Isten éltesse! 68 éves Nyilasi Tibor, a „Nyíl”!
Magyar és osztrák bajnoki aranyak, kupagyőzelmek, mindkét országban gólkirály, Európai ezüstcipős, KEK-döntős a Fradival, Európa válogatott, az év labdarúgója… És könnyen lehet, hogy még jó pár címet kihagytunk! Igen, azt mindenképpen meg kell említeni, hogy edzőként is bajnok a Fradival, sőt háromszoros kupagyőztes, és a szuperkupát is begyűjtötte a Fradi trénereként!
Borítóképen: Nyilasi Tibor
Honnan indult a szédületes karrier? Nos, Nyilasi Tibor Budán, a Vízivárosban nőtt fel. A II. kerületi Medve utcai általános iskolában kezdte tanulmányait. Ott és a környékbeli grundokon kezdett focizni. 1965-ben édesapja vitte el a margitszigeti Úttörő Stadionba (1965–70), ahol Sepsi Attila edző tartott labdarúgó szakkört. Innentől heti két edzéssel megkezdte a rendszeres sportolást. 1966. február 23-án megkapta élete első játékosigazolását, majd 1967. április 14-én pályára lépett élete első tétmérkőzésén.
Az Úttörőstadion csapatában 68 mérkőzésen 124 gólt lőtt és fejelt. 14 évesen már 180 cm magas volt és 46-os cipőt viselt.
Ugye nem kell mondani, hogy ezzel együtt nem a korai érettsége okán lett nagy futballista? Ha így lett volna, később elkerülik a sikerek, de a bevezetőben felsorolt trófeák is jól mutatják; a tehetség ekkor mutatta meg magát először!
1970-ben Kertész János, a Ferencváros (1970–83) ifjúsági csapatának akkori edzője látogatott ki a pályára és Nyilasit a zöld-fehérekhez hívta, aki Fradi-szurkolóként boldogan szerződött az Üllői útra.
Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szövetségi kapitánya, így nyilatkozott róla:
Játéktudása, futball-érettsége, kombinatív készsége, társainak helyzetbe hozása, cselező és gólszerző tudását nézve bármikor, bármelyik csatár- vagy fedezetposzton helye lett volna az én híres, sokak által aranycsapatnak nevezett, aranyos, csibész tizenegyemben…
Márpedig, ha ő mondta, akkor az minden bizonnyal úgy is volt! És ezt később bizonyította is! Tehetségére jellemző, hogy a Fradi ifiben korosztályt is ugrott és ötvenötös születése ellenére az ötvenhármas korosztálynál vették figyelembe. Ekkor ismerte meg Ebedli Zoltánt, Viczkó Tamást és Vad Istvánt. Edzője Rákosi Gyula lett.
Két bajnoki cím, valamint három Magyar Népköztársaság-kupa megszerzése után, 1981-ben 30 találattal ő lett a magyar bajnokság gólkirálya, s ő kapta ebben az esztendőben az Európai Ezüstcipőt is. Szerepelt az 1975-ben Kupagyőztesek Európa-kupája döntőt játszó FTC-ben. Összesen 243 magyar bajnoki mérkőzésen 130 gólt lőtt.
Szerepelt az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is, ahol öt mérkőzésen két gólt szerzett. A nemzetközi sikereknek köszönhetően 1983-ban szerződést ajánlott neki az Austria Wien (1983–87) együttese.
Itt zsinórban három bajnoki címet szerzett és ez első idényben 1984-ben 26 találattal ő lett a bajnokság gólkirálya. Szerepelt az Európa-válogatottban is (1981).
A világbajnokságokon – és persze a Derbiken – jó barátságot kötött az örök „ellenség”, az Újpest legendás játékosával, Törőcsik „Kese” Andrással. Törőcsik már akkor is meglehetősen excentrikus egyéniség volt, míg Nyilasi fegyelmezett maradt, de 1978-ban, Argentínában már ő is levesztette türelmét, amikor az agyonrugdosott Törőcsik kiállításra került, így ő is idő előtt ment tusolni…
A barátságot ez a kellemetlen esemény talán csak még jobban megerősített, és tudni kell, hogy a nemrég elhunyt újpesti legenda gyógykezelését Nyilasi Tibor támogatta, és rendszeresen látogatta is régi barátját!
A másik fontos tudnivaló, hogy az Ausztriába történő szerződése akkor igen nehézkes volt – valószínűleg várták volna korábban is Bécsben, vagy más nyugati együttesnél! -, de akkoriban 30 éves kor alatt nem engedtek nyugatra labdarúgókat (keletre meg nyilván nem akartak menni!), viszont a „Nyíl” még „csak” 28 éves volt.
Már ez sem az ideális kor egy teljes karrier felépítésére, de szerencsére Nyilasi megmutatta, hogy mire képes!
Itt kell megjegyezni, hogy a sokáig védjegynek számító magyar edző nem „élvezett” ilyen korlátozást; az akkori rendszer a tudást hagyta kivinni, de a játékosoknak nem hagyott lehetőséget arra, hogy a világ más tájain megtapasztalva a játék fejlődését, legalább válogatott szinten kamatoztathassák megszerzett tudásukat… Ez volt sajnos!
De nem fejezzük be ilyen gyászos hangulatban, mert most az ünnepé a főszerep! Köszöntjük a magyar labdarúgás élő legendáját, Nyilasi Tibort!
Isten éltesse!
