ebből 9-et déli irányba, a zömüket pedig (38-at) nyugat felé. Egészen a dán határig, sőt az Ibériai-félszigetig eljutottak, de felfedezték a teljes olasz „csizmát” is a tetejétől a sarkáig.
Így már nem csodálkozhatunk azon, hogy a mai francia Riviéra környékén is megtaláljuk a kalandozó magyarok nyomait. Abban az időben persze az még nem turistaparadicsom volt, hanem Afrikából érkezett muszlim kalózok tartották uralmuk alatt a térséget.
Ettől a területtől kissé északabbra, a Francia-Alpokban találták meg egy olyan személy maradványait, akiről 1980-ban derült ki, hogy magyar nemzetiségű lehetett.
Amikor viszont tüzetesebb vizsgálat alá akarták vonni, az őrzőhelyként szolgáló múzeumban rájöttek, hogy csupán két csat maradt meg a leletegyüttesből.
2014-ben azonban Langó Péter újra rátalált az értékes anyagra, igaz, a legérdekesebbnek számító szablya még akkor sem került elő.
A nagy számú érme, valamint egy lándzsa, kés, nyílcsúcsok és más leletek alapján azonban sikerült megállapítania, hogy a tárgyak ezer szállal kötődnek a Kárpát-medencéhez, nyilvánvalóan honfoglalás kori emlékek.
Egy famaradvány radiokarbonos vizsgálatával még többet megtudhatnak majd a tárgyak eredetéről, és remélhetőleg ez ismét csak a magyar eredetet fogja alátámasztani. Sajnos a szíjelosztó karika szintén elveszett, pedig ez a Mercedes-jelhez hasonló lelet megdönthetetlen bizonyítékul szolgálhatna.
A helyi levéltárban fellelt nyilvántartásból az is kiderült, hogy a leleteket 1888-ban találták meg, mégpedig a Drac folyó festői völgyében.
A magyar régészek így már néhány tíz méteres pontossággal meg tudták határozni, hol nyugodott a hajdani vitéz, vagyis a jövőben talán újabb ásatásokat tudnak majd végezni ott.
