Hírek

Hogyan mondjuk magyarul? Január

A „hónap” szó a „hold” és „nap” szavak összerántásából alakult ki. A hónapok Augustus császár uralkodása alatt nyerték el ma is használatos elnevezésüket. A július a Quintilist (quinque – öt), az augusztus pedig a Sextilis (sex – hat) elnevezést váltotta fel. A római naptár 10 hónapot (304 nap) tartalmazott, 61 nap pedig a telet jelölte. Később ezt is felosztották két hónapra, januárra és februárra, melyeket betettek az év elejére.

Borítóképen: A nagy nyilvánosság számára nem látogatható bécsi Pázmáneumban látható képen a a trónon ülő, gyermekét átölelő Madonna előtt a szentek: István, Imre, László, Gellért és Margit térdepelnek

A magyarság kereszténység előtti naptári ünnepeiről keveset tudunk. Valószínűleg – akárcsak a rokon népek – holdhónapokban figyelték az idő múlását. A kereszténység felvétele után a római egyház által használt naptárat vették át, majd a 16. században a magyarok is áttértek a Gergely-naptárra.

A 19.-20. századra tájanként és felekezetenként is jelentős eltéréseket találunk a naptári ünnepekben. A római katolikusok lakta településeken több a vallásos naptári ünnep, mint a protestáns vidékeken, bár a protestánsok is a régi római katolikus ünnepekhez fűzték vallási szokásaik és később emléknapjaik jó részét. Nézzük tehát az egyes hónapok hagyományos magyar elnevezéseit:

Január (korábban Januárius)

Janus római isten (a kétarcú – előre és hátra egyszerre tekintő – istenség) nevéből alakult ki, az év első hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Vízöntő, Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony hava.

Vízöntő? Elsőre nem igazán érthető az elnevezés, ugyanis a január nem igazán köthető kizárólagosan a csillagképhez, ugyanis a Nap látszólagos égi útja során február 16-tól március 12-ig van a Vízöntő területén. A csillagkép szeptemberben este 8-kor kel, novemberben este 7-kor delel, és egész éjszaka látható, és január közepéig teljes területe megfigyelhető a délnyugati égbolton, tehát nem csak januárban látható. Nos, a magyarázat egyszerű;

A Nap évről évre végigvándorolni látszik a pályája vonalába eső, úgynevezett állatövi csillagképeken. A csillagászat ókori felvirágzásának idején január 21.-22.-től február 18.-19.-ig a Vízöntő csillagkép adott neki otthont.

A Vízöntő hava, Vízöntő jegy elnevezés ma is ilyen értelemben használatos, jóllehet a valóságos helyzet a Nap precessziója miatt megváltozott az idők során, csillagképünket ma már márciusban ragyogja be a felkelő Nap fénye.

A Nagyboldogasszony hava kifejezés sem feltétlen egyételmű a januárra vonatkozóan. Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele (latinul: Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak.

1038. augusztus 14-én, halála előtti napon az örökös nélkül maradt Szent István király ajánlja fel Magyarországot Szűz Máriának.

Ez egyúttal Magyarország védőszentjének napja, tehát logikusan az következne, hogy az augusztust illetjük a Nagyboldogasszony hava elnevezéssel.

Igen ám, de a Mária-ünnepek végigkísérik az egész évet; Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Sarlós Boldogasszony (július 2.), Havas Boldogasszony (augusztus 5.), Nagyboldogasszony (augusztus 15.), Kisboldogasszony (szeptember 8.), Szűz Mária Szent Neve (szeptember 12.), Hétfájdalmú Szűzanya (szeptember 15.), Rózsafüzér Királynője (október 7.), Magyarok Nagyasszonya (október 8.), Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (december 8.).

Nos, a január nevét adó Janus az ajtónyitást, és a megtisztulást szimbolizálta, ahogy a kereszténység előtti vallásokban is az év kezdete a megtisztulás ideje volt.

Az év rituális kezdetéhez tehát szervesen hozzátartozott a külső és a belső megtisztulás rituáléja, tehát már a nagyon régi időkben is figyeltek arra, hogy testet és lelket egyaránt felkészítsék az új esztendőre. A „pogány” hagyomány ugyancsak a tisztaságot és a megtisztulást állította az újévkezdés középpontjába, ahogy;

Az egyház a Mária-ünnepek közül a tisztaságot jelképező, a szeplőtelen fogantatás dogmájában kinyilatkoztatott Istenanyaság ünnepét.

A római katolikus vallási hagyományban a szentek között a legelső a Szűzanya, Isten anyja, Jézus Krisztus szülőanyja – őt tisztelték elsőként szentként és az ő kultusza a legerősebb a katolikus egyházban.

A Jóisten volt az első Máriatisztelő, ő küldte el követét, Gábriel Arkangyalt Máriához, így az angyali üdvözlettel indult a születéstörténet, amit a karácsonyi misztériumban ünneplünk: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Nos, a január magyar elnevezése igazán találó, hiszen mind a Vízöntő is a tisztasághoz, a megtisztuláshoz köthető, Nagyboldogasszony pedig ugyanazon jelentéssel bír – immár keresztény hagyomány szerint.

Fontos még tudni, hogy a Kölcsey–Erkel-féle Hymnus előtt is volt a magyarságnak himnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi népének, ezért lett a naptári év kezdőnapja Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe és ezért hívja a népi kalendárium Boldogasszony havának az év első hónapját:

Ajánlott Cikkek