Honnan ered a mondás ? – “Egy füst alatt , Kilóg a lóláb”
Egy füst alatt
Ez a mondás a tűzzel, a tűzhellyel, a lakással és a háztartással is összefüggésben van. Különféle tűz szítási eszközei voltak a különféle népeknek, mint a magyaroknak a kovakő és az acél. Nagy szégyennek számított a tüzet kialudni hagyni és a szomszédtól parazsat kérni. Ennek emlékét őrzi egy gyermekjáték szövege: „Tüzet viszek, ne lássátok, ég a ruhám, ne hagyjátok!”
Nem szabad a tüzet megsérteni, szidni, beleköpni, szemetet beledobni, mert megharagszik, kipattan és a házra száll a szikra. Inkább a tűz kedvében kell járni. Lassan elfoglalták a konyhák részét a tűzőrzés kályhái, melyek miatt a házakra kéményeket építettek. Ung megyéből származik egy utasítás, mely szerint a kéményeket és kürtőket szépen kiseperjék a parasztok, ha pedig szót nem fogadnak, vonják le a kéményt. A szabad kémény mellett a konyha még nagyon füstös volt. Arra a legényre, aki felkeresi a megkérendő leány családját, azt mondják, hogy háztűznézőben volt.
1240-ben már a jobbágy családoknak a földesúr részére füstpénzt kellett fizetni. Az egy füst alatt szólás a tűzhely, illetve háztartás valóságos kézzel fogható fogalma mellett elvont értelmet is tartalmaz. Például ilyen az egy füst alatt tartani a lakodalmat szólás, két külön munkát egyszerre, egy fáradtsággal, egy alkalommal végeznek el.
Kilóg a lóláb
Ha valaki valóságos szándékát el akarja leplezni, de ez nem sikerül neki, észreveszik tervét, akkor azt mondják, hogy kilóg a lóláb. A fináncok régebben gyakran ellenőrizték a borokat vidéken, a bort kérőnek egyből a cipőjét nézték, nincsen-e rajta kincstári cipő. A szólásnak vannak meseszerű formái is. Ilyen Keleten Salamon király és Sába királynőjének az esete.
Sába királynőjéről az a hír járta, hogy lúdlába van és ezt hosszú szoknyája alá rejti. Salamon egy helyen a padlót kristálylapokkal kicseréltette és a lapok alá vizet vezettetett. Amikor a királynő odaért, azt hitte, víz van ott és a szoknyáját felemelve átlépett rajta. Így kiderült, alaptalan volt a hír, mert a királynőnek emberi lába volt.
A középkorban keresztény vallással fonódtak össze az ilyen történetek. Itt a varázslatos cselekmények főszereplője az ördög, aki egyes embereket hatalmába kerít. Ezek a gonosz varázslatokat űző, fekete mágiát folytató alakok elég gyakoriak a népek mondavilágában. Nálunk garabonciás diák formában maradt fenn, mert a garabonciás nekromanciát jelent, vagyis fekete mágiát.
Hatvani István debreceni professzor azt képzelte, hogy az ördögnek patkó formájú talplenyomata van. Az ördöggel való cimborálást – a halála után – nevéhez kapcsolták, ő lett a magyar Faust.
A hamis ember rejtett, nem tisztességes szándéka felfedezhető, lelephezhető, még akkor is, ha első pillantásra az nem látszik, mert valójában kilóg a lóláb.
források arcanum blog.poet.hu