Ikarusért teherautó
Nem rossz ötlet, hiszen, ha a gazdaságban nincs elég pénz, akkor jön a barter ügylet (ez a szebbik neve a cserekereskedelemnek), csakhogy ebben az esetben nem arról volt szó, hogy Ikarusokat szállítottak Csepel teherautókért cserébe, hanem a csere az NDK és Magyarország között zajlott az IFA és az Ikarusok bevonásával…
Borítóképen: A VEB IFA-Automobilwerke Ludwigsfelde udván IFA W50 típusú teherautók – 1966 (?) (forrás: Fortepan / Bojár Sándor)
Korábban mi is írtunk róla nem egyszer, hogy a KGST munkamegosztás és kooperáció jelszavai bizony igencsak megtépázták a Csepel Autógyár üzleti lehetőségeit, így aztán 1975-ben le is álltak a motorgyártással… Ez még önmagában nem lett volna nagy baj, mert addigra már sorozatban készültek a Rába-MAN motorok, de ebből mégsem lett nagyobb darabszámban gyártott Csepel típus… Volt rá példa, de ez nem segített a gyártón!
A Csepelre a speciális felépítményekkel ellátott teherautók gyártásának szerepét mérték, ami ebben a helyzetben annyit tett, hogy lemondtak a nagyobb teherbírású teherautók gyártásáról, de nem feltétlen önszántából. Egy iparpolitikai döntést így közölt a Járművek, mezőgazdasági gépek 1973. évi 2. száma:
„Ismeretes, hogy a Csepel Autógyár fő profilja 1973 elejétől az Ikarus szekrény vázfenekek gyártása lesz.”
Így nem csoda, hogy a Csepel részben leállt addigi termékei gyártásával:
És akkor jött a „világmegváltó” ötlet: Ikarusért teherautó!
Talán azért nem lett Ikarusért IFA-t a jelmondat, mert az még akkoriban is komoly felháborodást váltott volna ki (a ’70-es évek elejéről beszélünk, amikor még nem volt veszve minden a Csepelnél!), így általánosságban a teherautó megnevezésnél maradtak a jelszó szintjén, de az is igaz lehet, hogy a Zil-ek jó része is ilyen barter keretében érkezett Magyarországra akkoriban…
1975 október 29.-én aztán jött a nagy bejelentés, amit a Magyar Hírlap így tálalt:
„Jelentős esemény színhelye volt tegnap délelőtt a Budapesti Szállítási Vállalat Ilka utcai telepe. Ünnepélyes külsőségek között adták át a huszonötezredik, Magyarországra szállított IFA WSO. típusú teherautót. <…> A következő öt évben 26.500 IFA W50 típusú teherautó érkezik hazánkba, cserébe azért a 800 Ikarus autóbuszért, amelyeket ne NDK-ba exportálunk majd.”
Azt nem tudjuk, hogy az akkori jövőre vonatkozó tervek hogyan valósultak meg, annak pedig nem számoltunk utána, hogy az említett számok alapján ez a cserearány mennyire volt előnyös (avagy hátrányos) számunkra, de tény, hogy a ’70-es években ugrásszerűen megszaporodott a hazai utakon az NDK gyártmányú IFA tehergépkocsik száma.
„A jelenlevő szakemberek elmondták, hogy az erősödő NDK-magyar kooperáció során olyan munkásszállító autóbuszokat készítenek, amelyeket közösen terveztek, a motorikus részt az IFA-gyár szállítja, a karosszériát pedig az Ikarus A 25—30 fő szállítására alkalmas autóbuszokat Székesfehérvárott állítják össze. Az első 300 munkásszállító autóbusz már el is készült, s jövőre újabb 700 darabot adnak át rendeltetésének.”
Nos, azt biztosan tudjuk, hogy ez viszont egy új Ikarus típus születése körüli pillanat, ugyanis a legnagyobb számban gyártott Ikarus midibusz tényleg IFA motorral működött (csak halkan jegyezzük meg, hogy az IFA motor kb. azonos alapú volt, mint a Csepel, és hozzávetőleg azonos teljesítményük is volt – legalábbis egyes változatoknak…), ez a típus pedig nem más, mint az Ikarus 211!
Korábbi cikkünkből kiderül, hogy az Ikarus teljesen más irányba indította ezt a fejlesztést, de úgy tűnik, hogy akkoriban a vállalati önállóság egy gész más szintet képviselt, mint manapság.
És egy videó a végére:
