Hírek

Irreális célok = katasztrófa

A galosgow-i klímacsúcs totál becsődölt, ugyanis a nagy autógyártók közül alig páran írták alá a még szigorúbb kibocsátási normákra vonatkozó megállapodást, ahogy az aláíró országok között sincs ott az Egyesült Államok és Kína, a világ két legnagyobb szénfelhasználója… Nem, mert amit a klímaterroristák kérnek tőlük, az egész egyszerűen nem reális elvárás!

Az autóiparra vonatkozóan az a javaslat, hogy 2040-ig teljesen le kell állni a közvetlenül szennyező autók gyártását, de azzal már nem foglalkozik a javaslat, hogy mindezt miből, és hogyan… Mert van ám rengeteg kérdés, amit nem válaszol meg senki, miközben persze megy a harcos lobbizás az elektromos autózás mellett.

Aki vállalati tréningan valaha is részt vett, biztosan amlékszik még a S.M.A.R.T., vagy a S.M.A.R.T.E.R. célmeghatározás elméletével. Egy elmélet, amivel ugyan lehet vitatkozni, de érdemes lenne azoknak is ismerni és alkalmazni, akik olyan elvárásokat támasztanak, amelyek nem teljesíthetők, ezért pedig teljesen értelmetlen ezeket kitűzni is. Nézzük, hol a probléma!

A betűszók mindegyik betűje komoly jelentőséggel bír, nincs értelme súlyozni köztük, a történet csakis akkor kerek, ha mindegyik maradéktalanul teljesül! Nézzük tehát, miről van szó:

S – Specific (azaz konkrét):

Pontosan meg kell határozni, hogy milyen környezetben, milyen érintettekkel kapcsolatos a cél. Már itt is érzünk mémi disszonanciát, mert időnként változnak a szereplők; van, amikor a jelentős kibocsátást produkáló teheneket veszik elő, most éppen az autókat, majd pedig az energia-termelést. Ezt bizony így nem lehet, az egész egy darab rendszer, így az egészet egyben kell kezelni! Egy példa; ha cél a szállítmányozás kibocsátáscsökkentése, akkor támogatandó a kisebb, helyi farmok létesítése, amelyek kések ellátni úgy a helyi piacot, hogy nem kell messzire szállítani a megtermelt húst, avagy tejet. De ha az a cél, hogy a feldolgozás során minél kevesebb károsanyagot bocsássunk ki, akkor már a nem csak helyi alapanyagot feldolgozó nagyobb gyárak lehetnek célravezetők, és persze az ezekhez rendelt nagyobb farmok.

Nos, ez a pont nem igazán sikerült, de részleteiből egyébként összerakható lenne -csak senki nem teszi meg…

M – Measurable (azaz mérhető):

Akkor mérhető egy cél, ha pontosan meghatározható értéket választunk, és ehhez megadjuk azt is, hogy milyen mérési módszert alkalmazunk! Nos, ilyen egyáltalán nem létezik, legalábbis széles körben nem ismert, és egymásnak ellentmondó adatok járják be a világsajtót. Ezzel nincs baj, de a klímavédelem harcosainak ki kellene végre választani egyetlen mérési módszert, ami garantálja, hogy a célértékhez képest tudjuk, hol állunk most, és hova akarunk eljutni.

A célértékről annyit, hogy túlságosan foghatatlan a 2030-ig megcélzott 1,5 fokos maximális Föld átlaghőmérséklet. Már csak erre is vagy 20 féle módszert találtunk a szakirodalmat csak felszínesen is átlapozva…

A – Attainable/Achievable (azaz elérhető):

Nos, ha a szereplők úgy érzik, hogy a célok nem elérhetők, eleve feladják a dolgot, látszólag ugyan tesznek valamit, mert ugye mégiscsak meg kell felelni az elvárásoknak, de az ilyen lelki beállítódás mellett (az elköteleződés teljes hiánya) még az sem érhető el, ami egyébként reális lenne, az egész terv önmaga ellen hat… Ennek ékes példája a klímaterroristák követelőzése, akik repülőgépeken érkeznek tüntikézni a klímacsúcsra – a résztvevőkkel együtt…

R – Relevant (azaz releváns)

A céloknak a szervezethez (a klímaharc esetében a szennyezők, illetve felhasználók, fogyasztók) legjobban illeszkedőnek, reálisnak kell lennie. Ez annyiban különbözik az előző ponttól, hogy ott inkább egyfajta érzelmi megközelítés a lényeg (el kell érni a lelki elköteleződést), itt viszont reálisan látni kell (mintegy kívülről!), hogy ha elkötelezettek is a résztvevők, vajon tényleg képesek elérni a célt?

