Hírek

India: Üdv a klubban? (2.rész)

Miután az előző részben kitárgyaltuk az orosz-indiai hadiipari szerződések világpolitikai hátterét, most bemutatjuk a megállapodásokban foglalt eszközöket, és kitérünk arra is, hogy miként alakult a katonai eszközök terén a két ország együttműködése a korábbiakban, és mire számíthatunk a jövőben. Figyelem, India a világ legnagyobb fegyverimportőre, így az, aki itt sikeres, az komoly bevételt realizálhat!

Kezdjük is a végén, nézzük meg, milyen volt az együttműködés eddig, és azt is, hogy az indiai hadsereg milyen olyan katonai képességekkel rendelkezik, amelyek Oroszországhoz köthetők. Az oroszoknak van egyfajta történelmi előnyük, mert a hidegháború alatt nem volt lehetőség amerikai haditechnika vásárlására. Az USA a 2000-es években jelent meg az indiai hadiipari beszerzéseknél, így 2010 és 2015 között Oroszország részesedése 70%-ról 49%-ra csökkent, a legnagyobb „beszállítók” rangsorában pedig az USA feljött a második helyre!

Igen ám, de 2016 és 2021 között jelentős visszaesés következett be, az amerikai aktivitás erősen csökkent, és immár Oroszország, Franciaország és Izrael mögött a negyedik helyre szorult vissza. Ezzel együtt India komoly megrendeléseket adott le az USA-nak, így többek között AH-64 Apache harcihelikoptert, a CH-47 Chinook nehéz szállítóhelikoptert vagy a C-17 stratégiai katonai teherszállító repülőgépet is vásároltak.

Szakértők szerint ezeket azért nem az oroszoktól rendelték meg, mert a hadiipar ezen szegmensében valószínűleg jobb megoldást jelentenek az amerikai eszközök. Általános vélemény ugyanis, hogy India nem politikai alapon dönt a fegyverbeszerzések során, hanem pragmatikus módon hozzáállva, mindig a számára ideális (vagy annak gondolt) megoldást választja. Hosszabb távon azonban az import csökkentése a cél, a saját fejlesztés-kutatás, és gyártás erősítése mellett. Ezzel együtt ma még az orosz eszközök dominálnak a hadsereg felszerelései terén.

A T-72, és a T-90 adja a páncélos fegyvernem gerincét, az egyetlen repülőgép-hordozójuk is orosz gyártmány, ahogy nukleáris tengeralattjáróik, és a légierő is az orosz technikára támaszkodik.

Ebben a videóban a T-90 2011-ben bemutatott változatát mutatják be, amit több helyen optimalizáltak, új elektronikával láttak el, és 2017-ben 464 darabot India is rendelt belőle, de nagy vevők rá a közel-keleti országok is.

A videóban India első, saját építésű repülőgép-hordozóját mutatják be, de a most aláírt megállapodások egy része is az indiai termelésre irányul. Ezek értelmében India 600 ezer Kalasnyikov AK-203-as gépkarabélyt fog gyártani, és további ötven SzU-30MKI vadászbombázó helyi gyártásáról is voltak a tárgyalások.

Bármilyen furcsa is, de mégsem ezek a megállapodások okozták a legnagyobb meglepetést, hiszen ezek a már meglévő arzenál darabszámát növelik (most is ezekre az eszközökre építenek), hanem azoknak a tényleg világelsőnek tekinthető „műsorszámokban”, mint az Akula osztályú, nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárót lízingje mintegy 3 milliárd dollár értékben, valamint az Sz-400 Triumf légvédelmi rakétarendszer megvásárlása mintegy 5,4 milliárd dollár értékben!

Emlékezzünk: Törökországot éppen az Sz-400-as vásárlása miatt zárták ki az F-35-ös projektből. India esetében ez nem gond, hiszen – mint láttuk – a légierőnél is leginkább az orosz technikára épít, ugyanakkor – ahogy azt az előző részben jeleztük! – van olyan orosz gép Szu-75 Sakk-matt néven, ami az F-35-öt könnyen lelépheti, és India számára is „nyitva a bolt”, később vásárolhat ezekből is.

Ennyit a katonai megállapodásokról (volt még sok más is, de talán ezek voltak a legérdekesebbek), és el kell mondani, hogy más, kifejezetten gazdasági jellegű megállapodást is született, hiszen a két ország gazdasági erejéhez mérten igen kicsi, mintegy 10 milliárd dolláros mindössze a kereskedelmi forgalom, amit a felek rövid idő alatt 30 milliárdra kívánnak emelni!

Az előző rész:

Cikkünkhöz forrásként használtuk a következő cikket: ITT

Ajánlott Cikkek