Hogyan lett a Fordból MOGÜRT?

„1948 augusztusában még Fordék neve csillogott a modern Váci-úti épültet ormán. A csillogó betűk mögött zűrzavar és rendetlenség uralkodott, senki sem tudta, mit, miért kell csinálna, ezért inkább nem csináltak semmit. Hagyták a háború okozta romokat s a meglévő üzemrészekben is inkább kártyapartik és tere-fere folyt, mint termelő munka” – írta a korszellemnek megfelelő felütéssel az Autó-Motor 1949 június 16.-i száma, majd így folytatja:

 Borítóképen: A Váci út 45 egykor – és ma

„Szeptemberben Gerő Ernő, akkori közlekedésügyi miniszter utasítására az állam vette kezébe a Váci-úti telepet. Fordék neve lekerült a homlokzatról és helyébe a MOGÜRT cégtábláját helyezték, s ezzel új élet költözött a Váci-úti <<Fordba>>.”

Nem politikai alapon, csak a tények kedvéért:

„A legtöbb cég(ti.: a korábbi márkakereskedések – a szerk.)  átvészelte a második világháborút, majd az 1948-as államosítások után ezek lettek a budapesti járműjavítás bástyái, az AFIT-hálózat első tagjai” – autoszektor.hu, 2015 október 16.

„A háború sokkjából éledő Budapesten a Vörös Hadsereg autóinak kijavításával kezdte újra működését a legtöbb autós cég. Többek között <…> a Ford Motor Rt. (Váci út 45.). 1945 végére a Vörös Hadseregnek végzett munkák helyét átvették az állami megrendelések, illetve megjelentek az első magánkuncsaftok is” – autoszektor.hu, 2015 október 28.

Azért kellett a tényeket idézni, mert a nagy nekibuzdulásban bizony sokszor igen ellentmondóak az 1990 előtti források!

Ennek személtetésére a következő, sokkal későbbi, az 1970 április 6.-i Esti Hírlapban megjelent írást idézzük. Azzal a megjegyzéssel, hogy 1963-tól a Váci út 45. szám alatt volt az AFIT központja… Íme, a logikai bukfenc:

„Füstös falak, tető nélküli üres műhelyek fogadták a Ford Motor Rt. dolgozóit huszonöt évvel ezelőtt. <…> A gépeket pedig a Duna árvíz lepte alsó rakpartjáról hordták a gyárba. Nagy szerencse, hogy a náciknak már nem volt idejük elszállítani.”

Itt nincsen szó kártyapartiról, meg tereferéről, ellenben a cikk további részében kifejtik a visszaemlékezők, hogy is történtek a dolgok:

„… a hőskorszak lelkesedését, amikor mindenki nagyon sokat dolgozott és senki sem kérdezte, mit kap érte; amikorhúszan jelentkeztek, ha tízember kellett valamilyen nehéz munkára.”

Na jó, maradjunk annyiban, hogy 1948-ra hozzávetőleg rendben volt a Ford márkaképviseletét ellátó épület, illetve annak megmaradt berendezései. Azt pedig fedje jótékony homály, hogy a Gerő féle intézkedés előtt henyéltek a dolgozók, vagy éjt nappallá téve, vérverítékkel hozták helyre azt a műhelyt, amit a MOGÜRT vett át!

Mert bizony itt nem az AFIT rendezkedett be, hanem az az állami vállalat, amely a gépjármű-kereskedelemre kijelölt szerv volt abban az időben. Igazság szerint ez az állami vállalat magának az államnak dolgozott, ugyanis negyvenes évek végén bevezetett korlátozások a személygépkocsi-birtoklást és -használatot egyaránt érintették.

Csak a kiváltságosok tarthattak személyautót, állami engedéllyel.

Ez aztán ebben a formában igazán nem volt nagy truváj, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az ott dolgozóknak nem lett volna éppen elég munkájuk, de azt igen, hogy a MOGÜRT ebben a formában nem volt a szó igazi értelmében vett autókereskedelmi vállalat.

Ezt bizonyítja, hogy amikor ’56 után – ’58 körül – kissé enyhült a szigor és immár új és használt autókat is vásárolhattak magánszemélyek, a MOGÜRT és az értékesítés ügyintézésével a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat már nehezebben látta el feladatát.

Amikor pedig bevezették a gépjármű-előjegyzést, az végleg betette a kiskaput a MOGÜRT- Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat párosnak, és akkor, amikor 1962-ben megérkezett az első nagyobb Trabant- és Wartburg-szállítmány képtelenek voltak megbirkózni a megnövekedett adminisztrációs terhekkel.

Ekkor megpróbálkoztak a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalatnak átadni ezt a feladatot, de ez sem vezetett sikerre, így aztán ekkor jött létre a Merkur, amely a továbbiakban a ’90-es évek legelejéig fennmaradt… De ez már egy másik történet.

Viszont ekkor a MÖGÜRT helyett az AFIT lett az épület tulajdonosa – vagy legalábbis használója. Ma már nincs meg az épület – mint azt a közbefűzött képek is mutatják – a helyén egy minden más irodaházzal összetéveszthető irodaház található…