Így álltunk 100 éve: Stadion-túra!

Talán sokan azt gondolják, hogy 100 évvel ezelőtt általános jelenség volt, hogy a futball-csapatok olyan pályákon léptek a nagyérdemű elé, megmérettetni magukat az ellenféllel, amit jobb esetben egy odakendácsolt korlát választott el a nézőtértől, ami jobb esetben is maximum egy földből rögtönzött, alig 1,5-3 méter magas rézsű volt.
Borítóképen: MTK stadion 1929 – a háttérben a Beszkárt lelátója (forrás: Fortepan, Fortepan)
Ha sokan gondolják így, akkor bizony sokan tévednek! Ugyanis addigra már a fővárosban igen komoly stadionok és egyéb pályák voltak, de vidéken is szép számmal akadtak sportlétesítmények: a legtöbb esetben nem csak futball-pályák, hanem olyan sporttelepekről beszélünk, amelyek adott esetben több sportágat is kiszolgáltak.
Kezdjük az elején, hiszen az igazi hőskorban természetesen nem léteztek a mai értelemben vett stadionok, sőt igazán mai értelemben vett futball-pályák sem! De ott volt a Millenáris, melyet a Millenniumi ünnepségek keretében tartott sportünnepségek rendezésére emeltek. Az előzmény az volt, hogy Berzeviczy Albert kultuszminisztériumi államtitkár elnökletével megalakult az Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB).
Az OTSB által felépített Millenáris volt Budapest első tribünös, emelt fordulós körívű, kerékpárversenyek lebonyolítására is alkalmas pályája. Megnyitására Iszer Károly BTC művezető közreműködésével 1896. május 14-én került sor.

Ez tehát az állam által kifejezetten sportcélokra épített első komoly létesítmény volt, melyet azonban le akartak bontani. Ekkor szerencsére azt átvette a főváros, és megalapítva a Millenáris Rt.-t, ami kissé átalakította, és üzemeltette.
A Millenáris pálya volt a magyar futballsport bölcsője, amelyen rövid tíz év alatt a sportág hatalmasra fejlődött!

Ebben az időszakban jó tízezer néző látogatta rendszeresen az itt rendezett mérkőzéseket! De már látszott, hogy ez a pálya önmagában nem elég, ugyanis ebben a korban már igen jelentős szurkolói bázisa volt több fővárosi klubnak is. A kor nagyjai az FTC és az MTK voltak – legalábbis azok közül, akiket ma is széles körben ismernek.
A Fradi első pályája a Soroksári úton volt, és érdekessége, hogy egyetlen olyan térkép sem ábrázolja, ami a helyrajzi számokat is mutatja, de az 1944-ben készült légifotókból összeállított „térképen” mégis látható. Ez volt az FTC pályája 1899-től 1911-ig, de sok esetben – a nagyobb rangadók – ebben az időben még a Millenárison volt, hiszen a Soroksári úton nem volt lelátó, vagy ha volt is igen kis befogadóképességgel bírt. Ezt mutatja, hogy itt a nézőcsúcs mindössze 3.300 volt egy 1906 szeptember 23.-án rendezett mérkőzésen volt, melyen az FTC a MAC csapatát 3:2 arányban felülmúlta.

Márpedig – legalábbis az 1920-as évek közepéről származó adatok szerint – a Millenáris 12.000-es befogadóképességű volt, de egy 1911 október 29.-én rendezett Magyarország-Svájc mérkőzésen 18.000 szurkoló zsúfolódott össze a lelátón! Nem is hiába: a magyar csapat 9:0-ra lelépte a vendég válogatottat!
És mi volt a nagy riválisnál, az MTK csapatánál? Nos, az 1901. március 12-én megalakult futball szakosztály a Sport utcai stadionban játszotta hazai mérkőzéseit? Ez igen érdekes történet, ugyanis ma a Sport utcai stadion a BKV Előre pályája, és a térképek tanúsága, valamint a rendelkezésre álló adatok alapján csak 1929-ben épült.

