Hogyan került Budapest vízellátása Európa élére?
Manapság mi sem természetesebb, mint hogy kinyitjuk a csapot, és folyik a víz. Ez bizony a kiegyezés után jelentős növekedésnek induló Pesten egyáltalán nem volt ennyire kézenfekvő, ahogy aztán Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése után pedig a vízellátás egyre nagyobb problémát jelentett.
Borítóképen: A káposztásmegyeri vízmű – 1906
Ezt az sem oldotta meg, hogy 1868-ban egy angol mérnök, bizonyos William Lindley Dunából közvetlenül kiemelt víz utólagos szűrést javasolta, mert erre az igen költséges megoldásra egész egyszerűen nem volt pénz!
Maradt tehát a parti szűrés – ami egyébként ma is egy igen fontos eleme a Dunából történő ivóvíz-ellátásnak! -, de akkor egy ma már igazán meglepő helyen építettek fel egy kutas kiemelésű vízművet.
Ma az Országház épülete áll az egykori vízmű helyén!
Ekkor épült meg egy tározó Kőbányán egy víztározó, a fővezeték, és az elosztóhálózat. Az a bizonyos angol egyébként a vízmű vezetője lett, de amikor 1873-ban megalakult Budapest, és a város fejlődése magasabb fokozatba kapcsolt, az Országház helyén álló vízmű már igen kevésnek bizonyult…
Ennek következtében még 1873-ban Wein József lett az akkor alakuló vízművek első igazgatója, aki feltáró fúrásokat végeztetett, amelyek alapján Újlakon, Óbudán, az Óbudai-sziget északi végén, Pesten az Újpesti-szigeten és a Duna jobb partján látott lehetőséget a fejlesztésre.
Tervei szerint épült meg a jobb parti vízműtelep Budaújlakon, és indultak meg az ideiglenes vízmű bővítési munkálatai, amelyet ráadásul át is kellett helyezni, mert a területet jelölték ki a Parlament helyszínének. Hosszú évek vitái után a végleges vízmű kiépítése Wein János javaslatára indult meg Káposztásmegyeren.
A telep befejezése, arra a Kajlinger Mihályra maradt, aki 1893-ban megtervezte a főtelep elrendezését, illetve gépészeti berendezéseinek tervét, illetve aki később a telep második és harmadik szakaszának tervezését és a kiviteli munkák irányítását is elvégezte.
A főtelep építése tehát 1893. április 1-jén indult, és több mint 10 évig tartott!
Érdemes ezen a ponton kicsit megállni, mert talán furcsának tűnhet, hogy ilyen sok ideig tartott az építés, de látni kell, hogy a fúrási munkálatok, a kutak üzembehelyezése bizony nem volt egyszerű feladat. Ennek szemléltetésére bemutatunk egy gépet a szivattyútelepről:
Ez a bővítés egyébként nem volt zökkenőmentes, pedig a mérnökök mindent elkövettek, hogy a lakosság csak annyit vegyen észre, hogy minden korábbinál stabilabb a vízellátás, de ezt nem sikerült biztosítani, technológiai okok miatt 42 órára leállt a vízszolgáltatás. Pontosabban; leállt a vezetékes víz szolgáltatása, de felkészültek erre az eshetőségre is és soha nem látott számú lajtoskocsi bevetésével végül megoldották a helyzetet.
Az építés tizenegy éve alatt a vízmennyiség biztosítására az újpesti partszakaszon először négy aknakutat ástak, és a két korábbi próbakutat is igénybe vették, 1899-ben pedig újabb kutakat építettek Dunakeszi határában, a Szentendrei-szigeten, összesen hetvenhármat. A beruházás részeként elkészült az I. és II. átemelőtelep is a bújtatókkal és az ikercsatornával együtt, és a városba (a Váci út alatt a Nagykörútig) vezető öntöttvas fővezeték is, valamint a gőzüzemű gépházak.
Ezzel az akkori Európa egyik legszebb és legkorszerűbb vízműtelepe született meg. És Budapest vízellátása Európa élére került!
Ezzel tényleg megbízható és kiváló minőségű vizet szolgáltató hálózat jött létre, de aztán az első nagy világégés, és az ebből fakadó gazdasági problémák okán elhanyagolt hálózat egyre nagypbb problémát jelentett. Az 1920-as évek elején a fővárosi vízellátás problémái ismét sokasodni kezdtek, ráadásul az 1923. február 10-i jeges árvíz két helyen is eltörte a budapesti vízellátás 75 azázalékát szállító káposztásmegyeri ikercsatornát.
Az 1927-ben meginduló felújítás és kapacitásbővítés során a gőzgépeket váltva áttértek az elektromos üzemre. A kazánházak helyére transzformátorállomások, a széntárolókba olajtartályok kerültek.
A II. világháború pusztításai jelentős károkat okoztak Budapest vízellátó rendszerében is. A helyreállítási munkák 1947 nyarára fejeződtek be, majd megkezdődött a vízmű további fejlesztése.
Az 1950-es évek végétől a növekvő igények kielégítésére folyamatosan fejlesztették és korszerűsítették a vízművet, 1999-ben pedig átadták az északi, számítógépes, automatikus üzemirányító rendszert.
A vízművek székháza 1979-re épült fel a Váci út 23 alatt. Az épületet 2019-ben lebontották, helyére más épület kerül – irodaház.
