Hírek

Igaz lesz, amit sokszor ismétlünk?

Az Európai Központi Bank (ECB) nagyjából egyedül maradt azon jegybankok között, akik az infláció emelkedésére kamatemeléssel, vagy a korábbi pénzszórás (eszközvásárlás) csökkentésével, vagy legalábbis a kamatemelés közeli kilátásba helyezését választották eszközül az árak mérséklésére. Abba most nem megyünk bele, hogy a kamatok emelése hogyan hat az infláció ellen, de a lényeg; Christine Lagarde csakis azt hajtogatja; az infláció átmeneti. És ezt elég régóta mondja…

Nos, a helyzet úgy áll, hogy máris elég komoly a baj azokban az euró-zóna tagországokban, ahol eldobták az önálló monetáris politikát. Legalábbis Kelet-Európában… Mert bizony a mi térségünket – szokás szerint – jobban megviseli az infláció emelkedése, amit szokás a szegények adójaként is emlegetni. Igen, mert a kevés ugyanannyival lesz kevesebb, mint a sok, és az egy idő után már semmire sem elég. És igaz ez a pénz elértéktelenedésére is.

Kelet-Európában a Magyar Nemzeti Bank kezdte a kamatemelések sorozatát, és legutóbb is emeltek az alapkamat szintjén, mert nincs feltétlen egyetértés abban az ECB-vel, hogy az infláció átmeneti, vagy legalábbis nem gondolják, hogy ha átmeneti is, nem kellene ellene tenni, illetve az infláció lecsengését is valószínűleg hosszabb folyamatnak gondolják, mint az ECB-nél dolgozó kollégáik.

Ha most nem lenne szuverén fizetőeszközünk, úgymint forint, akkor a hazai jegybank mindössze annyit tehetne, hogy jelzi az ECB-nek, nem ért egyet a mostani iránnyal, de semmi mást nem…

Az persze majd kiderül, hogy a végén kinek lesz igaza, de a magunk részéről úgy látjuk, hogy az ár-növekedés ütemének gyorsulása (infláció) olyan tényezőknek köszönhetők, melyek a globális gazdaság saját belső problémái. Az ECB feltehetően mindent a járvány utáni – talán túl gyors – újraindulással magyaráz,

De nekünk az az érzésünk, hogy a járvány után fellépő jelenségek már régen „benne voltak a pakliban”, a járvány okozta válság, majd gyors újra-indulás – mint egy katalizátor – csak felgyorsította az egyébként is nagy valószínűséggel bekövetkező világgazdasági feszültséget!

Márpedig, ha ez így van, akkor nem számíthatunk arra, hogy az árak vágtatása minden beavatkozás nélkül csillapodik. Talán egyetlen tényező szól az ECB álláspontja mellett, méghozzá az, hogy igazából az 5% körüli infláció nem egy nagy tragédia,

Csakhogy az utóbbi 10 évben ennél jelentősen alacsonyabb volt az ár-dinamika, és mintha a világ pénzügyi vezetői elfelejtették volna, hogyan kell kezelni az inflációt, hiszen éveken át azéért küzdöttek, hogy legyen már végre némi áremelkedés…

Láthatjuk; addig küzdöttek az inflációért, hogy most megkapják, de egyszeriben nem tudnak vele mit kezdeni! Azt kell mondjuk, nekünk magyaroknak (sajnos…) ebben viszont komoly gyakorlatunk van…

Ajánlott Cikkek