A mai BKV Előre pálya tehát csak 1929-ben épült fel – a nyitómeccs: 1928 augusztus 11.-én, BSzKRT SE-Újpesti TE: 0-3 -, 1930-ban tribünt és kilenc soros állóhelyi részt építettek meg, majd 1945-ben épült meg az állóhelyi egyenes harminckét sorra bővítve. Ezzel a befogadóképesség 18-20.000 körülire emelkedett, de a történetben még nem tartunk itt! Fontos tudni még, hogy a Sport utcai stadion semmiképpen nem lehetett a mai BKV Előre pálya helyén, ugyanis egy hír rávilágít, hogy az 1900-as évek elején még más neve volt a két stadion közötti utcának (pontosabban: nem volt neve!):
„A Közmunkák Tanácsa a BSzKRT és az MTK-pálya közötti utcát Sport-utcának nevezte el.”
forrás: Nemzeti Sport, 1931.02.25., 8. oldal
Ha azonban úgy igazán figyelünk arra, hogy miként tájolták az MTK pályáját, azonnal rájövünk, hogy sokkal kedvezőbben használták ki a terület adottságait, mint manapság. Ennek oka az, hogy korábban csak a hely adottságait kellett figyelembe venni, de ma már a stadionok tájolásával kapcsolatban komoly előírások vannak, így aztán amikor az Új Hidegkuti Nándor stadiont megépítették cca. 90 fokkal elforgatták a pályát, így viszont csak kisebb nézőtér kialakítására volt lehetőség: a két kapu mögött lelátó helyett betonfal van…
A térképen látható, hogy 1937-ben már volt lelátó a Hungária körúti pályán (maradjunk ennél a megnevezésnél!), ugyanakkor ez az 1900-as évek elején nem így volt, így az MTK a Millenárison játszotta mérkőzéseit! Már csak azért is, mert a mai pálya helyén ekkor még semmi nem volt…
Ott tartunk tehát, hogy 1901 és 1910-11 között a Millenáris volt a magyar foci Mekkája, aki ott játszott, az már komoly játékosnak minősült!
De ennek változnia kellett! Igen, mert a foci olyan nagy népszerűségre tett szert – ami látható volt a Svájc elleni 18.000 fős szurkolótábor esetében is! -, hogy többé már nem képes a magyar foci bölcsője tovább dédelgetni jókorára nőtt gyermekét! Elsőként a Fradi lépett a kor két nagyja közül:
1911 február 11.-én tartották meg a nyitómérkőzését (FTC-MTK: 2-1) annak a stadionnak, ami már a mai FTC stadion helyén állt, és mikorra teljesen kész lett 37.000-et valamivel meghaladó befogadóképességgel bírt, de – az eredetileg Matyók Aladár tervezte stadion több átalakítás, egy komoly tűzeset után – 1943 november 7.-én egy Svédország elleni meccsen (sajnos a svédek győztek 7:2 arányban…) 60.000 néző zsúfolódott össze az addigra egyébként már igen rossz állapotú stadionban.
Ezek után nem meglepő, hogy az MTK is lépett, és Goll Elemér és Verner Frigyes mérnökök terve alapján megkezdték az MTK pálya kiépítését. Bárczi István polgármester az építkezéshez szükséges 7 hektáros területet jelképes összegért, mindössze évi 1 aranykorona bérleti díj ellenében biztosította az MTK részére, az építkezés költségeit pedig a Brüll Alfréd által vezetett részvénytársaság biztosította, melynek részvényeit Brüll Alfréd az egyesületnek ajándékozta.
A stadion mindkét hosszanti oldalát fedett lelátó övezte, a nagyobb tribün alatt voltak az öltözők, fürdök és a gondnoki lakás. A gyep körül nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas atlétikai pályát alakítottak ki. A nyitómérkőzésre 1912 március 31.-én került sor (MTK-FTC: 1-0), de a klubház csak a következő évben készült el a Hungária körúti oldalon.
Az MTK nem maradhatott szégyenben – na meg a lelátók rendszeresen megteltek! – így kereken 40.000 fő befogadására volt alkalmas a nézőtér.
1911-12 körül tehát már voltak Magyarországon 40.000 fő befogadására képes stadionok. És a több klub is igencsak igyekezett, mert bizony a foci olyan népszerű volt, hogy leginkább csak a pályák befogadóképessége szabott határt a jegyeladásoknak!
Ekkoriban az UTE még nem számított meghatározó klubnak, pályájuk 1903-ig a Pamutgyári mezőn volt, ezek után a Népszigeten, de Újpesten az élre akartak kerülni, így amikor aztán a bérleti szerződést nem hosszabbították meg a Népszigeten egy új stadion építésébe fogtak:
Újpesten éppen a legnehezebb időkben fogtak bele a stadion építésébe, de végül sikerült, és aztán az újpesti futball is felkerült a hazai és a világ futballtérképeire. Tudjuk, hogy Újpesten is egy részvénytársaságot kellett alapítani a stadion felépítésére. Sajnos árakat nem tudunk – biztosan megvannak valahol, de eddigi kutatásaink során nem akadtunk rájuk – azt viszont tudjuk, hogy az MTK és az FTC az 1910-es évek elején milyen összeget áldozott stadionja kialakítására.
Az Üllői úti pálya kialakítása 150.000, míg az MTK sporttelep kialakítása 200.000 aranypengőbe került.
Ez pedig nem kevesebb – legalábbis az artotenet.hu adatait alapul véve -, mint hogy a két klub mai értéken 4-500 millió forintot áldozott a cél érdekében, de ekkor még nem voltak készen a pályák, lelátóik még nem vették teljes mértékben körbe a játékteret! A korabeli becslések szerint a teljes kiépítésig még legalább ugyanennyit kellet költeniük a kluboknak, és persze – miután alapvetően faszerkezetes lelától voltak! – sokba volt a karbantartás is, így kijelenthetjük, hogy a 100 évvel ezelőtti állapotokhoz mai értéken úgy 1,5-2 milliárd forint beruházást hajtottak végre a klubok.
És ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a fővárosban ott volt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club Fehérvári úton fekvő, úgynevezett lágymányosi sporttelepe:

Aztán ott volt a III. Kerületi TVE pályája, ami nem ott volt, ahol ma – akkor A Hévízi úton az Óbudai TE pályája volt -, hanem a Nagyszombat utcánál, a Duna-parton, a mai Görzenál helyén:

Lehetne még folytatni a sort, a lényeg az, hogy cirka 100 évvel ezelőtt – csak a fővárosban és környékén – 218.000 szurkolót fogadhattak a stadionok minden egyes hétvégén! És ezek csak az akkor első osztályúnak minősített pályák befogadóképessége volt!

Nem fogunk összesítést végezni, hogy ma hogyan állunk ezzel a számmal – biztosan több – ugyanakkor teljesen világos, hogy bizony már 100 évvel ezelőtt is igen népszerű volt a foci, és sokat is áldoztak a játékra!