Hogyan gyártsunk előtönköt hadihajók számára?
Ma ez egy igen fogós kérdés, ugyanis nemigen találunk olyan szakembert, aki egy ilyen kérdésre élből tudja a választ. Persze jobb is, ha nem építünk hadihajókat, történelmünk okán ma már ilyen méretekben egyébként sem biztos, hogy szükség lenne rá… De ha történetesen 1900-ban lennénk, és Diósgyőrben Topiczer Jánosnak tesszük fel a kérdést, biztosan mindenre kiterjedő, komoly szakmaiságú választ kapunk!
Borítóképen: A diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárban öntött 23.500 kilogrammos hadihajó előtönk szállítása
A szakember 1879. október 6.-án lépett a diósgyőri vasgyár szolgálatába, mint ideiglenes olvasztár. Bár igen jó előmenetelt tanúsított, akkoriban azért nem dobálták csak úgy címeket: 1890. július 1.-én nevezték ki állandó olvasztárnak, de itt „felgyorsultak” az események! 1892. május 1-én alművezető titulust – és persze feladatot! – kapott, 1895. január 1-jei kinevezése alapján már végleges adagvezető státuszba lépett, a következő évben pedig megépült az úgynevezett tégelyacélmű.
Ekkoriban kezdhették el a szerszámacélok gyártását, és ezen a területen kimagasló munkája elismeréseként Topiczer Jánost 1901. június 1.-én művezetővé léptetik elő!
1910. május 1-jétől Topiczert főművezetőnek nevezte ki Fleismann Győző volt gyárigazgató, 1915-ben ő volt az, aki előállította a Megiston gyorsesztergaacélt, melyre – többszöri elutasítás után… – végül megkapta a szabadalmat és a feltalálónak 15 % részesedést is engedélyezett!
De álljunk csak meg egy pillanatrra! Mert bizony volt itt egy olyan „mozzanat” ezen a sikeres életpályán, ami még a Megiston előtti időkre vezet vissza minket. Történt ugyanis, hogy 1900-ban rendezett párizsi világkiállításon az Eskü téri Duna-híd nagyméretű láncszemei, a pulai haditengerészet részére szállított hadihajó előtönk, a gépöntvények nagy szakmai elismerést váltottak ki!
Ebben pedig óriási szerepe volt – természetesen mások mellett! – Topiczer Jánosnak!
De nézzük, hogyan is kell legyártani egy ilyen szerkezetet! A császári és királyi haditengerészet rendelte meg a 23.500 kilogrammos hadihajó előtönköt. Ennek a hatalmas munkadarabnak beformázása fekve, kissé ferde helyzetben oly módon történt, hogy a minta alsó részét a talajba, felső részét pedig 3 darabból való formázószekrénybe formázták be.
Formázó anyagul rozsliszttel kevert kovahomokot és tűzálló agyagot használtak.
Az acélt a forma két végén és a közepén, tehát 3 helyen eresztették a forma üregébe s az öntvény tömött szövezetének elérésére a darab közepén 3 helyen alkalmaztak felöntéseket. Formázó anyagul rozsliszttel kevert kovahomokot és tűzálló agyagot használtak. Az öntés közben, a formázó anyagban keletkező gázokat, 24 darab 1 méter hosszú és 50 milliméter belső átmérőjű csövön vezették el.
A formázás 5 hétig tartott!
A darab leöntésére 28.000 kilogramm folyékony acél kellett. A leöntött előtönköt 8 napig tartó kihűlés után az öntésnél keletkezett feszültségek kiküszöbölésére lágyították. Mivel a nagy öntvény a lágyító kemencébe nem fért el, a leöntés helyén hagyták és tűzálló téglából való falazattal vették körül, mire faszéntűzzel sötétvörös melegig izzították, ez után pedig homokkal betakarták, hogy lassan s egyenletesen hüljön le.
Ez a lágyítás szintén 8 napig tartott. Az előtönk lágyítását követte a formázó agyagtól való megtisztítása, ezt pedig a beöntések és felöntések eltávolítása. A nagy jelöntéseket a gépműhelyben hidegfűrésszel vágták le. Ezután az előtönköt az előírt méreteknek betartására nézve megvizsgálták és kiigazították, illetőleg a tönk méreteit a szerkezeti rajz méreteivel összhangzásba hozták, mire teljesen megtisztogatták.
Az előtönk leöntésére használt anyag bázikus Martinacél volt.
A haditengerészet kiküldöttétől eszközölt hivatalos átvétel után az előtönköt kizárólag e célra szerkesztett kocsira rakták fel. Ez a kocsi a MÁV 30-as kocsijának 2 darab 2 tengelyű forgóaljából állt, míg a kocsi felső részét a tönk alakjának megfelelősen készítették el.
