Ipartörténet: Hutter és Lever Szappan- és Olajgyár Rt. – 3. rész: a Szabadságharctól a Millenniumig
Az előző részben a történetben ott tartottunk, hogy Hutter József vállalkozása sikeresen működött, nevét már nem csak Pesten, de máshol is ismerték. Az üzlet tehát jól ment, úgy tűnt, hogy a sok küzdelem meghozta végre gyümölcsét.
Borítóképen: A Szarvas szappan ugyan egy későbbi történet, de igen jelentős (itt látható, hogy 1908-ban még a Schicht állította elő)
A szappanosműhelyt is bővíteni kellett, olyan kereslet mutatkozott a jó minőségű, ámde megfizethető termékek iránt.
Az előző rész:
Az 1831-ben indult vállalkozás tehát szépen fejlődött, amihez nagyban hozzájárult Pest gyors fejlődése is. Igen ám, de a fejlődéssel együtt jártak azok a törekvések is, amelyek arra irányultak, hogy Magyarország valódi önállóságot kapjon. És ezt a Habsburg-ház nem nézte jó szemmel…
A szabadságmozgalom, illetve az ellene folytatott aknamunka a gazdaságra nem volt jó hatással, így a vállalkozás kissé bizonytalan pályára tévedt. Ezt a hatást már a Szabadságharc kitörése előtt is lehetett érezni, de amikor megindultak a harcok, az tovább rontotta a helyzetet, és hogy még rosszabb legyen,
Hutter József 1848-ban váratlanul meghalt…
A hosszú küzdelem után végre pályája csúcsára érő szappanosmester 46 évesen halt meg, végrendelet nélkül. Vagyoni állapotáról, aktíváiról és passzíváiról, nem különben az üzem nagyságáról a máig fennmaradt, 1850-ben készített hagyatéki leltár ad hű leírást.
A feljegyzések szerint az aktívák a következők voltak: ingatlanban a váci úti ház 12.270 konvenciós forint, készpénzben és ékszerekben 2.047 konvenciós forint, az üzleti áruk értékében 3.103 konvenciós forint, vagyis a cselekvő vagyon összesen 17.420 konvenciós forintot tett ki. Passzívákban pedig betáblázott adósságok címén 9.904 forint, a temetési és egyéb költségek címén 1.000 forint, összesen tehát 10.904 forint szerepelt.
A hagyatéki vagyon ezek szerint 6.516 forint volt konvenciós pénzben.
A hagyatéki vagyon felét az özvegy kapta haszonélvezetre, a másik felét pedig a négy kiskorú között osztották fel egyenlő arányban. Az ugyan igaz, hogy a hagyaték nettó összege nem tűnik soknak (egyébként akkor egy tehetős ember vagyona volt!), de ami a leglényegesebb, az nem más, mint hogy a műhely felszerelését, a szerszámokat és gépeket a házassági szerződés értelmében az özvegy tulajdonába bocsátották, az tehát nem szerepelt a hagyatéki vagyonban, illetve az, hogy anyagban, áruban komoly tétel maradt az üzemben.
Az úgynevezett öntött gyertya (stearin) mennyisége 34, a kész szappané pedig 23,5 mázsa volt!
Mit jelentett akkor ez a mennyiség? Nos, ezzel Hutter József a legnagyobbnak számított a céh tagjai között, igaz, a céhek eltörlését éppen ő nem használhatta ki… Halála után özvegye vezette a műhelyt és az üzletet, amit egyrészt a házassági szerződés, másrészt a hatóság által a hagyatéki leltárban már elismert jogutódlás biztosították számára.
Az özvegy nagy hozzáértéssel vezette az üzemet. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy vállalata az 1848-49. évi szabadságharc gazdaságilag is erősen érezhető napjait, majd az 1850-ben bekövetkezett és hírhedtté vált Bach-korszak bénító évtizedét vagyonbukás és az üzem megszüntetésének veszélye nélkül átvészelte!
Hutter József szelleme őrködött a Váci úti műhely fölött!
Az özvegynek erőt adott a küzdelemre az a tudat, hogy az apjánál is nagyobbra hivatott utód nemsokára átveheti és megnagyobbíthatja az atyai örökséget.
Az elsőszülött Hutter Tivadarra várt ez a hivatás.
Tivadar 1834 július 22.-én született Pesten. Apja halálakor már megtanulta a mesterséget és fölszabadulása után a még mindig szokásban volt és hasznos vándorlásra indult. Hatesztendei távollét után tudásban és tapasztalatokban meggazdagodva visszatért (különösen sok időt töltött a bécsi gyertyagyárban), hogy átvegye anyjától az üzlet vezetését.
Anyja viszont nem csak anyai feladataiban volt kiváló, hanem üzletasszonyként is, így fia szaktudásáról meg akart győződi. Ezért előbb, mint munkást alkalmazta, egy év elteltével üzletvezetőként, és Hutter Tivadar csak ezután lehetett társtulajdonos. Végül az özvegy 1862-ben adta át teljes mértékben az üzletet elsőszülött fiának.
Az utód azzal kezdte tevékenységét, hogy folyamodványt nyújtott be a pestvárosi tanácshoz, melyben szappan- és gyertyagyári jogot kért.
Akkorra már a Váci úti üzlet és műhely a tulajdonos kimutatása szerint 30.000 forint értéket képviselt, és a tanács által kiküldött bizottság megállapította, hogy az üzem kiterjedése és felszerelése, valamint a kimutatott alaptőke megfeleltek az 1859. évi decemberében kibocsátott ipartörvény 61. paragrafusában foglalt feltételeknek.
