III. Béla, korának leggazdagabb európai uralkodója

Nevezik a legnagyobb Árpád-házi királynak is, de mi ezzel a jelzővel kicsit óvatosabban bánnánk – még akkor is, ha III. Béla uralkodása alatt felvirágzott a gazdaság és kultúra! -, ugyanis az Árpád-ház megannyi kitűnő királyt adott Magyarországnak. Annak jártunk utána, hogy miként vált 24 esztendős uralkodásának végére Magyarország vezető hatalommá Európában.

Borítóképen: III. Béla alapkja Képes krónikában

Esztergomban született 1148-ban vagy 1149-ben. Születésének pontos ideje ismeretlen, de egy, a bizánci útjáról szóló krónikabejegyzés alapján nagyjából ki lehet következtetni. Apja II. Géza magyar király, Álmos herceg unokája, anyja Eufrozina, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya volt. A négy fiú közül ő volt a harmadik, három fivérén kívül még négy lánytestvére is volt.

Látható tehát, hogy felmenőit és rokonságát tekintve igen jó alapokról indult, de ez önmagában még nem lett volna elég műve megalkotásához.

A fiatal Béla 1161 körül horvát–dalmát herceg lett, miközben testvére, István volt a trónörökös. Apjuk azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban nagybátyjaik, István és László a bizánci császár, I. Manuél támogatásával ellenkirályként léptek fel III. István uralma ellen.

Elsőként László ült trónra II. László néven, akit fél éves uralkodás után megmérgeztek, így István (IV. István) fejére szállt a korona. A magyar belviszály akkor vett fordulatot, amikor 1163. június 6-án a főváros, Székesfehérvár mellett III. István seregével legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezután az ellenkirály Bizáncba menekült a császár támogatásában bízva.

Erre fel Manuél sereggel indult Magyarország felé, az összecsapások azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie a császárral. Béla herceg ekkor került Bizáncba, ahol felvette a görög Alexiosz nevet és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. I. Manuél olyannyira tisztelte és szerette Bélát, hogy külön címet is létrehozott számára: ő lett a császár első embere, a deszpotész (a címet kifejezetten Béla számára hozta létre a császár).

Miután bátyja, III. István 1172. március 4-én 25 évesen, feltehetően mérgezésben meghalt, hívei Bélának ajánlották fel a magyar koronát.

1172 tavaszán hazaérkezve be is jelentette jogos trónigényét, de szembesülnie kellett azzal, hogy Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt közel sem teljes a támogatottsága.

Egyesek – például anyja, Eufrozina királyné is – öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Bélának nem maradt más választása, félre kellett állítania családjának tagjait is.

A bizánci kötődés miatt azonban más problémákkal is szembesülnie kellett: Bánfi Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni a „bizánci kémet”, Béla ezért kénytelen volt közvetlenül III. Sándor pápa segítségét kérni. A pápa utasította a szintén tartózkodó, ám közel sem olyan elutasító I. István kalocsai érseket a koronázásra, emellett pedig felruházta minden joggal, hogy „az esztergomi egyház tekintélyének mindenféle sérelme nélkül” Magyarország törvényes királyává kenhesse a lassan egy éve a trónon ülő herceget.

A koronázás 1173. január 13-án történt Székesfehérvárott.

Uralkodása során amellett, hogy a kelet császárával, a bizánci uralkodóval jó kapcsolatot ápolt, mindvégig következetes nyugat- és pápabarát politikát is folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. A pápasággal fenntartott jó kapcsolat okán többször összetűzésbe került Barbarossa Frigyes német-római császárral. A nyugati kapcsolatok erősödésének köszönhetően Béla idejében egyre többen tanulhattak külföldi egyetemeken, köztük a rejtélyes krónikás, Anonymus is („P. dictus magister”), a Gesta Hungarorum szerzője.

