Hírek

Hungarikumok – A Doroszlói viselet

A doroszlói népviselet a fiatalabb magyar népviseletek közé tartozik. A falu török utáni újratelepítése az 1752. évben kezdődött meg dunántúli magyarokkal. Legtöbbjük Tolna megyéből érkezett, de jöttek Somogyból, Zalából, Veszprémből is. Az óhazával való rokonságtartás, úgy tűnik, sokáig megmaradt, ugyanis az új faluban is hasonlóképpen alakult a viselet kialakulása, változása, mint pl. a Sárközben, bár az ott élők református vallásúak, míg Doroszló népe római katolikus. A doroszlói népviselet legközelebbi rokona a gombosi, olyannyira, hogy a nem avatott szem szinte észre sem veszi a különbségeket, bár valóban vannak.

A doroszlói női viseletet a 19. század utolsó harmadában is még a házi szövésű kendervászonból állították elő, s csak a század végén jelennek meg a gyáripari termékek a viselet egyes darabjaiként. A kezdetben fél lábszárig érő szoknyák harang alakúak voltak, s csupán a 20. század harmincas éveiben kezdik felvenni mai bokorugró, ringó alakjukat, amikor használni kezdik a csípőpárnát, helyi szóval farigót.

A női népviselet különféle fajtái és darabjai szemiotikai jelleggel bírnak, s mutatják a viselő korát, családi állapotát (lány, menyasszony, újmenyecske, idős asszony), a nap jelentőségét, amikor viselik (menyasszony, gyászoló, nagyböjt, nagypéntek, nagyünnep, alkalmi–színpadi viselet) stb. A 20. század közepéig a legszebbnek tartott felső szoknyák anyaga a selyem és a bársony volt, illetve a divétnek mondott kasmír. Míg az előző kettő lehetett sötétebb színű is, akár fiataloknál is, addig a kasmír fehér, sárga, piros, zöld, bordó, kék. Az igen keményített, fodrosra vasalt alsószoknyák, péntők száma idővel szaporodott, kettő-három-négy is előfordul. Alattuk van a szűkebb pendely. Mindezeknek az alsó szélét a 20. században szebbnél szebb fehér lyukhímzéssel, slingeléssel díszítették. Hogy ez a csipkerész kilátsszon, a felső szoknyák rövidebbek lettek, bár maga a viselet is egyre rövidült. Ugyancsak ez a díszítésmód jellemzi a nyakukban a gallért és a smízlit, valamint a mellrészt hosszában. Ez látható a férfiak ünnepi viseletén az ingujjak végén is. Különlegesen ügyesek a doroszlói asszonyok ennek a hímzéstechnikának az elkészítésében.

A másik hímzett ruhadarab a nők köténye, amely kezdetben csak az ipari termék díszeit, mintáit viselte, míg később a doroszlóiak maguk is szépítették ezt a ruhadarabot a maguk ízlésének megfelelően. Jelenleg a fehér selyem- vagy vászonkötényekre színes pamutcérnával nagy virágmintákat hímeznek. A mintákat az író, drukkoló asszonyok nyomták a kelmére. Ugyancsak ilyen, csak apróbb mintát hímeznek a női ingek mellrészére hosszában, valamint a fiatal férfiak ingének elejére is. A hímzéstechnikák itt különbözőek, ami még színesebbé, értékesebbé teszi a viseletdarabokat. A lányok a hajukat fonják, s hátul a fejükön szalaggal koszorúba kötik. Maga a szalag is vagy kézi hímzett, vagy gyári hímzésű. A menyecskék fityulát kötnek a fejükre, aminek hímzése finom selyem, ezüst- vagy aranyszállal készül, rajtuk csingilingi fityeg, s így még inkább magára hívja a figyelmet. A kendők közül is megkülönböztetnek mindennapit, félünnepit, nagyünnepit, alkalmit, fejrevalót, vállkendőt, nagykendőt. Cipőjük a spanglis fekete cipő, s fehér harisnyát húznak a lábukra.

A férfiak viselete már csak a színpadi táncokon jelenik meg, a Gyöngyösbokréta fesztiválon, vagy más bemutatón. Régi kelléke a csizma, a nadrág, a szép pirosbársony mellény, de újabb az ingeken a sok hímzés, szalagdísz.

forrás: ertektar.rs

Ajánlott Cikkek