Vélemény-cikkeink

Idegháború

Mint arról már több cikkben is beszámoltunk, az orosz-amerikai viszony egyre inkább elmérgesedik. Van ebben energia, zsarolás, segélyek, hadgyakorlatok, fegyverszünet alatti atrocitások, minden, amit utoljára a XX. század második felében tapasztaltunk. Erre a korszakra utalva neveztük el a mai helyzetet idegháborúnak. Egy cikkben igyekszünk összefoglalni az elmúlt pár nap eseményeit, melyek sajnos nagyon is érintenek minket is!

Jake Sullivan

A hét egyik híre volt, hogy az USA – miután a perzsa állam megépítette a Goreh-Jask olajvezetéket – az atomalku újraélesztésén fáradozik (erről ITT írtunk). Sőt, most már olyan nagy a „barátság”, hogy Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Joe Biden kormánya tárgyalásokba kezdett Iránnal az ország által ejtett amerikai foglyok elengedéséről. Ezt Irán egyértelműen cáfolja, mert pontosan tudja, hogy ha az USA közelíteni akar, az nyilván önös érdeken alapul, így nyilván meg akarnak tartani minél több ütőkártyát a nagy „összeborulástól” függetlenül is.

Irak-iráni háború pillanatképei

Az USA tehát most barátkozik Teheránnal, ami nyilvánvalóan az orosz érdekek ellen hat. Az irak-iráni háború (1980-1988) idején az USA és a Szovjetunió is támogatta Szaddam Husszein, iraki diktátor Irán elleni katonai támadását, de később Moszkvában rájöttek, hogy egy esetleges iraki győzelem túlságosan nagy teret biztosítana az USA-nak a térségben. Ezen oknál fogva pedig a perzsák számára nyújtottak katonai segítséget (elsősorban eszközök formájában), így ez a háború, bár kétségtelen, hogy rá lehet húzni a síita-szunnita, vagy az arab-perzsa háború elnevezést is, az USA és a Szovjetunió fegyverkísérleti terepe lett, jobbára egymás ellen… Az idők változnak; Szaddámot egykori mentora, az USA nyírta ki.

Erre a kis kitérőre azért volt szükség, mert Oroszország most is saját befolyási övezeteként tekint Iránra (bár ez nem egészen igaz!), amit a közös kínai-orosz-iráni hadgyakorlatok is bizonyítanak. Erre most az USA újonnan támadt barátkozása nyilván nem tetszik az orosz félnek, és persze Teherán is igyekszik úgy lavírozni a két világhatalom között, hogy a függetlensége, amiért már olyan sok áldozatot vállalt (!) lehetőleg ne sérüljön. Megy tehát a verseny Iránért, és most úgy tűnik, a perzsák nyertesei lesznek ennek a versengésnek, mert most nem lerohanják őket, hanem a barátságukat keresik.

A lényeg tehát, hogy az USA tárgyalásai inkább csak kampány-fogások, semmint valósak. Közben Európa besegít, de teljesen más oldalról „támad”; miután Lavrov, orosz külügyminiszter az EU külügyi megbízottjával felmosta a padlót, Európa nem várt válaszlépést tett. Az Európai Unió külügyminiszterei hétfőn megszavazták, hogy az EU újabb szankciókat vessen ki Oroszországra. Azt még pontosan nem tudni, hogy kire fognak szankciókat kivetni, de legalább négy személyt biztosnak mondanak, köztük Oroszország főügyészét, Igor Krasznovot és a szövetségi börtönök vezetőjét, Alekszandar Kalasnyikovot.

Egy korábbi külügyminiszteri értekezlet

Ez nem igazán fogja érdekelni az oroszokat, volt már ilyen, és persze tiltakoztak, de ilyen eszközökkel nem igazán lehet elérni eredményt Moszkvánál. Van viszont egy sokkal keményebb eszköz, de ez meg nem kapott igazán komoly hangsúlyt; 16 európai vállalat valószínűleg kiszáll az Északi Áramlat építésből az USA fenyegetésére, miszerint az orosz beruházások segítésén dolgozó cégek ellen szankciókat alkalmaz az USA, amennyiben nem hagynak fel ebbéli tevékenységükkel. Már korábban megírtuk (ITT), hogy ez a fenyegetés a Balkáni Áramlaton keresztül minket is érint.

A Balkáni Áramlat hivatalos megnyitása

Most tehát úgy áll a helyzet, hogy az oroszok Ukrajnát (az USA ügyeletes libilngjét) elkerülő szállítókapacitásainak bővítését gátolja az USA (és az EU), Brüsszel szankciókat vet be, és közben Iránt egyre komolyabb szerepet kap, hiszen a világpiacra most közvetlenül kijutó iráni olaj, na meg az USA befolyás növelése az oroszok javára, most az USA számára Teheránt különösen értékessé teszi. De van egy számunkra legalább ennyire fontos trend is! Az USA látványosan kihátrált a Közel-Kelet arab országaiból, Szíriában nem aktív, ahogy más, háborús helyzetben lévő, arab-világbéli konfliktusban sem vállal aktív szerepet. Miért? Mert Európa – aki/ami egyre inkább hagyja magát az orránál fogva vezetni! – szövetséges ugyan, de az USA-nak nem érdeke, hogy az immár keleti tagállamokkal megerősödött, és nagyobb növekedési potenciállal bíró öreg kontinens valódi versenytárssá fejlődjön. Tehát? Washington szerint (bár ezt nem propagálja…) fenn kell tartani egy olyan biztonsági kockázatot, mint a migrációs probléma, amit folyamatosan táplál az Európát paradicsomként beállító közel-keleti tömegtájékoztatás, illetve azok a fegyveres konfliktusok, melyekbe – saját érdekei okán Washington nem avatkozik be…

Hát így áll most az idegháború!

Ajánlott Cikkek