A városi tanács a szakértők véleményét elfogadta és megadta a gyárnyitási engedélyt 1862. február 12-én.
Hutter Tivadar mindenesetre a gyárengedély és a címerhasználati jog elnyerése után a vállalat kiépítéséhez látott. Időről-időre külföldi tanulmányutakra ment, hogy a kémia fejlődésével járó újításokat megtanulja és azokat gyárában alkalmazza.
Nem is volt eredménytelen ez a fajta vezetői, tulajdonosi tevékenység, az üzlet jól ment, a termelés zavartalanul folyt.
Csakhogy… A Váci út új szabályozást kapott:
A szabályozás első kitétele volt, hogy a Váci út mentén épült földszintes épületeket le kell bontani, a második pedig, hogy a belterületnek nyilvánított városrészben megszüntetnek minden gyárüzemet.
A gyár áthelyezésére pedig nem volt sok idő… A költözésre adott rövid határidő komoly anyagi károkat okozott volna Hutternek, ezért kérelmére a tanács meghosszabbította a határidőt, így egy év helyett három évet kapott a vállalat, és Hutterék azt is vállalták, hogy ezen a három éven belül díszes, emeletes lakóházat építenek. És ez teljesült is!
A régi épület lebontása már 1874-ben megtörtént, sőt 1876-77-ben az új háromemeletes lakóház fel is épült!
Ettől az időtől a régi szappangyár emlékét csak a díszes üzlet és az ingatlan vadászutcai részén megmaradt raktár őrizték. De ettől talán még fontosabb, hogy hova költözött Hutter! Legfőbb szempont az volt, hogy közel legyen a Váci úti üzlethez, de Lipótvárost nem találta alkalmasnak.
Választása a Ferencvárosra esett, bár ez a városrész sem volt még kiépült. Viszont a házhelyeket aránylag olcsón lehetett megszerezni és a város középpontjától sem volt távol. Itt vásárolt tehát 1872-ben telket. A Gyep utca (ma Thaly Kálmán utca) 5. számú 160,5 ölnyi házhelyét vette meg 33.705 forintért.
Hutter Tivadar az új gyárra vonatkozó terveket 1872 április 2.-án adta be, és az építkezés ugyanazon év szeptember 30.-án már be is fejeződött! A gyep utcai gyárépület 19 helyiséget foglalt magába a következő beosztással: 9 szoba, 1 alkóv, 1 előszoba, 2 konyha, 1 éléskamra, 1 nagy udvari műhely, 1 nagy udvari raktár, 1 szárítóhelyiség és fészer és 2 műhely a pincében.
Az üzem az új gyárhelyiségben 1872 november 1.-én indult meg, ezzel egyidőben a Váci úton a gyártást fokozatosan beszüntették.
Hutter a szomszédos telket is megvásárolta, de azt csak lekerítette, egyelőre oda nem épített semmit. De aztán az is beépült, és ezen a ponton jön egy olyan kép, amin talán sokan meglepődek, ugyanis a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat gyárában készült, 1972-ben:
Ez bizony a Caola… Hogy kerül ide ez a történetünkhöz mérten éppen 100 évvel későbbi kép? Nos, az említett vállalat nem máshol gyártott, mint a Thaly Kálmán utca 5-7. alatti épületben! Hogy ugorjunk még valamivel többet, mint 50 év, megmutatjuk, hogy ma mi van ezen a helyen:
Bizony, alaposan átalakult a környék, erősen beépített, és az az érzésünk, hogy itt manapság már szintén nem lehetne gyárat létesíteni. De vissza történetünkhöz! Az üzlet nem érezte meg a régi üzem beszüntetését, sőt a megfelelőbb épületben még nagyobb arányokban folyt a szappangyártás:
1875-ben egy három lóerős gőzgép beállításával fokozta Hutter Tivadar a termelést, melyet pár esztendő múlva egy még nagyobb gépre cserélt át!
Az új gyártelepen az üzembehelyezése évétől kezdve évről-évre újabb toldaléképületek, szárítóhelyiségek, raktárszárnyak építései váltak szükségessé, ami ékes bizonysága az üzlet hatalmas terjeszkedésének. Az 1888. évben a régi gőzgép helyett egy 16 lóerős Cornwall-féle gőzkazán beépítése, majd 1902-ben a faggyúolvasztó helyiségben egy autokláv felállítása és 1903-ban új gőzkazán beépítése következett.
Az új kazánnal táplálták a gépeket, a szappanfőző üstöket, a szárítóhelyiségeket és az épület összes helyiségeinek fűtőberendezéseit.
Hutter Tivadar a gyártelep fejlesztése mellett gondot fordított az üzem adminisztrálására is. A budai részek könnyebb ellátása céljából a Bomba téren (ma Batthyány tér), a központi üzlet tehermentesítése céljából pedig a Gránátos utcában (ma Városház utca) fióküzleteket nyitott.
A kilencvenes években az ezredéves kiállítás fontos eseménye foglalkoztatta és nagy felkészülésre serkentette az ipari vállalatokat. A kiállításon elért siker kielégítette Hutter Tivadart, aki utána az eddigi szakadatlan munkát rövid pihenéssel szerette volna megkoronázni.
Hutter Tivadar ugyanis nőtlen ember volt, anyja és egy lánytestvére élt még, de ők már a modern üzlethez nem értettek. Így nem volt igazi helyettese… A vállalat történetének folytatása a következő részben olvasható.
