Ikarus – amikor még hűtőgyár volt

Talán sokan nem tudják, de az Ikarus eredetileg repülőgép és repülőgép alkatrész gyárként indult (a névválasztást nem kell magyarázni), de 1920 után iparágat kellett váltania a repülőgépek építésére vonatkozó tiltások okán. Ekkor egy olyan iparágban kezdtek tevékenykedni, ami akkoriban elég komoly potenciállal bírt, ugyanis gyakori volt az autók motorhűtőinek meghibásodása, az alkatrészek pedig gyakran hetekig utaztak valamely más országból, mire a szervízbe értek, ahol beszerelhették azokat.

Borítóképen: Napozás a hűtő mellett – 1931

A korabeli sajtómegjelenéseken keresztük igyekszünk bemutatni, hogy miként is menekült meg a bezárástól az eredetileg a repülésre szakosodott vállalat. Miért fontos ez? Nos, az ugyan igaz, hogy az Ikarus buszgyártó elődjének leginkább az Uhri testvérek üzemét tekintik, de a név a hűtőgyártótól jött (az egyesítésbe bevonták az Ikarus Gép- és Fémáru Rt.-t is), és ha 1920 után nem sikerül magát kirántani a bajból, lehet, hogy a leghíresebb magyar buszok is más márkanév alatt kerülnek fogalomba.

Az első megjelenések még reklámok voltak, a sajtó nem igazán írt a gyártóról:

Igen, a fenti kép az 1920. március 27.-én jelent meg Az Est című lapban, tehát már ekkor áttértek a motorhűtők gyártására. Feltehető, hogy ez a meglehetősen gyors váltás is szerepet játszott a túlélésben. És minden bizonnyal be is jött a számítás, hiszen szeptemberben már hirdetést adott fel a cég, munkaerőt keresve (Uj Nemzedék, 1920. szeptember 25):

Tudni kell, hogy akkoriban a hűtőket leginkább bádogból készítették, tehát nem éppen tetőfedőket kerestek… De ez még mindig csak hirdetés, a sajtó voltaképpen ekkor még nem ír az Ikarusról. De várjunk csak! Az első megjelenés azonnal rávilágít, hogy talán nem is megy olyan jól a bolt, inkább valami teljesen más van a háttérben (Népszava, 1922. augusztus 30.):

„Itt minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy 30—50 koronás órabérek mellett nemcsak szakmunkást nem lehet dolgoztatni, hanem még segédmunkásokat sem és így ez a mozgalom a legteljesebb mértékben indokolt. Ez idő szerint részt vesznek a mozgalomban <…> az „Ikarus” hűtőgyár munkásai. <…> Most az egyszer tévednek a gyárosok szerepében tetszelgő munkáltatók, mertamunkások 40 —50 koronás bérekért nem mennek vissza dolgozni…”

Ezek szerint az Ikarus nem csak munkásokat, hanem leginkább sztrájktörőket keresett? Nem tudjuk, de esélyes, hiszen akkoriban nem volt éppen fényes az ország gazdasági helyzete, a munkások pedig – legalábbis a cikkből ez tűnik ki – igen eltökéltek voltak.

A következő hír (helyesebben ez is egy hirdetés) 1924-ből való, és arra utal, hogy az Ikarus nem volt éppen a csúcson, ha be nem is zártak, de leépítéseket hajthattak végre:

Sajnos akkoriban ez nem volt kivételes eset, az ország még mindig nem tudott kikeveredni az 1920-as események okozta sokkból, a gazdaság még mindig nem tudott alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy természeti és emberi erőforrásai jelentős részét elvesztette… De valahogy mégis túlélték a legnehezebb időket!

„Az Ikarus magyar hűtőgyár a legkülönbözőbb rendszerű hűtőkkel szerepel, így látunk ott Magosix, Rába, Magomobil és más személy- és teherautókhoz való hűtőket. A gyár kiállított ezenkívül még benzintartányokat, négy és háromszögletű olaj- és benzinkannákat is. A kiállításon több magyar és idegen gyártmányú kocsit láttunk a gyár kiváló produktumaival felszerelve” – írta az Autó című lap 1927. június 15.-én megjelent száma, melyben az akkor megrendezett Hetedik Nemzetközi Automobilkiállításon látottakról számolnak be.

Újabb hirdetéssel folytatjuk, melyből kiderül, hogy az Ikarus nem csak gyártással, hanem javítással is foglalkozik (Pesti Napló, 1931. január 1.):

1929-ben ütött be a nagy gazdasági válság, de Magyarországon 1932-33 volt a mélypont. Az ipart rendkívüli módon megviselte a válság, de a mezőgazdaság sokkal válságállóbbnak bizonyult, így azok a gyártók, akik jelentős beszállítói voltak a mezőgazdaságnak, sokkal jobb helyzetben voltak, mint azok a vállalatok, amelyeknek csak ipari partnereik voltak. Az Ikarus gyorsan felmérte a helyzetet – legalábbis ez derül ki a Köztelek című kiadvány 1932. július 3.-i számában megjelent hirdetésből:

Ezek után jelennek meg azok a hirdetések, ahol már a teherautók hűtőinek cseréjét, javítását, illetve leszállítását is vállalja az Ikarus, így lassan megérkezünk oda, hogy amikor a MÁVAG legyártja utolsó típusát, abban is Ikarus motorhűtő van, pedig akkor már 18949-et írunk…:

Nos, a sajtóból ennyit tudunk az Ikarusról abból az időből, amikor még motorhűtőket gyártottak. Nem volt ez egyszerű történet, ahogy aztán az Ikarus buszgyártó története sem volt az, de némi technológiát, na meg a nevet hozta a vállalat az autóbuszokhoz.