Honnan ered a mondás? – Sok van a rovásán
Gyakran használjuk ezt a kifejezést akár anyagi tartozások felemlegetésekor, akár erkölcsi hibák számbavételekor. Az adózás története vezet el a megoldáshoz. Az adózást Magyarországon Károly Róbert vezette be. Ő veretett – firenzei mintára – állandó aranypénzt, a florentinust, magyarosan: forintot. A királyi kamarák a pénzcserét igen magas haszonnal bonyolították, de a aranypénz bevezetésével a kamara haszna megszűnt, ennek pótlására szolgált az adó.
Mivel a parasztok abban az időben nem tudtak írni, az adótartozást rovásbotra vésték. Ez hosszú, négyszögletes pálca volt.
Egyik végén kezdték a rovást. Az első kapunál, a portánál az egyik oldalra rávésték a forint tartozást, majd a pálcán egyet fordítva a dénárokat jelölték meg. Ezután egy függőleges vonallal a pálca mind a négy oldalán lezárták ezt a rovatot és a következő portálnál ugyanezt tették. Ha üres, vagy elhagyott telekhez értek, a rovásbotra is üres helyet hagytak.
Így történt az adókirovás, amikor az adót befizették, a rovásbot harmadik oldalán, amely eddig üresen állott, a befizetett forintokat, a negyedik oldalán pedig a dénárokat tüntették fel. Az adók rendezése után a rovásbotot a falusi bírónak adták át megőrzésre. A falusi bíró nem képviselte a jobbágyok érdekeit, hiszen elsősorban a földesúr embere volt. A bíró adómentességet élvezett. Az utat róni kifejezés is az adószedés kezdetleges elszámolásával függ össze.
A “diktátorok” (diktálók) végigjárták a falut és közben felrótták az adót, vagyis végigrótták az utcát, illetve a falut. A rovásbotokat később kiszorította az írásbeliség.
Nemcsak kiróják és leróják az adót, de lehet valakinek sok a rovásán is, ami nemcsak anyagi tartozást jelenthet, hanem csínyeket, huncutságokat, sőt jelentheti erkölcsi hibák számonkérését is. Ezért ha valaki vét ellenük, akkor azt annak a rovására írják.
forrás: blogpoet
