Ikarus termékpaletta, avagy, amit akartok: a Mercedestől a ZiL-ig

Kell mondani, hogy a Mercedes mit jelent a világ autóipara számára? Nem, semmiképpen nem a mai termékeikre gondolunk (akár ezt is alapul vehetnénk, csakhogy mi történelmi időtávokban gondolkodunk), hanem azokra a termékekre, amiket akkor gyártottak, amikor minden kétséget kizáróan a Mercedes ült a világ autógyártásának trónján. És a ZiL? Nos, történetünk idején, 1990 és a következő pár év során sehol nem volt, de…

Borítóképen: A jellegzetes hátfal (már-már) azonos – balra a Mercedes, jobbra a ZiL változat

… mégis volt egy olyan Ikarus is, ami bizony (majdnem) egyszerre képes volt együttműködésre azzal a gyártóval, ami az akkori autógyártás trónján ült, meg azzal is, ami felett régen eljárt az idő, de saját piaca még a vízfeszín felett tartotta.

A történet három szereplője közül sajnos éppen az Ikarus az, ami már csak nyomokban fellelhető – ami a napi tevékenységet illeti -, de talán lehet ez még másképp is, ezt majd az idő megmutatja. A lényeg azonban az, hogy az Ikarus – azzal együtt, hogy a 200-as széria a világ legnagyobb példányszámban gyártott busza a mai napig is! – mindig képes volt rugalmasan igazodni az egyes piacok, és együttműködő partnerek gyakran igen eltérő igényeihez.

Erre talán a legjobb példa az amerikai Ikarusok története:

A legjobb és talán a leglátványosabb példa erre az Ikarus 542, ami készült Mercedes alapokon, és készült ZiL alapokon is. Miért volt erre szükség? Mert mind Németországban (és tágabb értelemben Európában), mind pedig a Szovjetunióban (vagy talán akkor már FÁK) nagy igény volt az ilyen típusú, kisebb buszokra, azonban minden piacon voltak elfogadott márkák, és minden piacon voltak olyan piacvédelmi szabályok, amelyek miatt csakis a helyi gyártókkal történő együttműködés volt az út ezekhez a piacokhoz.

A Mercedes alapó kisbuszt a világ minden országában el lehetett adni (legalábbis a márka elfogadottsága alapján), a ZiL pedig egy olyan nagy piacon tette lehetővé a megjelenést, ahol ez utóbbi márkának komoly elfogadottsága van, és ráadásul olcsó előállítást tesz lehetővé, ami fontos volt akkoriban.

Egy hasonló Ikarus típus, amit szintén több különböző gyártóval együttműködve készült:

Azt pontosan tudjuk, hogy a Mercedes változat 3.970 cm³-es Mercedes motor dolgozott (OM 364 LA), 136 LE teljesítménnyel, és 408 Nm nyomatékkal, ahogy az is tudjuk, hogy a Mercedes-együttműködésben épült példány sokkal igényesebb kivitelű volt.

A Mercedes alap formatervét tekintve eleve jobban nézett ki, de látni kell azt is, hogy míg a Mercedes esetében például ragasztott oldalüvegek vannak, addig a ZiL verzión vastag kéder gumiba ágyazott az üvegezés. Ez nem feltétlen igénytelenség, hanem a helyi piaci igényeknek való megfelelés, hiszen a rossz utakon a ZiL sokkal nagyobb rázkódásnak és csavarodásnak volt kitéve, így ezen a verzión bizony ez volt a jobb megoldás!

Persze ezen túlmenően is voltak komoly különbségek, hogy ne menjünk nagyon messzire, elég csak megnézni a műszerfalat:

Feltűnő lehet az utasajtó igen eltérő megoldása is. A ZiL esetében kétszárnyú ajtót alkalmaztak, ami feltételezéseink szerint az Ikarus nagysorozatú buszainak alkatrészeiből épült fel, míg a Mercedes esetén vagy egy teljesen egyedi ajtó került beépítésre, vagy pedig az emelt padlómagasságú Ikarusok két tengely közötti ajtói.

Visszatérve a motorokhoz, a ZiL verzió esetén valószínűleg egy ZiL eredetű motor volt beépítve, amiről csak annyit tudunk, hogy 118 LE körüli teljesítményű volt, és nyilvánvaló, hogy járáskultúráját tekintve sem érhette el a Mercedes motorjának paramétereit.

További érdekesség, hogy a Mercedes esetében 23 fő (a sofőrt nem beleértve) számára volt kialakítva ülőhely, míg a ZiL esetében csak 16, vagy 18 ülés állt rendelkezésre. Ez annak volt köszönhető, hogy a Mercedes esetében egy távolsági járatnak kialakított példányt láthatunk, míg a ZiL esetében inkább egy városi kialakítást. Ez utóbbinál sokkal fontosabb a gyors utascsere, mint az ülőhelyek száma, így a jobb oldalra szóló ülések kerültek.

Sajnos ezekből a buszokból nem készült sorozat, leginkább egyedi, avagy prototípusok maradtak, de arra igazán jó példát szolgáltatnak, hogy bemutassuk;

Az Ikarus óriási méretei és nagy darabszámú sorozatmodelljei mellett sem volt egy nehezen mozduló mamut, így a vállalat bukásának oka nagy valószínűséggel nem a cégen belül keresendő…