Magyarság Tájak/korok Történelem

„Homonnán benn voltak a muszkák, a város nagy része fel van perzselve”

„A toronyból géppuskával lövöldöznek úgy a csapatokra, mint a páncélos vonatra. Ma reggel kezdődött az általános támadás. A mi hegyi dandárunk oldalba fogta az orosz csapatokat. Most a második csorda fogja meginni a levit azon vakmerő vállalkozásnak, hogy a Kárpátokat át merte lépni” – a cím és a további idézet a Magyarország 1914. december 4.-i számából való.

Borítóképen: Menekülők Homonnán

Igen, ekkor voltak a Zempléni betörések, melyek nagy pusztítással járnak. A Nagy Háború idején vagyunk, a Monarchia csapatai hadban állnak. A pánszlávizmus eszméje, az a cél, hogy minden szláv népet egyesítsenek, bevonta a konfliktusba a cári birodalmat az Osztrák–Magyar Monarchiával és ennek német szövetségesével.

A pánszlávizmus és a konfliktus. Hogy mi volt az ok és mi az okozat, nehéz lenne eldönteni. Már csak azért is, mert, mint Bismarck mondotta: sehol sem hazudnak annyit, mint háborúban, választáson és vadászaton…

A keleti front térképe 1914. augusztus 23-tól szeptember 28-ig

Emellett a cáriak arra is törekedtek, hogy szabad útjuk legyen a Földközi-tengerhez, és állandóan jégmentes kikötőt akartak szerezni a Balti-tengernél. Magyarország mindenképpen útban volt…

Az idézett cikk a második kárpáti betörésről ad hírt, ami annak idején nagy riadalmat váltott ki Budapesten, de – mint azt Mailáth József írja az 1928-ban megjelent „Élményeim és tapasztalataim a háboru alatt” című kétkötetes művében:

„November végén, a zempléni orosz betörés idejében, tetőpontra hágott a rémhírek terjesztésével foglalkozó emberek aknamunkája <…> Itt, a veszély fenyegető közelségében, a betöréssel szemben a lakosság a legnagyobb higgadtságot tanúsította; a családok csak akkor menekültek, amidőn már a fegyverek elöl volt kénytelen életét védeni. Pesten ellenben már sok család komolyan pakolni kezdett, sőt ki is menekült Ausztriába…”

És most vissza a Magyarország már idézett cikkére!

Az oroszok nagy erővel törtek előre, erdőket vágtak ki, nogy meglepetésszerűen olyan területen törhessenek be, amelynek védelme éppen ezért, mert járhatatlan vidék, kevésbbé volt előkészítve.

November 21-én átengedtük a lupkovi alagutat és kiürítettük Mezőlaborczot.

Tüzéreink átkelnek a megáradt Laborczán.

Egyidejűleg a vármegye keleti határát is elözönlötte az ellenség, a Jablonkai-hágó környékén is behatoltak és megszállták a Cziróka völgyének északi részét, ezzel biztosítva a Szinnán át Homonna  felé irányított előnyomulást. November 23-án érték el az oroszok Homonnát, de ott már szembetalálkoztak a mi csapatainkkal, akik az oroszokat egyfelől Barkó irányából erős ágyúbűz alá fogták, másfelől Ung megyéből, a nagyverezna—takcsányi vonalon oldalba támadták.

Huszonhetedikén már összeomlott az orosz támadás, megkezdték a visszavonulást, mely súlyos veszteségek közt csakhamar meneküléssé fajult.

Ugyanekkor folytak le Sáros vármegye területén a Duklai-szoroson és környékén betódult orosz haderő elleni harcok. Az oroszok november végén Felsővízközig jutottak el sonnan az Ondava völgyében Sztropkóig hatoltak, ahonnan a hetedik hadtest József főherceg vezénylete alatt verte ki őket négy napi ottidőzés után.

December nyolcadikén már Sztropkó, Mezőlaborcz és egész Zemplén megye mentes volt az orosz áradattól.

Seregeink mind a Duklai-szoroson, mind a mezőlaborci vonalon galicai területre üldözték tovább az oroszokat, de ezek a harcok már a nagy kárpáti hadjáratba kapcsolódnak be.

Legnagyobb pusztítást az oroszok Zemplén vármegye területén vitték véghez. <…>

Utakat, hidakat, utakat szétrombolták, házakat gyújtottak fel, mindent elraboltak. A lakosság zöme elmenekült. A néhol megmaradt szarvasmarhával együtt minden lovat is összetereltek és elhajtottak Galíciába.

A Laborcza-híd Laborczrév mellett, melyet az oroszok felrobbantottak

Homonnán több ház leégett. Azokban a házakban, amelyek félig-meddig épségben maradtak, mindent szétromboltak, berondítottak, szétdúltak. Mezőlaborczon is csúnyán garázdálkodtak, a kisebb községekben pedig állati kegyetlenséggel pusztítottak, erőszakoskodtak. És mindenütt gyújtogattak.

Mezőlaborcz. A leégett pályaudvar.

A hivatalokban az összes hivatalos iratokat és könyveket elégették, széttépték, kihajigálták az utcára. Mezőlaborcz később az utcai harc következtében is sokat szenvedett, amikor ugyanis az oroszok visszavonultak, a várost a visszavonulás fedezésére egy félóráig még tartani igyekeztek. Ekkor az egyik házba egy gránát is becsapott s több ház leégett…

Így garázdálkodtak az oroszok a második zempléni betörés idején.”

„Mint emlékezetes, az uzsoki hágónál az oroszok oly súlyos vereséget szenvedtek, hogy több mint 10.000 orosz holttestet temettek el a mieink” – írja Mailáth József írja az 1928-ban megjelent „Élményeim és tapasztalataim a háboru alatt” című kétkötetes művében.

Igen, ilyen is volt. Nem árt emlékezni, hogy ilyen is volt!

Ajánlott Cikkek