Hőscsere 1951-ben
A Hősök terén az impozáns Millenniumi emlékmű mellett található egy másik, sokkal kisebb, ám nem kisebb jelentőségű alkotás is. Nem, arról azért szó nincs, hogy észrevehetetlen lenne, de talán sokan nem tudják, hogy a ma látható mű bizony nem az eredeti, de még csak nem is egy alkalommal cserélték le az eredetileg az I. világháborúban elesett katonáknak állított emlékművet.
Borítóképen: Korabeli képeslapon a Hősök emlékkövének avatása 1929. május 26-án, a Hősök emlékünnepén
Az Országgyűlés 1917-ben törvényt hozott arról, hogy minden településen emlékművet kell állítani az I. világháborúban elesett helybeli katonáknak. A háború után megfogalmazódott az igény egy országos, központi emlékmű felállítására is, amely…
Elsősorban a névtelen sírokban nyugvó katonákra emlékezett volna.
Az emlékmű tervezésére 1924-ben eszmei pályázatot hirdettek, amelyre 160 pályamunka érkezett. A győztes Bánffy Miklós gróf grandiózus, a Gellért-hegyre tervezett műve lett, de a hatalmas költségek miatt végül elvetették a megvalósítását.
Néhány évvel később, 1927-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszter pályázat nélkül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, Kertész K. Róbertet bízta meg a vázlattervek elkészítésével.
A helyszínt ekkor már egyértelműen a Hősök terében határozták meg, egészen pontosan az Árpád vezér szobra előtti területen.
Ezt állítólag maga a kormányzó, Horthy Miklós vetette fel, mert szerinte így szimbolikusan össze lehetne kötni a hősi múltat a hősi jelennel.
A terveket ezt követően a Képzőművészeti Tanács bírálta el, ahol az a döntés született, hogy az emlékkő minél egyszerűbb legyen, ne konkuráljon a Millenniumi emlékművel. Díszítésként egyedül a Szőnyi Ottó művészettörténész, régész, katolikus pap által javasolt egyszerű keresztet hagyták jóvá, amely I. András király tihanyi szarkofágjának formáját követte. Az emlékmű Andrássy út felőli oldalán az „1914–1918”, az átellenes oldalon pedig „Az ezeréves határokért” felirat szerepelt. A jóváhagyott tervek alapján a kivitelezést Lechner Jenőre – Lechner Ödön unokaöccsére – bízták.
A Hősök emlékkövét végül 1929. május 26-án avatták fel, a Millenniumi emlékmű hivatalos átadásával egyidejűleg.
A művészvilágot azonban megosztotta a kisebbik emlékmű, ahogyan már említettük, maga Zala György kifejezetten sérelmesnek tartotta, hogy a megkérdezése nélkül alakították át több jelentős szobrának a környezetét, de magát a kőtömböt sem tartotta odaillőnek.
Az emlékkövet végül 1951-ben eltávolították a térről, de nem esztétikai, hanem ideológiai okokból: az ezeréves határokért felirat tarthatatlanná vált.
Helyére 1956 tavaszán Gebhardt Béla tervei szerint helyeztek el másik emlékművet, amelyet az ünnepnek számító április 4-én avattak fel.
Tetejére faragott babérágat helyeztek, és ide került a felirat is: „A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket.” A képi szimbolika és az avatás napja pontosan leírja, hogy kikre gondolt az akkori vezetés, mint hősökre, ahogy amellett se menjünk el azért, hogy az éppen idegen hatalom által megszállt országban a nemzeti függetlenséget úgy keverik a kommunikációban, hogy azt se távol, se közel nem ismeri senki akkoriban…
A Hősök terét 1996 és 2000 között teljeskörűen felújították, és ekkor a Hősök emlékkövét is lecserélték: a Szilágyi András tervezte és ma is látható emlékmű a felújítás záró momentumaként 2001-ben helyezték el, ünnepélyes felavatására augusztus 20-án került sor. Megjelenésében ötvözi a korábbi két művet: díszítés nélküli hasáb, mely alacsony talapzaton áll, és kovácsoltvas kerítés veszi körbe, ugyanakkor felirat csak az Andrássy út felőli oldalára került: „Hőseink emlékére”.
