Hogy volt? Autóbuszok Budapesten: az első 25 év
Az első, kizárólag személyszállításra szolgáló lóvasút 1866-ban indult el a Múzeum körúton. Akkoriban senki sem gondolta volna, hogy néhány évtizeden belül hatalmas változások és fejlődés zajlik majd a városi és országúti közlekedésben. A budapestiek mindig nyitottak voltak a korszerű technológiákra.
Borítóképen: Andrássy út, háttérben a Hősök tere – jön az 1-es busz! – 1938 (forrás: Fortepan / Kiss Ádám László)
Párizsban már 1854-ben elindult a lóvasút, Bécsben és Berlinben 1865-ben, Budapesten pedig egy évvel később megjelent ez a gyors közlekedési eszköz, amely ma már csak múzeumi darabként létezik.
1887. november 28-án elindult az első villamosjárat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között. A lóvasút lassú tempójához szokott utasok valósággal megrohamozták az új járművet. 1896-ban elkészült Európa első földalatti villamosa, amely a Városliget és az akkori Gizella tér között közlekedett, így Budapest újabb jelentős lépést tett a közlekedés fejlesztése felé.
A 20. század elején a gépjárművek rohamos fejlődésével megjelent a motoros társaskocsik terve is. Angliában és Németországban egyre nagyobb érdeklődés övezte ezt az új közlekedési eszközt. Kezdetben teherautók alvázára építették az emeletes kocsikat, ám a tömör gumiabroncsok és a merev rugózás nem biztosítottak kényelmes utazást.
1915-ben Budapesten is elindult az autóbusz-közlekedés hét emeletes, sárga autóbusszal, egyelőre csak egyetlen vonalon, az Andrássy úton.
Azonban az első világháború miatt 1917-ben le kellett állítani a szolgáltatást.
1921-ben újabb autóbuszok érkeztek, és szeptember 24-én ismét elindult a közlekedés egy vonalon. Az autóbuszüzem 1923-ban önállóvá vált, majd 1924-ben már két vonalon közlekedtek a járművek. 1928-ra tíz vonal üzemelt, 37 busszal. A fejlődés folytatódott, és 1938-ra Budapest autóbusz-közlekedése már 214 járművel működött. 1932-ben a Beszkárt vette át az autóbuszüzem irányítását.
A 25 év alatt az autóbusz-hálózat egyre nagyobb szerepet játszott Budapest közlekedésében. Az első években alig 200.000 utast szállítottak, de 1929-re ez a szám 14 millióra, 1937-re pedig 35 millióra nőtt.
Az 1939-ben forgalomba állított „trambuszok” modern kialakításuknak köszönhetően még hatékonyabbá tették a városi közlekedést.
Budapest autóbuszai gyorsak, kényelmesek és jól rugózottak voltak, így a város legmesszebb eső pontjaira is percek alatt el lehetett jutni. A tapasztalt járművezetők pedig biztosították a zökkenőmentes közlekedést, még a legnehezebb időjárási körülmények között is.
