Ínségadó, szegényadó, ’20-as évek…

Olyan adó, amelyet a társadalmi gondozásra szorulók segélyezése végett vetettek ki, más néven; szegényadó. Igen, volt ilyen, 1920 után szükség is volt rá, hiszen azzal, hogy az ipar nagy része megszűnt – és még sok minden más – emberek nagy tömegei jutottak koldusbotra…

Borítóképen: Életkép a Tabánból – és ez még alsó kispolgárinak minősült akkoriban… az adó nem a javukra ment

Az ínségadó fogalmát tehát tudjuk, és most megmutatjuk a Városok lapja című kiadvány 1923. december 15.-i számában megjelent előterjesztésen keresztül, hogy mit is jelentett a gyakorlatban:

Határozati javaslat az ínségadó ügyében.

A Magyar Városok Országos Kongresszusának az állandó bizottsága f. évi november hó 9. napján tartott ülésében foglalkozott a városi ínségadó kivetésének az ügyével, mely akkor nagy vitára adott alkalmat, úgyhogy a kongresszus elnöksége jónak látta, hogy egy szűkebb körű küldöttség útján érintkezésbe lépjen a pénzügyminisztériummal avégből, hogy nem-e lehetne olyan megoldást találni, amelynek alkalmazásával a technikai kivitel megkönnyítése mellett az 1921. évi jövedelemadó aránytalanságai is elimináltassanak. Ez sikerült is s miként múlt számunkban jeleztük, a pénzügyminiszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg előzetes jóváhagyásával látta el az alább szó szerint közölt határozati javaslattervezetet.

Amennyiben tehát valamely város törvényhatósági bizottsága (képviselőtestülete) az alábbi értelemben hozna közgyűlési határozatot, az a pénzügyminiszter és népjóléti miniszter urak jóváhagyásaira számíthat.

A „határozati javaslat” szövege a következő:

Mondja ki a közgyűlés, hogy:

1. Az 1923/24. évi ínségakció céljaira a város területén egyszeri ínségadót szed.
2. Ez egyszeri ínségadó alapjául az 1924. évi jövedelemadó kivetése alkalmával megállapítandó jövedelem szolgál.
3. Az adónak lépcsőzetesen emelkedő kulcsát, valamint az adómentes létminimumot a közgyűlés akkor fogja megállapítani, amikor a törvényhozás az 1924. évi jövedelemadó kivetésénél alkalmazandó adótételeket megállapította.
4. Az ínségadó kivetését a közgyűlés az 1924. évi jövedelemadó kivetésével egyidőben eszközli.
5. A város területén az 1923. évre jövedelemadóval megrovod adózók kötelesek az 1923. évi jövedelemadójuk 10°/6-át az 1924. év folyamán kivetendő ínségadóra előlegképpen, az ezen összegről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 8 nap alatt az illetékes kerületi pénztárba befizetni.
6. A fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 8 napon belül fizetett előlegösszegek a kivetendő egyszeri ínségadó törlesztéséül kedvezményesen tudandók be, hasonlatosan amint ezt az egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről szóló 1923. évi XXXIII. t.-c. 1. §-ának 6. bekezdése az 1922. és 1923. évi jövedelemadóra idejében eszközölt befizetésekre vonatkozóan szabályozta. A kedvezmény mértékét a közgyűlés az ínségadó kivetési kulcsával egyidejűen állapítja meg.
7. A késedelmesen fizetett előlegösszegek után az 1922. évi XXXIII. t.-c. 2. §-a alapján megszabott adópótlék jár.
8. Az 1923. évre kivetett jövedelemadó összegében az egyszeri ínségadó kivetéséig az előírás helyesbítése folytán beállott változás az előlegképpen fizetendő ínségadó összegét megfelelően módosítja.
9. Az egyszeri ínségadó közadók módjára, de az együttes kezeléstől különváltan kezelendő.
10. Ez a közgyűlési határozat kormányhatósági jóváhagyás céljából a m. kir. népjóléti és munkaügyi, valamint a pénzügyminiszter urakhoz felterjesztendő, a 119.750/1923—VII/b számú pénzügyminiszteri leiratban foglaltak alapján azonban a jóváhagyástól függetlenül azonnal életbe lép és végrehajtásával a tanács bizatik meg.

Milyen okból közöltük ezt a javaslatot, és miért szedtük elő ez a témát?

Mert bizony 1920-nak rengeteg név nélküli áldozata volt, akik pedig egyébként nem jutottak volt koldusbotra, vagy éppen idő előtt a temetőbe, ha annak idején a nagyhatalmak képesek lettek volna saját érdekeik érvényesítése helyett a valódi megoldást keresni.

És ne felejtsük el, hogy az ilyen hozzáállás vezetett el a következő világégésig…