Nos, ez az, amit senki nem vizsgált, csak célt tűzött ki, és diktálni igyekszik! Se nem mutatta be senki az autógyáraknak, hogy miért jó nekik elektromos autókat gyártani, se a fogyasztót nem győzte meg senki, hogy a kétszer annyiba kerülő, ámde fele annyi szolgáltatást nyújtó elektromos autó az miért is lesz jó számára…

T – Time-bound (azaz időhöz kötött)

Ezzel nincs baj, csak kicsit túltolták… Az előző ponttal összefügg, hogy csak a dátumokat nyomják, de nem adnak hozzásemmit. Azaz időnyomás van, nem pedig ütemterv. Nincs például arra vonatkozóan semmiféle terv, hogy a megújulók által termelt energiabázis megteremtése után térjünk át a villanyautóra, vagy már előtte is érdemes, habár még széntüzelésű erőművek is bőven rendszerben vannak.

Mindig az a mondás, hogy egyik maga után vonja a másikat. De nem! Ha az embernek elektromos autója van, totál mindegy, hogy akár kutyaszarból is állítják elő az áramot, ha használnia kell az autót, feltölti – és kész! Nem érdekli, hogyan, és miből állították elő! De ki gondolta másképp???

És akkor jöjjenek a fekete öves betűk!

E – Evaluated (azaz értékelt):

Ez annyit tesz, hogy menet közben mindig meg kell nézni, hol tartunk. Ehhez pedig szükség lenne egy egyenszilárd mérési módszerre, valamint fix célokra (mozgó célpontra lőve sokkal kisebb a találati arány!). Az, hogy egyre közelebb hoznak dátumokat, és egyre teljesíthetetlenebb feladatok elé állítják a szereplőket, semmit nem segít – sőt, totálisan romboló erejű!

R – Recorded (azaz feljegyzett, dokumentált):

Folyamatos dokumentáció, mit és hogyan csináltunk eddig, hogy ha valahogy mégis kezdünk vakvágányra futni, mert az előző pont adatai azt mutatják, akkor tudjuk, hogy hol rontottuk el, és milyen korrekciókat kellene csinálni ahhoz, hogy a célmeghatározás ismét S.M.A.R.T., vagy a S.M.A.R.T.E.R. legyen! Mert bizony ez a teljesülés egyik garanciája!

Mi a teendő tehát?

  • Konkrét terv, ami a teljes struktúrát, tehát a vilgággazdaságot és a globális időjártási folyamatokra vonatkozik (aztán ezt majd lehet tovább bontogatni, de például csak az autókra kihegyezni teljesen értelmetlen!).
  • Mérési módszer meghatározása (és persze a szereplőkkel történő elfogadtatása).
  • Elérhető célok (amihez a legfontosabb, hogy a szereplők is így érezzék, meg kell tehát győzni őket!).
  • Nem diktátum kell, hanem megállapodás (abból, hogy most sokan nem írták alá a javaslatot következik, hogy sem ez, sem az előző pont nem teljesül).
  • A megvalósításra adott idő túl rövid (ez is része annak, hogy nem reális, és nem teljesíthető).
  • Nincs igazi értékelés, csak klímaterroristák óbégatnak, és úgy csinálnak, mint a középkor világvége hívői… Tehát józan, reális értékelés kell!
  • Csak annyit tudunk, hogy kevés, amit eddig tettünk, de amikor arról van szó, hogy talán nem is így kellene csinálni, akkor a klímaterroristák ezeket a hangokat mindig elnyomják óbégatásukkal – miközben ők maguk csak annyit tudnak, hogy vissza kellene költözni a barlangba és nyers szarokat enni…

Szóval, van pár probléma ezzel a klímacsúccsal (is)… Talán megérne egy közös gondolkodást, hogy a fentiek szerint gondolják újra a tüntikézők…

Ajánlott Cikkek