Hunyadi Hosszú hadjáratának csatái – 1443 november 3. Győzelem Kaszim pasa seregei felett
A 15. század közepén, a Balkán hegyvidéki területein Hunyadi János stratégiai megfontolásból rövid időre táborozott le, hogy lehetőséget biztosítson felderítő egységeinek a környező területek alapos kémlelésére. A beszámolók hamarosan arról tájékoztatták, hogy több fronton is jelentős oszmán erők közelítenek.
a borítókép illusztráció
Az egyik csoportot Izsák bég, a szendrői kormányzó vezette a Malcsa régió felől, egy másik, kevésbé ismert török vezér, akit újonnan kinevezett basának neveztek, a szófiai főúton haladt, míg a harmadikat Turachan bég, a thesszáliai kormányzó irányította délkelet felől, Leskovác környékéről, a Hunyadi által megszállt Nis városa felé. A legendás magyar hadvezér, Hunyadi János, elhatározta, hogy gyors egymásutánban támadja meg az ellenséges oszlopokat. Elsőként Izsák bég seregét ütötte szét könnyedén, majd a szófiai útvonalon közeledő alakulatot is visszaszorította. Végül Turachan bég csapatait is visszaverte.
Mialatt ezekkel a csatákkal volt elfoglalva, november 3-án értesült arról, hogy egy jelentős oszmán erő közeledik a nyugati flankszárnyán és hátában, feltehetően a magyar király táborának irányába. Ezt a sereget valószínűleg Kaszun pasa, a ruméliai tartományok kormányzója vezette, és az a seregcsoport valószínűleg azokból az egységekből állt, amelyeket Európában hagytak és a magyar invázió után gyorsan toboroztak össze. E csapatok fő feladata az volt, hogy feltartóztassák a magyar királyi sereg további előrenyomulását addig, amíg a szultán saját főerejével Ázsiából meg nem érkezik.
A Hunyadi János vezette a Nissza felé haladó magyar sereg váratlanul szembesült egy lényegesen nagyobb ellenséges erővel az esti szürkület leple alatt. A török haderő, amely létszámban három- vagy négyszeresen is meghaladta a magyarokat, először félelmet keltett Hunyadi szívében, mint ahogy azt levelében Ujlakihoz írta. Azonban ez a rettegés csak röpke pillanatra tartott; Hunyadi hamarosan helyreállította önbizalmát és bátorságát, és stratégiailag átrendezte csapatait, hogy felkészüljenek a csatára.
Ezután heves támadásba lendült, és annak ellenére, hogy túlerőben voltak az ellenséges csapatok, a magyar dandár olyan vehemenciával tört rájuk, hogy a török előcsapat gyorsan megfutamodott. Hunyadi vitézi tettei inspirációt adtak a többi magyar egységnek is, akik ellenállhatatlan erővel csaptak le az ellenségre, és hamarosan kaotikus menekülésre késztették őket.
A csatározás az esti órákban vette kezdetét, és a győzelmi mámorban a magyarok a holdfényes éjszakában kergették az ellenséget a késői órákig. Jelentések szerint körülbelül 2000 török esett el a harctéren, további 4000 pedig fogságba esett. A menekülő ellenséges csapatok jelentős részét a helyi lakosság állította meg. A harcmezőn kilenc zászló és a török tábor jelentős zsákmánya került a magyarok kezére. A foglyok között 13 magas rangú török tiszt volt, köztük olyan neves személyek, mint Kese viddini és Omár szófiai bégek, valamint a nagyvezír testvére, Chalil pasa. A magyar veszteségek ezzel szemben csekélyek voltak: mindössze 500 fő.
A 1443. november 3-án Kaszim pasa serege ellen vívott ütközet pontos időpontját illetően bizonytalanságok merülnek fel. Nézetek szerint ez az összecsapás talán nem egyedülálló esemény volt azon a napon, hanem az azt megelőző harcok sorozatának része lehetett, melyek egy rövid időszakon belül, maximum két-három nap leforgása alatt zajlottak le.
A harcok lezárulta után, november 8-án Hunyadi János kihívások nélkül csatlakozott a király által Aleksinactól Nissza irányába vezetett sereghez. A király személyesen indult el, hogy találkozzon a győztes hadvezérrel, és oly mértékben elismerve Hunyadi bátorságát és sikereit, hogy nem csak formális tiszteletadásra szorítkozott. A szokásos lovas tiszteletadás helyett inkább barátságos gesztusként nyújtotta a kezét, hogy üdvözölje őt.
Ez a diadal jelentős hatással volt a későbbi történelmi eseményekre, és Hunyadi János stratégiai zsenijét és a magyar harcosok bátorságát hosszú időn keresztül emlegették.
arcanum
