Hogyan kerültek az amerikai terepjárók a rendfenntartó erőkhöz 1946-ban?

„Vinson amerikai kincstári államtitkár a kongresszus előtt a külföldi kölcsönökről beszédet mondott. Kijelentette, hogy a kiviteli és behozatali bank tőkéjét kétmilliárdról 1946 folyamán három és egynegyedmilliárdra emelik fel. 1946 végével és 1947-ben az Egyesült Államok két és félmilliárd dollárt bocsátanak a világ gazdasági életének rendelkezésére a nemzetközi bank közbenjöttével” – írja a huszadikszazad.hu.

Borítóképen: A klasszikus Jeep, a “Truck”

1946. tavaszán 30 éves időtartamra 15 millió dolláros kedvezményes hitelt nyújtott az USA Magyarország részére. Az ügyletet hazai részről a Pénzügyminisztérium által megalapított Magyar Külforgalmi Rt. intézte.

„Az ország akkori gépkocsi állományáról nem lehetett beszélni. Roncshalmazokból összetákolt tucat járgány volt például a fővárosi Taxi vállalat parkja. Gál Andrásnak sikerült a Renault gyárral megállapodni 100 darab új kocsi leszállításában, ami babbal lett kifizetve. A 100 autó 1947-ben meg is érkezett. Számos hasonló példát lehetne megemlíteni” – írja az autoszektor.hu a Magyar Külforgalmi Rt. tevékenységéről.

Érdekes eset, ugyanis a nyugati világgal jó ideig nem lehetett üzletelni, hiszen a szovjetek ezt nem engedték, vagy ha mégis megtörtént, mint Tito esetében, igen könnyen „láncos kutyává” minősítették az ország vezetőjét, és ilyen szellemben is kezelték az országot az „elvtársak”…

Sok víz lefolyt a Dunán, mire 1981. november 4-én Magyarország kérhette felvételét két nemzetközi pénzügyi szervezetbe, a Nemzetközi Valutaalapba (International Monetary Fund, IMF) és a Világbankba (World Bank), pedig a csatlakozás már 1963-ban is felmerült (akkor a nyugati országokkal szemben fennálló tartozások rendezése volt a feltétel, de azt csak a ’70 évekre sikerült megoldani), így 1973-ban ismét napirendre került a kérdés, majd 1979-ben Kádár János Leonyid Brezsnyev jóváhagyását igyekezett elérni az ügyben az egyre sürgetőbbé váló pénzügyi problémák miatt.

Akkor az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkára nem támogatta a kérést. Cserébe viszont a szovjet fél kedvezményeket adott a szovjet-magyar külkereskedelmi viszonylatban.

Igen ám, de az adósság azonban 1979-1981-es időszakban tovább nőtt, a hitelforrások elapadtak. 1981-ben pedig reménytelennek látszott további szovjet segítség nyújtása.

Ebben a helyzetben – miután már a szovjetek is belátták, hogy nem segíthetnek, márpedig, ha dől egy bástya, akkor beindulhat a dominóeffektus… – kénytelenek voltak megengedni a csatlakozást. Arról azóta is megy a vita, hogy ez jó lépés volt vagy sem, de mi ebbe most nem akarunk belemenni, csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy…:

Az 1946-ban felvett 15 millió dolláros, 30 éves futamidejű hitel azt jelentette, hogy talán még nem dőlt el semmi…

De ez csalóka lehetett, ugyanis a történészek szerint még a háborúk alatt tartott konferenciákon kiderült, hogy osztozik a kelet és a nyugat Európán.

A lényeg tehát az, hogy a 15 millió dolláros hitelből mintegy 3 millió dollárt gépkocsikat vásárolhatott Magyarország. Fentebb már említettük, hogy így kerültek Magyarországra Renault-ók, de azt talán kevesebben tudják, hogy…

Katonai célokra egyenesen az USA-tól vásároltunk gépjárműveket!         

Azt eddig is tudtuk, hogy a háború után voltak szolgálatban amerikai katonai eszközök, de mindeddig úgy gondoltuk, hogy ezek az eszközök a háború során maradtak itt, és azokat valahogy működőképessé tették, miután más lehetőség nem volt a katonai gépjárművek (részleges!) pótlására sem.

A Közuti és Vízi Közlekedés 1946. október 1.-i 2. számában Magyarország a „Jeep-várás” lázában című cikkében érdekes dolgokat olvashatunk, ugyanis a lap egyértelműen örömmel számol be a történésekről:

„A legaprólékosabb gonddal készült gépkocsikat tízezrével gyártották ki és szállíttatták a világ legkülönbözőbb pontjain harcban álló egyesült nemzetbeli katonaság számára. A gépkocsiknak sem az éghajlat szélsőségei, sem a legnagyobb fokú és állandó igénybevétel nem ártottak. Mondhatni tehát, hogy a „Jeep“ a háború alatt a legtökéletesebben kihasználható gépjáróműnek bizonyult.”

Csodálkozunk azon, hogy a lap 1947-ben megszűnt? Hát nem… De a lényeg, hogy akkoriban még megjelenhetett az írás, és később a lap később (1946 decemberében megjelent 4. számában) még részletesebben beszámol arról, hogy milyen gépjárművak érkeznek a kölcsönszerződés keretében!

A legnagyobb megdöbbenésünkre közel sem csak Jeep-ekről volt szó!

De amerikai gyártmányok – egytől egyig! Persze az világos, hogy a „a világ gazdasági életének rendelkezésére” bocsátott összeg elsődlegesen éppen az USA gazdaságát támogatta, nem is olyan nagyon véletlen, hogy az ’50-es és ’60-as évek olyan gazdasági fellendülést hozott, amit azóta talán mostanság kezd behozni egy-egy ország!

Nézzük tehát, hogy milyen gépekről volt szó!

• ¼ tonnás Jeep: Willys és Overland-Ford
• ¾ tonnás Dodge EC-51 és WC-54 (utóbbi mentő változat)
• 1 ½ tonnás Chevrolet C-7113
• 2 ½ tonnás GMC CCKW 353 (tartályos változatban egy részük)
• 2 ½ tonnás GMC COE AFKWX 353
• 4 tonnás Diamond Herkules (Typ. 969 jelű autómentő változatban egy részük)
• 4-5 tonnás Autocar Mack és Federal vontatók
• 6 tonnás Corbitt Type 50-SD-6
• 7 ½ tonnás Mack

Sajnos a darabszámokkal kapcsolatban ellentmondásos adatok vannak, de az talán biztosra vehető, hogy 240 darab Jeep érkezett, összesen pedig 485 járműről volt szó. Arról pedig egyáltalán nincs információ, hogy ezekből mennyi érkezett meg, de tény, hogy érkeztek ilyen gépek!

Aztán… jött a kékcédulás választás (az idézett lap is ekkor „ment a levesbe”), 1949-ben megalakult a NATO, így pedig többé szó nem lehetett amerikai hadfelszerelések magyarországi importjáról.