Ikonikus magyar állatfajták: A gyöngytyúk, a patkányok réme
Ma már ez egész világon elterjedt, ugyanakkor tudjuk, hogy Magyarországon már a 13. században a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották – igaz, akkor még díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. Ezzel együtt minden bizonnyal már akkor jelen volt, mikor az Árpád-korban a magyarok Ázsiából hozták be parlagi tyúkjaink őseit is.
Ki ne tudná, hogy a húsából készült húsleves mennyei eledel, és ki ne tudná, hogy ez a szárnyas – bár háziasított – tulajdonképpen nem nagyon különbözik vadon élő rokonától, és mind a mai napig megél ridegtartásban is. Az ilyen példányok rend szerint a fákon találnak éjszakára maguknak szállást. De ma már nem ez a jellemző.
De honnan származik ez a háziszárnyasunk? Nos, elég meglepő, de vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk. A történet sem éppen mai, hiszen akkor terjed el Egyiptomban, amikor Kr. e. 2. évezredben vallási okokból betiltották a tyúktartást. Háziasítása mégsem ekkor történt meg, hanem jó ezer évvel később; a Földközi-tenger partvidékén élő nép volt az „elkövető”, a görögöknél pedig Kr.e. 4. században már háziállat volt.
A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek.
Abban biztosak lehetünk, hogy ugyanazon állatról szól a görög monda, mint ami mi ma ismerünk, hiszen kékesszürke alapon egyenletesen fehéren pettyezett, gyöngyözött alakját megörökítették. Az evező- és faroktollak barnák, szélükön fehéres tarkázottsággal. Mell- és nyakszíneződésük foltok nélküli ibolyaszürke. Csibéi kikeléskor barnás színűek, hátukon hosszanti sötétebb sávokkal.
Hazánkban elsősorban ez a kékesszürke, kisebb mértékben a fehér színváltozata terjedt el, de előfordul szürke (ezüst), barna (vörös) és foltos változata is. A fehér színű gyöngytyúk kevésbé gyakori, tollszíne bársonyos csillogású, tejfelsárga alapszínű, rajta ezüstfehér pettyekkel. A naposcsibék színe szürkés, világosabb sávokkal és pelyhekkel.
A gyarmatosítás kedvezett elterjedésének világszerte. Így került Kínába, majd Indiába, a rabszolgaszállító hajókon pedig Amerikába. Tenyésztésének virágkora a 20. század első fele volt, ekkor Magyarország is Európa élvonalába tartozott.
Vadmadárként szállították külföldre. Tenyésztésének központja a II. világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság volt.
A hanyatlás a nagyüzemi baromfitenyésztés elterjedésével következett be. Az lehet ugyan, hogy manapság már elég kevesen foglalkoznak tartásával, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez a nem feltétlen barátságos szárnyas távol tartja a baromfiudvartól a patkányokat és egereket is, ezért – azon túl, hogy zamatos húsa utánozhatatlanul finom! – bizony más hasznot is hoz!
Ma már a világ számos részén elterjedt a gyöngytyúk, de ennek legfőbb oka, hogy a 20. század elején Magyarországról kerültek az asztalokra a gyöngytyúkok Európa-szerte.