III. Béla uralkodásának első éveit a konszolidáció jellemezte. Amikor Mánuel 1180-ban elhunyt, Béla elérkezettnek látta az időt, hogy visszaszerezze azokat a területeket, amelyeket Bizánc még az ő nevében hódított el a Magyar Királyságtól. Sőt, kihasználva a Balkánon a szerb Nemanjidák és a bolgár Aszenidák függetlenségi törekvéseit, olyan távoli területekig jutottak el a hadai, mint Nis vagy Szófia.

Egyes angolszász történeti feldolgozások bizonytalan hitelű görög forrásokra támaszkodva hajlamosak úgy bemutatni III. Béla uralmának korai éveit, hogy Mánuel császár hűbérese volt és adót fizetett neki, amely függőség a császár halálával ért véget, de erre semmilyen forrásunk nincs!

A bizánci konfliktus végül 1185-ben megegyezéssel ért véget: II. Iszaakiosz bizánci császár eljegyezte Béla lányát, Margitot, hódításai egy részét Béla hozományként biztosította, így a magyar-bizánci viszony, az olykor fellángoló érdekkülönbségek ellenére is, végig kiegyensúlyozott tudott maradni.

A III. Béla által megteremtett belső nyugalom lehetőséget biztosított arra, hogy reformokkal erősítse meg a királyságát. Az ő uralma alatt készülhetett el az a jövedelem-összeírás, ami lehetőséget teremt arra, hogy betekintsünk a magyar királyok gazdagságába. Ennek alapján az évi mintegy 23 tonna ezüstre rúgó bevételével a király Európa egyik leggazdagabb uralkodójának számított.

III. Béla gátat szabott a 12. századra jellemző folyamatos pénzromlásnak, amely egyre kisebb méretű és egyre kisebb nemesfémtartalmú pénzek forgalomba hozatalával járt, és a vert érmék súlya és nemesfémtartalma is emelkedett.

Emellett bizánci mintára rézpénzt hozott forgalomba, amelyek nagy mennyiségben kerülnek elő mind a mai napig. Béla idején jelentek meg a pszeudo-arab pénzek is, amelyeken arab feliratutánzatok láthatók, ami jól tükrözi az uralkodó széleskörű horizontját is.

Szintén III. Béla nevéhez kötődik az oklevéladási gyakorlat elterjedése. Egy 1181-ben kelt okleveléből kiderül, hogy elrendelte az elé kerülő ügyek írásba foglalását. 1185-től pedig felállította az állandó királyi kancelláriát, ahol a kancellár mellett már több állandó jegyző is dolgozott. (A feltételezések szerint ezek egyike lehetett Anonymus, a Gesta Hungarorum szerzője is). Az Árpád-kori okleveles forrásaink 13. században történő dinamikus gyarapodása ennek a rendelkezésnek a folyománya lehet.

III. Béla erősítette fel a ciszterci rend magyarországi megtelepedését is. Öt új monostort, Egrest, Pásztót, Pilist, Szentgotthárdot és Zircet is az ő uralkodása alatt építettek fel királyi kezdeményezésre. Hasonlóképpen támogatta a johannita rendet. 1192-ben elérte, hogy I. László királyt szentté avassák, ami komoly fegyverténynek számított az uralkodó részéről.

III. Béla uralkodása az Árpád-kor királyi csúcsteljesítményének tekinthető, nem véletlenül illette a Nagy melléknévvel egy oklevelében unokája, IV. Béla. Alatta teljesedett ki az a hatalomgyakorlás, amelynek az alapjait még Szent István rakta le, és amely elsősorban a király kezében lévő földbirtokokra támaszkodott.

Nagy királyunk tehát a rokoni kapcsolatok, a hódítások, a magyar kézen lévő aranybányák, valamint birtokai révén biztosította hatalmát, melyet pedig elsősorban nem az elnyomásra, hanem az ország javára fordította. Abban az időben Magyarország megkerülhetetlen volt a nyugat és kelet viszonyában!