Vélemény Vélemény-cikkeink

Irán, a Közel-Kelet új nagyhatalma

Biden vállalta, hogy visszatereli Iránt a 2015-ös Atomalkuba, melyet Teherán most lépten-nyomon megsért. Az amerikai elnök kezdeményezte kétoldalú tárgyalások lehetőségét Irán egy Kínával kötött beruházási megállapodással gyorsan lezárta, majd jelezte, hogy nem megy bele az ellene hozott szankciók fokozatos leépítésébe, tárgyalási alapként csak a szankciók egyidejű, és teljeskörű visszavonását fogadja el! Az atomalkuból 2018-ban kilépő Egyesült Államok csődöt mondott, most az Atomalku európai résztvevői próbálkoztak.

Ebből látszik igazán, hogy Irán a Közel-Kelet kulcsa, na meg az, hogy Kínától félnek, mint a tűztől… De miért ez a félelem? Az Atomalku EU-, és ex-EU országai – Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország – pontosan tudják, hogy saját erőből képtelenek ellenőrizni Teheránt, Oroszország és Kína pedig nem is érdekeltek ebben, az USA pedig 2018-ban kilépett, pont azon oknál fogva, hogy az Atomalkut nem tartja megfelelő kényszerítőerőnek.

Az alkuból kilépve Washington szankciókat vezetett be, amire azonnali válaszként Irán már nem is törekedett még a látszatra sem, nyíltan felrúgta az egyezményt. Az európai partnerek pedig azon kapták magukat, hogy ilyen körülmények között nem tudják Irán felé teljesíteni azokat a gazdasági kedvezményeket, amelyekkel kompenzálták volna Teheránt atomprogramjának korlátozásáért. Magyarul; a megállapodás egyáltalán nem működik!

Jól jelzi az igen távoli álláspontokat, és az ellenséges magatartást, hogy a visszatérni készülő USA képviselőivel az irániak nem voltak hajlandók egy helyiségben leülni, így az Egyesült Államok delegációja egy külön épületben gyűlt össze. Normál körülmények között ebből diplomáciai botrány lett volna, most azonban még ez is belefért…

A félelem tehát abból adódik, hogy a Kínához közeledő Irán már a ’80-as években bizonyította; nem lehet egykönnyen önállósága feladására kényszeríteni, és – szemben az arabokkal – a perzsák egyáltalán nem terelhetők pénzzel a nyugatnak tetsző irányba. Ezt az irak-iráni háború mutatta meg, amikor a fél arab világ beszállt a kezdetben az USA által favorizált Szaddam Husszein mellett az iráni forradalom okán meggyengült Teherán ellen, aki két év véres harca árán végül visszafoglalta területeit.

Ha most ez az ország – ami se nem arab, és eddig nem orientálódott a Távol-Kelet felé – most mégis azzal a Kínával köt szövetséget, amit Biden egy táborba terel Oroszországgal, akkor bizony nagy a baj! Mert bizony Irán olyan stratégiai fontosságú terület, amit nem lehet megkerülni, viszont aki szövetségesének tudja, ellenőrzése alatt tarthatja a Perzsa-öböl országait is, melyek az Irán által bármikor lezárható Hormuzi-szoroson keresztül jelentős hajóforgalmat bonyolítanak, elsősorban a jólétük alapját jelentő szénhidrogéneket szállítva.

Komoly szárazföldi jelentőséggel is bír Irán, nem véletlen, hogy Kína az „Egy út, egy övezet” szárazföldi útvonalát ezen a területen keresztül képzeli el, hiszen – bár közelednek az oroszok felé – Putyinékban nem bíznak annyira, hogy teljes mértékben kizárólag orosz érdekszférán át vezessék az útvonalat. Ettől még a vasúti szál inkább itt aktív, de az „Egy út, egy övezet” többről szól, mint a vasút, és – mint neve is mutatja – többről szól, mint szállítás!

Most tehát Teherán olyan helyzetbe kormányozta magát, amikor kérhet, és diktálhat, még akkor is, ha az USA-t még inkább magára haragítja, mert a lassan kialakuló új hidegháborúban csiki-csuki játszmába kezdhet a világ nagyhatalmaival. Mindkét oldallal tud egyezkedni, és mindkét oldalt tudja zsarolni is…

Ha az USA és az orosz-kínai kettős között tovább romlik a helyzet, a Közel-Kelet erős országa Irán lesz, nem is kérdés, és egy ilyen hatalmi eltolódás könnyedén átcsaphat katonai konfliktusba is. Csakhogy – ne feledjük! – Irán atomhatalom…

Ajánlott Cikkek