Igor Matovič magyarul posztolt – A Piros 7 es reagált
Tegnap estefelé beúszott Igor posztja a Facebookon, ezzel a rövid mondattal, magyarul: ma semmi!
Pillanatok alatt magyarok százai írtak a poszt alá magyarul, amelyekre Igor miniszter becsületesen válaszolgatott. Van aki sörre hívta, van aki kávéra, volt aki csak megköszönte, hogy magyarul írt, de a nagy része a magyar kommentelőknek lelkesen „levelezett” magyarrul a szlovák kormány meghatározó tagjával.
A cukiságmérő nem bírta tovább, kiakadt.
Amíg polgármestereink, képviselőink a kampány tengerén eveznek rendületlenül, jön Igor, és ellopja a sót. Meg a paprikát. Megbolondítja a magyarok ezreit egy szimpla magyar poszttal, teheti, mert a felvidéki magyar ki van éhezve egy jó szóra a szlovákok részéről. Nem mintha anélkül nem tudna élni, hiszen tud, de ez a bolondos poszt igazolta, hogy mennyire hiányzik a gesztusgyakorlás, a normális együttélés.
Mire nyilvánosságra kerül ez a gondolatsor, bizonyára megjönnek majd a fanyalgók, a felháborodott kommentek, hogy nem kell itt minket hülyíteni, meg amúgy is rohadjon meg minden.
Természetesen egy egymondatos magyar nyelvű poszttal nem lehet meg nem történtté tenni Trianont, a kitelepítéseket meg a B-dekrétumokat. Nem lehetett semmissé tenni azon a bizonyos június 4-i fogadáson sem, amelynek a végkifejlete az volt, hogy mi, magyarok vesztünk össze, mert volt aki fényképezkedett Matovičcsal, mások meg üzenetet adtak át neki, de csak az lett az egésznek az eredménye, hogy a Csemadoknak lesz minden évben fix 300.000 euró a működésre és a tevékenységre az ország költségvetéséből.
Szerény véleményem szerint ne sürgesse itt senki az előrehozott választásokat, mert nem biztos, hogy nekünk annyira kell Fico a kormány élére, bármennyire is szimpatikus a jelenlegi mondókája Brüsszel irányába.
A Szövetségnek is jól jön még az a másfél év az építkezésre, felkészülésre, a szelektálásra, személycserékre, stratégiák megalkotására és az azzal járó munkára.
Addig meg gondolkozzunk el, hogy mégis hogy van az, hogy Igor egy mondattal az ujja köré csavarja a magyar választók sokaságát, mint ahogy tette ezt a múltkori választások előtt is. Semmi mást nem csinált most, mint az érzelmeinkkel játszott, eredményesen.
Ezt kell még megtanulnia a Szövetségnek is, bár ezt tanulni nem lehet semmilyen kreatív brainstormingon, ez vagy benne van a politikusban, vagy nincs.
Na, ezen is el kell gondolkodni a felvidéki magyar politikumnak, mert a szavazókért kíméletlen harc folyik, és ha nem érzed az „emberszagot”, akkor nem lehetsz sikeres.
Lehet, hogy sok a kiöregedett vadászkutya közöttünk, na de azoknak a szaglása sokkal kifinomultabb, mint a farkukkal állandóan csapkodó, folyton lihegő, fiatal ebeknek. Szóval kiszagolni a veszélyt és a lehetőséget tudni kell, ebben van a titok.
Figyeljünk arra, hogy a jó szimatú öregek mit ugatnak: ne kerüljön a Felvidékünk ebek harmincadjára!
Papp Sándor
forrás: piros7.es
