Foci Sport

Idegenben lőtt gól. Miért ér többet?

Nem újkeletű a vita, de most aztán tényleg itt lenne az ideje, hogy a football szabályalkotó testülete (IFAB – International Football Association Board) elgondolkodjon valami jobb megoldáson, mint az idegenben lőtt gól szabálya. Miért? Aktuálisan azért, mert a zártkapus meccseken nyilvánvalóan kisebb előnyt jelent a hazai pálya, na meg azért, mert a tapasztalatok szerint nézők mellett is egyre csökken a jelentősége a rendezés helyszínének.

De miért kell egyáltalán az idegenben lőtt gól intézménye? A magyarázat kézenfekvő; azért kell, mert a szabály bevezetéséig alkalmazott megoldások egyike ma már nem megfelelő, míg a másik már a maga korában sem volt igazán jó megoldás. Igen, arról van szó, hogy miként döntsék el a kuparendszerű sorozatokban a továbbjutást két meccs után, ha a két csapat azonos számú gólt lő a két mérkőzésen.

A megismételt mérkőzés intézménye azért nem megoldás ma már, mert így is éppen elég zsúfolt a versenynaptár, ráadásul most, a pandémiás időszakban az elmaradt meccsek egyébként is felborítják időnként az ütemtervet. De ez egyszer véget ér, így ezzel most nem is számolunk, ugyanakkor van pár eset, amik – nézők ide, nézők oda – megérnek egy kis gondolkodást.

Csak egy ilyen:

  • az első mérkőzés eredménye 1:2, azaz a vendég-csapat nyer,
  • a következő mérkőzésen szintén a vendégek (ez a másik csapatot jelenti) 0:1-re nyer.

Mindkét csapat lőtt két gólt két meccsen, de mégis az a csapat jut tovább, amelyik két gólt lőtt ez első mérkőzésen idegenben – miközben kapott is egyet. És úgy is tovább jutott, hogy otthon egész egyszerűen gólképtelen volt! Ne feledjük a másik csapat mindkét meccsen ért el gólt, és idegenben le is győzte ellenfelét! Ez egy nagyon egyszerű eset, de ennél sokkal bonyolultabb esetek is vannak, melyek közt szép számmal vannak olyanok, amikor egy csapatnak tökéletesen elég egy vereség is a továbbjutáshoz. Mert az nagy kérdés marad, hogy vajon mi történt volna a fent említett párharc második meccsén, ha nincs az idegenben lőtt gól szabálya!

Talán a hazai csapat jobban töri magát annak érdekében, hogy gólt szerezzen, és nem elégszik meg azzal, hogy betolja a buszt a kapu elé, és tizenegy emberrel védekezik? Vagy – miután a hazai csapat is támadásra van kényszerítve, miután kap egy gól – a kitámadó hazaiakat megszórja még pár góllal az ellenfél? Ezt nem tudjuk, és ahogy szokták mondani, a fociban a „ha” nem játszik, de az elég egyértelmű, hogy ez a szabály olyan tényező, ami a pályán lefolytatott teljes mérkőzésre hat, és nem feltétlenül jó irányba!

Amikor ugyanis inkább a matek megy, semmint a nyílt, győzelemre törő játék, a néző – legyen az a stadionban, vagy a fotelben – által kapott élmény sérül. Mint láttuk, a megismételt mérkőzés nem megoldás, a pénzfeldobás pedig olyan intézmény, aminek nincs sportszakmai értéke. Mi marad akkor?  

Marad a hosszabbítás és a büntetők. Természetesen ez utóbbi csak abban az esetben, ha a hosszabbítás sem hoz eredményt. Ez még mindig inkább jelent sportértéket, mint egy érme feldobása, mert – ne feledjük! – a sport nem csak test, hanem idegrendszer is, így amikor azt halljuk egy-egy büntetőpárbajnál, hogy ez már az idegek harca, és ezzel az indokkal a sportértéket is megkérdőjelezik, ne dőljünk be! Igenis, az idegeknek is rendben kell lenni a győzelemhez!

Erre a legjobb példa egy normál meccs-szituáció. A támadó – egyedül szemben a kapussal – csak akkor fog gólt elérni, ha koncentrációja rendben van, azaz idegi szinten is képes kezelni a dolgot, tehát nem csak testi edzettségi állapota, és adottságai vannak meg a gólszerzéshez. De ugyanez a helyzet egy saját kapuja felé mozgó védő esetében, aki az ötösön belül kell, hogy mozgásával ellentétes irányba hárítson egy kapura tartó labdát, és ne vétsen öngólt. És még ezer ilyen helyzet van… Ez eddig rendben van, de mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy a „túlórázó”, és így továbbjutó csapat hátrányban lesz a következő fordulóban, mert többet játszott a továbbjutásért? Hát kérem, valahol meg kell fizetni az árát annak, hogy nem sikerült a rendes játékidőben lerendezni a dolgot! Erre a jégkorongban már a pontozás is reagál, van erre intézményes gyakorlat!

És ha már itt tartunk: azon kívül, hogy több tévés bevételt jelent, vajon mi oka van annak, hogy oda-visszavágós rendszerben bonyolítják a BL jelenlegi szakaszát? Érthető, a tévés bevétel jól jön a meccsnapi bevételektől eleső kluboknak, de sportszakmai értéke megint csak nincs a kétmeccses rendszernek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy vannak csapatok, melyek otthoni meccseiket közel sem otthon kényszerülnek lejátszani, akkor végképp értelmét veszti a dolog.

Szóval lenne miért változtatni! Az egymeccses rendezésnek most lenne értelme, de nézőkkel a stadionokban már nincs létjogosultsága (megjegyzem, a nemzeti kupákban is igaz ez, az elejétől kezdődően!), az idegenben lőtt gól szabálya pedig ma már torzítja a versenyt, különösen azzal, hogy nem sportjellegű tényezőt hoz be a pályára.

Ajánlott Cikkek