Hova tűnt az egykori Margit fürdő?
A fürdő épületét 1870-ben adták át. Az impozáns épületet Ybl Miklós tervezte, és a maga korában teljes luxust kínált. Igen ám, de ahhoz, hogy fürdőt létesítsenek, kellett bizony termálvíz is. Az ugyan már régen köztudott volt, hogy termálvizekben bővelkedik a terület – a római kori fürdők után 1178-ban már az egykori Felhévíz településen, a mai Lukács- és Császár-fürdő területén végzett betegápoló tevékenységét a Szent János-rend -, de a Margit-szigeten nem volt természetes forrás…
Borítóképen: Az Ybl Miklós tervezte Margit-fürdő homlokzata – 1871
Pedig akkorra már igen régre visszatekintő fürdőkultúrával büszkélkedhetett Magyarország, hiszen a budai oldalon Zsigmond ás Mátyás korában is messzeföldön híres fürdőkben pihenhetett, gyógyulhatott a kedves vendég. Még nagyobb virágzás indult a kicsit sem kedves török „vendégek” megérkezése után, mikoris Budán legalább 7-9 fürdő működött!
A török hódoltság – elsőre elég ellentmondásos módon! – a fürdők szempontjából inkább pozitív volt, mert Európa más részein a középkor második felében hanyatlásnak indult a fürdőkultúra, mert a pestis járványok után elterjedt a nézet, miszerint a betegséget a víz is közvetíti…
Szerencsére a törökök erről „nem tudtak”, de legalábbis – miután körükben a fürdőlátogatásnak komoly szakrális jellege is volt! – nem zárták be a fürdőket, azok használatban maradtak.
De szerencsére a török uralmának egyszer vége lett, a fürdőknek viszont ez nem jelentett jót: a fürdők dicsfénye megfakult, állapotuk romlásnak indult. A 18. század elején születtek az első olyan tanulmányok, melyek a budai hévforrások és azok egészségre gyakorolt hatását fejtegették. Szerencsére nem volt mindenki teljesen tökkelütött, így aztán 1721-ben megjelent Stockert Lőrinc Thermographia Budensis című munkája, és Máris Terézia 1762-es rendeletének alapján sor került az ásványvizek elemzésére és jegyzékbe foglalására.
Ekkoriban még nem voltak állandó hidak Pest és Buda között, így csónakok mellett a “repülő híd” volt az átkelés eszköze:
Fürdők a 19. század első felében is működtek Budán, ekkoriban elsősorban tisztálkodási és szórakozási szempontból értékelték ezeket az intézményeket, de tisztában voltak a fürdők gyógyhatásával is.
Az tehát önmagában nem volt újdonság, hogy fürdőt építenek, de az már igen, hogy lakószobáknak is helyet adott az épület, na meg az is, hogy sétaparkot is létesítettek.
De ehhez egyrészt rengeteg pénz kellett, másrészt pedig még mindig nem volt termálvíz! Sőt, maga a sziget sem volt még csak hasonló sem ahhoz, mint amilyennek ma ismerjük. A Margit-sziget a 19. századig három szigetrészből állt. A Margit-szigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt.
1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta. A Magyar Hirmondóban 1792 őszén ez a kis hír látott napvilágot:
„Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató hellyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen elöbbeni fényességét.”
A sziget gazdája Sándor Lipót 1795-ben bekövetkezett halála után József nádor lett, akinek kifejezetten kedvére való volt a terv, és a munkát ott folytatta, ahol örökhagyója abbahagyta. József nádor Tost Károly királyi főkertésszel folytatta a munkát. Igen ám, de ekkor még egyfajta zárt terület volt, hiszen József nádor a szigeten, felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára rendezett be nyaralót.
1866 végén Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a hazai artézi vizek és gyógyforrások kiváló kutatója a nyugati partnál artézi kút fúrásába kezdett. 1867 májusában csaknem 1.200 méter mélységből 43 fokos gyógyvíz tört fel. Erre a kútra alapozva született meg a hely fürdőszigetté fejlesztésének terve.
József főherceg Ybl Miklóssal az egész szigetre kiterjedő tervet készíttetett, ebből 1873-ra elkészült a gyógyfürdő, két vendéglő, több villa, a Kisszálló, a gépház és a neoreneszánsz Nagyszálló.
Ne gondoljuk, hogy ezzel egy olyan állapot – vagy hasonló – állt elő, mint manapság, ugyanis 1900. augusztus 19.-ig a Margit híd szárnyhídja nem állt rendelkezésre, a Margit-szigetre így csak valami úszó alkalmatosságon lehetett eljutni, és oda pedig inkább csak a gazdag vendégek jártak. A történet teljességéhez tartozik, hogy a szárnyhíd megépítése utn még egy ideig, csak hídra érvényes hídvám megfizetésével lehetett eljutni „száraz lábbal” a szigetre, amelynek korábbi két részét addigra egyesítették.
De máris túlszaladtunk a történetünk fő témáján! Mert bizony ott tartunk – miután volt rá hajlandóság, pénz és most már termálvíz is! -, hogy milyen legyen a szálló?
Nos, Ybl Miklós ezt sem aprózta el, igen grandiózus tervet készített! Íme:
Látható, hogy Ybl nem csak a fürdőt, hanem az egész környező terület elrendezését megtervezte, de maga a fürdőépület is impozás volt, ahogy azt a borítókép is megmutatja, illetve az alaprajzon is érzékelhető:
Ahhoz, hogy kicsit pontosabb képet kapjuk arról, hogy hol is volt a Margit-fürdő, segítségül hívjuk Pest 1873-as áttekintő szabályozási térképét, amit alább összevetünk a mai helyzettel:
Igen, jól látható, hogy a fürdő helyén ma is van valami, de az – egyrészt személyes tapasztalat, másrészt még a térkép is megmutatja – egyáltalán nem az Ybl Miklós által tervezett fürdő! Mi lett tehát a sorsa a fürdőnek? Nos, elég furcsa történet…
A két világháború között a Margit fürdőhöz tartozott a Palatinus Szanatórium és a többi szigeti szálloda is. Sajnálatos módon a fürdő épülete a II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, melyen tovább rontott az 1956-os árvíz, így végül annak ellenére lebontották, hogy műemléki védelem alatt állt.
Ami már csak azért is igen furcsa, mert egy 1957-re datált fénykép azt mutatja, hogy az ugyan lehet, hogy felszereléseiben lerobbant volt az épület, de szerkezete aligha sínylette meg nagyon a történteket. De az is lehet, hogy csalóka a kép, mert nem látható az épület minden része:
A sziget egésze, és vel együtt a valamikori Margit-fürdő helye ma is szép, és már csak egy sétát is megér, de azért valljuk be, hogy a mostani látvány teljesen más, mint a korábbi:
Ez tehát az eltűnt Margit-fürdő története, amiből tán annyi maradt, hogy a helyén lévő szállodában ma is van termálvíz, és a Japánkert mellett lévő tó a mai napig is ritkán fagy be télen.
És persze a forrás:
