Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Húsvéthétfő: a víz termékenységvarázsló ereje

A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet.

Borítóképen: Egy igazán kiadós locsolkodás

Bár a locsolkodás eredete egy bibliai történetben keresendő – Jézus sírját őrző jeruzsálemi asszonyokat vízzel öntötték le a zsidók, hogy elhallgattassák őket, amikor Jézus feltámadását hirdették – a húsvéti magyar népszokások kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszottak azok a népi hagyományok, melyeket a kereszténység hol tiltott, hol pedig a maga képére formálta, avagy egyenesen integrálta saját hitvilágába.

A locsolkodás szokása, és természetesen a termékenység szimbóluma, a húsvéti tojás intézménye jól összeegyeztethető volt az egyház tanításaival, így – ha volt is „pogány” eredete – tiltás soha nem vonatkozott rá.

Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak.

Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Ezután indultak el locsolni.

Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz. Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.

Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is.

Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás: „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!” Versbe foglalt változata esőindító gyermekmondókára emlékeztet:

Szépen kérem az anyját,

Adja elő a lányát,

Hadd locsolom a haját,

Hadd nőjjön nagyra,

Mint a csíkó farka,

Még annál is nagyobbra,

Mint a Duna hossza!

Szabad-e locsolni?

A háromszéki köszöntővers tréfás fenyegetés:

Ajtó megett állok

Piros tojást várok,

Ha nem adtok lányok

Mind a kútba hánylak.

Tápiószentmártonban a napot öntöző hétfőnek nevezik. Csak a két világháború között vált fokozatosan általánossá a szagos vízzel történő locsolás.

A locsolás jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a 12. század óta szentelmény.

A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket. A zempléni falvakban zöld vetést és hagymahajat használtak a színezésre.

Hímes tojások: a) Istensegíts (Bukovina)-Kismányok (Tolna m.); b) Árapatak (Háromszék m.); c) Gyimesközéplok (Csík m.); d) Gelence (Háromszék m.); e) Gyimesközéplok (Csík m.); .f) Istensegíts (Bukovina)–Kismányok (Tolna m.). (Györgyi Erzsébet nyomán)

A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Az írószerszám üveg, bádog- vagy cserépedény, amihez tollcsévét erősítenek. Ebből engedik a meleg, folyékony viaszt a tojásra. A tojás festése során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogja meg. Végül a viaszt letörlik, majd zsíros ruhával, szalonnahéjjal átdörgölik a tojást, hogy fényes legyen. A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a díszítményt. A díszítőmotívumok lehetnek kerámia- és hímzésminta utánzatai, geometrikus díszek, sőt életképek, feliratok is.

Hímes tojások: a) Istensegíts (Bukovina)–Kismányok (Tolna m.); b) Kézdivásárhely (Háromszék m.) környéke; c) Uzon (Háromszék m.); d) Kézdivásárhely (Háromszék m.) környéke; e) Gyimesközéplok (Csík m.); f) Dunántúl, valószínűleg Gyönk (Tolna m.). (Györgyi Erzsébet nyomán)

A húsvéti tojások a gyerekek kezén játékszerré lettek. Ilyen tojásjáték a kókányozás, ticselés, türkölés, csokkantás néven emlegetett játék. Hajdúdorogon cucázásnak nevezték. A két szemben álló játékos összekoccantja a tojásokat, akié sértetlen marad, elnyeri 164a másiktól a törött tojást. A játék más változatában pénzzel igyekeznek betörni a tojást. Akinek sikerül, azé a tojás, akinek nem, elveszíti a tojást is, a pénzét is. A kókányozás elnevezésben a húsvéti eledelek régi neve él.

Egyébként a húsvéti szentelt piros tojást a Csallóközben, Szeged vidékén kokannyának nevezik.

A húsvéti tojás a locsolás viszonzásaként szerelmi ajándék, ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy mint a feltámadt Krisztus jelképe a keresztszülők hagyományos ajándéka is volt ezen a napon. Ezt az ajándékot a keresztszülők vitték el, vagy a gyerekek mentek érte.

Ajánlott Cikkek