Hős vagy áruló a vegyészből lett hadvezető a mai születésnapos Görgei Artúr?
Görgői és toporci Görgei Artúr (1848-ig Görgey formában, keresztlevelén szereplő neve: Johannes Arthur Woldemár Görgey) (Toporc, 1818. január 30. – Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére, 1849. augusztus 11. és 13. között három napig Magyarország teljhatalmú vezére, akkori kifejezéssel diktátora. Polgári végzettségét tekintve vegyész, és 1848 előtt e területen is kiemelkedő eredményeket publikált.
A szabadságharc bukása után Ausztriába internálták. Ebben az időszakban írta meg kétkötetes emlékiratát, amit 1852-ben jelentetett meg németül. Csak 1867-ben, a kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra. Testvére, Görgey István házában élt 1916-ban, 98 éves korában bekövetkezett haláláig.
Kossuth 1849. szeptember 11-én írta meg híres vidini levelét, amelyben – alaptalanul – árulónak nevezte Görgeit. Görgei 1849. szeptember 11. – 1867. november 3. között az ausztriai Klagenfurtban internáltként élt. 1850-ben született leánya, Berta, majd 1855-ben fia, Kornél. 1858-ban átköltözött a szomszédos Viktringbe. 1852-ben adta ki Lipcsében német nyelvű, kétkötetes emlékiratát, de az osztrák hatóságok elkobozták a birodalom területére jutott példányokat. Magyarországon csak 1911-ben adták ki újra, Görgey István fordításában.
1862 márciusában memorandumot juttatott el III. Napóleon francia császárhoz, amelyben a maga módján szerette volna elősegíteni a Magyarország és Ausztria közötti kiegyezést. Felhívta a császár figyelmét, hogy a Kossuth-féle emigrációs vezetés és a francia nagyhatalom érdekei között ellentét feszül, s hogy Franciaországnak nem érdeke a magyar emigráció és az olasz egység támogatása.
Memorandumokat írt Ivánka Imre országgyűlési képviselő kérésére, hogy előkészítsen egy törvényjavaslatot a „Magyar véderő szervezéséről”:
- 1867. február – első memoranduma Deák Ferenchez;
- 1867. május – második memoranduma Deák Ferenchez.
Pesten 1867. május 28-án megjelentette Gazdátlan levelek című, magyar nyelvű írását a világosi fegyverletétel körülményeiről. Május 29-én írta meg utolsó nagyobb hatást kiváltó cikkét (Nyílt kérelem Kossuth Lajos úrhoz), amelyben reagált Kossuth Lajos Deák Ferenchez intézett nyílt levelére (ún. Cassandra-levél). Abban Kossuth a szabadságharc bukását ismételten árulásnak tulajdonította, amire válaszul Görgei felszólította Kossuthot: „… hagyjon fel végre amaz áltanok hirdetésével, melyekkel Ön a haza dolgát fel nem építhette és fel nem építheti…”
1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt olyan memorandumot írt alá, amelyben nem tekintik Görgeit hazaárulónak. Testvére feleségének, Dedinszky Arankának a közbenjárására 1884-től Tisza Kálmán miniszterelnök évi 2400 forint nyugdíjat ajánlott fel számára, amelyet 1889-ben Bánffy Dezső miniszterelnök 3000 forintra emelt fel. Nyugdíját 1902-ben Széll Kálmán miniszterelnök – a 48-as honvédeket nyugdíjazó bizottság döntése értelmében – a volt honvéd tábornokokat megillető évi 8000 koronára, majd 1909-ben Wekerle Sándor miniszterelnök pedig 10 000 koronára emelte fel.
Budapesten hunyt el 98 éves korában 1916. május 21-én (Buda bevételének napján) IV. kerületi Mária Valéria (ma V. kerület Apáczai Csere János) utca 17. szám alatti lakásában. Temetésén kémikusok is elkísérték utolsó útjára, amely a Magyar Nemzeti Múzeum csarnokából a Kerepesi temető árkádsírjába vezetett. A díszsírhelyet a székesfőváros tanácsa adományozta neki. Azóta itt, Kossuth síremléke közelében alussza örök álmát a szabadságharc kiemelkedő vezetője és a magyar vegyészek büszkesége.
