Vélemény Vélemény-cikkeink

Hova álljon Hegyi Iván?

A minap jelent meg Hegyi Iván írása a Népszava online kiadásán „Hova álljon a belga? – Hadjárat az Újpest focicsapatának tulaja ellen” (elérhető ITT). Érdeklődéssel olvastuk, hiszen az Újpest utóbbi években mutatott lejtmenete okán minden hír érdekes lehet, ami egy kicsit talán segíti a tisztánlátást. Elég rendesen csalódtunk, mert a cikk, csak szőrmentén foglalkozik a „belgával” (csak a keretet adja), de a cikk maga egy politikai pamflet – annak is egy gyengébb verziója.

Ez nem lenne baj, nyilván mindenkinek vannak politikai nézetei, de a konklúzió az valami egészen elképesztő! A szerző előbb hosszas felsorolással bemutatja, hogy ma már nincsenek a fociban a korábbi legendákhoz mérhető kaliberű játékosok. Tény, nincs is ezen mit vitatkozni, de valamiért meg is ragad ezen a szinten a gondolat!

A baj csak ott van, hogy nem ez a probléma! Az ugyanis világtrend – és ha tetszik, ebben a világ után megyünk…-, hogy egyre kevesebb az egyéniség azokban a játékrendszerekben, amik ma innovatívnak számítanak (a Klopp-féle stratégia az ellenfél szervezetlenségének kihasználására épül, közben pedig a másik trend; az egész csapat támad és az egész csapat védekezik, vagy a Gualdiola-féle tiki-taka). Akárhogy is nézzük, egyik sem kedvez a megasztároknak. Persze így is van pár kiemelkedő egyéniség, de őket már nem kizárólag a saját zsenijük építi fel (lásd Cruyff-féle holland válogatott, ahol a játékosok megbeszélték mit játszanak, az edző kb. csak dísznek volt), hanem a csapat egésze!

A probléma tehát abban áll, hogy a csapatok tele vannak szürke eminenciásokkal, de nincs, aki komoly tényleg CSAPAT-ként működtetné ezt az egészet. Ma a magyar fociban Rebrov, vagy Michael Boris tud olyan szervezettséget kialakítani, ami már értelmezhető játékképet ad, és nem az az érzése a nézőnek, hogy az egész mérkőzés a véletlenek sorozata, a végeredmény pedig csak a szerencse forgandóságának következménye. A többiek is próbálkoznak, de nem sok sikerrel…

De ez most nem is annyira érdekes, az érdekesség ott van, hogy – bár ezt direktben nem írja Hegyi Iván, csak erre fut ki a cikk gondolatmenete – a magyar foci problémáját a mai status quo-ból vezeti le. Pedig, ha valakinek ilyen lexikális tudás van a birtokában, pontosan tudja, hogy a magyar foci 40-50 éve lefelé tart, és ebben mindenféle rendszerek váltakoztak, a fociban mégis maradt egy trend, a lefelé… Ennek pedig egyetlen komoly oka van; a foci szakmai területein semmiféle rendszerváltozás nem volt, maradt ugyanaz a belterjes közeg, mint a ’90 évek közepén is volt, amikor Varga Zoltánt kellett elmarni a fociból, mert új gondolatokat hozott be ebbe a szellemi sivatagba. Erre már csak emlékszik, kedves Iván, ugye?

De ez egy másik történet, itt és most arról van szó, hogy – miután kiderült, nincsenek tehetségeink! – a következtetés az, hogy egyedül az a modell a jó, amit az Újpest tulajdonosa képvisel (azt állítva, hogy egyedül Duchatelet az a tulajdonos, aki a saját pénzét teszi bele a fociba, a többiek csak a NER részei).

Ezen a ponton törik derékba az eddigiekben sem teljesen világos gondolatmenet. De az ember megértésre törekszik, és ilyenkor a felemerülő kérdések mentén érdemes haladni. A kérdések a következők. Ezek szerint…

  • Újpesten vannak olyan tehetségek, akik a nagy elődökhöz mérhetők? (nem)
  • az Újpest a múltjához méltó helyen van a tabellán? (nem)
  • az Újpest részesedik a központi pénzekből (tv-jogdíjak, szerencsejáték-pénz, Tao, meccspénz, stb.)? (igen
  • a futballklubok feladatai közé tartozik a politikai állásfoglalás? (nem)
  • az Újpert szurkolói leborulnak a „belga” nagysága előtt? (nem)
  • ez a piaci alapú úriember nevezte szurkolóit bűnözőnek? (igen)
  • erről az úriemberről mondja az MLSZ, hogy szinte lehetetlen együttműködésre bírni? (igen)
  • ez a vérprofi „belga” vétett az átigazolási szabályok ellen, és ezért tiltották el a regisztrációtól a klubot több átigazolási idényre? (igen)
  • a szurkolókat érdekli az, hogy honnan és miből áll össze a klub működtetéséhez szükséges pénz (nyilván, a bűncselekményből származó pénz kizárva)? (nem)
  • a szurkolók politikai alapon szurkolnak csapatuknak? (nem)

Az utolsó kérdés különösen fontos, ugyanis az tény, hogy a magyar focit mindig is átszőtte a politika, de azok az idők már rég elmúltak, amikor például a Fradinak szurkolni egyfajta ellenállást jelentett a fennálló rendszerrel szemben. Ma már valódi klubszimpátia működik, ez a fajta megközelítés kikopott a mindennapokból.

Lenne még sok ilyen kérdés, de a lényeg itt és most az, hogy kár ebbe az egészbe belevinni a politikát, de ha már belevisszük, akkor újabb kérdések merülnek fel! Ezek szerint…

  • a ’90-es évektől 2010-ig voltak nemzetközi szinten mérhető tehetségeink, mint mondjuk az ’50-es, 60’-as években? (nem)
  • a 2000-es években (2010) előtt egészségesebb volt a foci finanszírozása? (nem)
  • már politikai érákban – mondjuk 1960 után – történt ilyen infrastrukturális beruházás? (nem)
  • ha kivonulnának a „a vidék legnagyobb törpéi”, meg a NER, úgy, ahogy van, akkor jobb lenne a helyzet? (nem, sőt…)

Megint lehetne folytatni, de tényleg nem érdemes, mert a cikk eleje, közepe és vége nincs logikai összefüggésben, így a látszólagos következtetés csak állítás, a cikkben pedig nincs alátámasztása.

A végére marad a slusszpoén! Egy ponton tökéletesen egyetértünk: hová álljon ő, mint belga? … nincs mese, félre.

Azt meg nem fogjuk megmondani, hogy hova álljon Hegyi Iván, mert ő pontosan elhelyezte magát a térképen, mi meg nem érezzük magunkban azt az őrmestert, aki bárkinek is megmondja, hova álljon…

Ajánlott Cikkek