Hivatali bikkfanyelv 100 évvel ezelőtt

„Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!” Valami régi emlék, hogy ezt a sokszor elhangzó mondatot a nyelv őrei igencsak kifogásolták. Mi – miután sem nyelvészek, sem pedig „hívatal” nem vagyunk – nem tudunk sokat hozzáfűzni a dologhoz, ellenben találtunk egy igen érdekes esetet, a Beszkárt (BSzkRT) idejéből, feltehetően abból a korból, amikor a Beszkárt átvette a villamosok üzemeltetését egy korábbi kisebb társaságtól. Íme (Az Ujság, 1923. március 28):

Borítóképen: A BSzKRT váltójegye – Talán éppen a “gyűretlenség” céljából lett fém?

„Ezt a nyelvtanilag és a villamosjegyek terminológiájában is teljesen uj kifejezést a villamosvasutak uj igazgatósága kreálta és gazdagította vele a magyar nyelv szókincsét.

Uj villamostársaság, uj szavak, sőt mondhatni: uj jelszavak, mindenesetre stílszerű jelenség.

De maradjunk csak a tulajdonképpeni „tárgynál”, amelyet ugyancsak gyűretlen állapotban szeretnénk átnyújtani az örökkévalóságnak. A fontos parancs, ukáz, dörgedelem, amelyben ez a pompás szóvirág a maga eredeti vasalatlanságában (faragatlanságában) megjelenti, így hangzik:

Ezzel a hirdetménnyel az ötvenkoronás villamosjegy premierjén díszítették fel a villamosokat. Azóta ott díszeleg minden kocsiban, kioktatván az utasokat a kalauzokkal szembeni kötelességeikre, amelyeket felhívás bevárása nélkül, gyűretlen állapotban teljesíteni tartoznak.

Hogy a kalauzoknak mi lesz a teendőjük a jövőben, ha már a közönséget nem kell „felhívni”, vagy a gondosan összehajtogatott jegyeket nem szükséges „gyüretlenné” tenni, — „arról ezideig még nem tétetett hivatalos intézkedés, s az igazgatóság nyilván csak kellő megfontolás után fog e tárgyban döntést hozni”.

A figyelmeztető táblát minden nyelvújító érdemei mellett is hiányosnak tartjuk, mert nincs benne az, hogy a villamoskalauz hányadik számú utasnak tartozik a nyakába akasztani a táskáját, hogy ő viszont, mint polgári ruhás ellenőr figyelhesse meg az illetőt, mikor vedlik át „jegycsalóvá”, s persze azonnal a büntetőbíróság elé állíthassa.

Sokan kifogásolják a plakát hangját és azt s bátor véleményt kockáztatják, hogy amig az „irányzat” nem vonult be a villamostársaságba is s amíg nem a BSzKRT igazgatta a villamosokat. ilyen parancsoló szavú, rideg ukáz sohasem jelent meg.

Pedig hát akkor is akadtak renitens utasok, akik bevárták a felhívást s a jegyet csak azután, méghozzá nem is gyüretlen állapotban adták át. Sőt az akkori időknek még egy, mondhatni jelentős előnye volt: a gyüretlen jegy 12 fillérbe és nem 50 koronába került!…”

Nos, ma talán 350 forint egy vonaljegy Budapesten. Azt, hogy ez hogyan viszonyul az akkori 50 koronához, nem tudjuk, de azt igen, hogy a feliratok, illetve a bemondott információk és figyelmeztetések sokak szerint magyartalanok.

De – miután a cikk megírásával sem lettünk nyelvészek… – ezt majd mások eldöntik!