Hűségeskü Rákóczi Fejedelemnek 1704 október 10. – Bottyán János

A Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére 1704-ben, ezen a napon csatlakozik a fejedelemhez.

Bottyán János 1643 körül született Esztergomban. Fiatalon végvári lovas katonának állt, korán kitűnt vitézségével, gyorsan emelkedve a ranglétrán a törökök elleni visszafoglaló háborúkban már tisztként szolgált, 1692-ben ezredesi előléptetésben részesült.
Az 1700-as évek elején huszárai élén a Rajna mellett harcolt. Feltehetően már ekkor felvehette a kapcsolatot Rákóczival, de ezt a hadbíróság nem tudta bizonyítani. Miután 1703-ban a kurucok ellen vezényelték, a következő évben Zólyom várában zárták körül Rákóczi seregei. A városparancsnok árulás vádjával elfogatta, de sikerült megszöknie. Ekkor tért Rákóczi hűségére. A vezérlő fejedelem tábornokká léptette elő. Haláláig, 1709. szeptemberéig Rákóczi egyik legsikeresebb tábornoka, korábbi sebesülése miatt „Vak Bottyán”- nak nevezett generális Rákóczi seregének szimbólumává vált.

Levél Bottyán Generálisnak:

BOTTYÁN JÁNOSHOZ

Sárospatak, 1709. június 19.

Bottyán egyre nagyobb türelmetlenséggel szemléli a hadak tétlenségét. A népszerű főtiszt elsősorban nagyobb portyázásokat szeretne kezdeményezni főleg Pozsony irányában s bántja, hogy erre nem kap engedélyt. Rákóczi azonban jelentős hadműveletet tervez s a Morva határszélre akarja küldeni Bottyán csapatait. A fejedelem a nagyobb összefüggésekre hívja fel idős tábornokának figyelmét s türelemre inti őt.

Az Kegyelmed adjutántja [hadsegéde] által küldött levelét vettük, és tovább is nagy kedvesen értettük az Kegyelmed hazánk szolgálatjára való felindíttatott buzgóságát, egyszersmind némelyek visszavonásáról adott informátióját [tájékoztatását] is, és hogy Főgenerális kedves atyánkfiától kiadott orderekben [parancsokban] világosítást kíván. Mi azoknak continentiáját [tartalmát], igenis, jól tudjuk, s nem is csudáljuk, hogy Kegyelmed tűrhetetlen, és az ellenséget, melynek erőtlenségét láttatik látni, nehezen szenvedi előtte packázni; de mivel hazánkhoz való kötelességünk, se az hadakozásnak rendi s állapotja nem engedi, hogy mi is csak azokra tegyünk reflexiót [gondoljunk], az melyeket Kegyelmed lát, hanem az egész ország külső és belső dolgaira kell reflexióval [figyelemmel] lennünk, – ne gondatlanságunknak tulajdonítsa Kegyelmed, ha maga jóindulatból származott igyekezetit hirtelen nem secundálunk [támogatjuk]; azalatt is mindazonáltal Ebeczki István brigadéros hívünknek megparancsoljuk, hogy az Kegyelmed charactere praejudicuma [hatáskörének megsértése] nélkül járjon el instructiójában [utasításában], és mihelyest minap Kassán létünkben Kegyelmedhez is expediált curirunk [küldött futárunk] megtér, bővebb és világosabb orderunk [parancsolatunk] által fogja Kegyelmed megérteni szándékunkat. Eddig is se az én, se az Bercsényi úr ordereiben [parancsolataiban] feltett clausulával [záradékkal]: hogy Kegyelmed mindazokat kövesse, az melyeket hazafiúságához képest kötelessége hoz magával, nem egyebet értettünk, hanem, hogy addig is az particularis portákat [egyenkénti portyázásokat] és csapdozásokat kövesse el az ellenségen, míglen formálisabb operátiókhoz [hadműveletekhez] kezdhetünk; mert az időn és az hadakozásnak szokott fogyatkozásin ha erőt kívánok venni, – nagyobb kártól tarthatunk, mintsem hasznot reménlhetünk. Mivel peniglen az hadakozásnak conjecturái [körülményei] óránként változnak, Kegyelmed mindenekről únos-untalan tudósítson bennünket, és embereit, portáit szüntelen jártatván, minden tehetségével azon légyen, hogy bizonyos hírekről tudósíthasson – s Nógrád várának építését szorgalmaztassa..

(Szöveg: Nagy-Luttenberger István, Magyarságkutató Intézet, Történeti Kutatóközpont, tudományos főmunkatárs.