István királyunk koronázása
Hazánk első keresztény uralkodója, a magyar államalapító Szent István király, aki Géza fejedelem és Sarolt fia révén 969-ben Esztergomban látta meg a napvilágot. Születésekor a Vajk nevet kapta, később azonban a keresztség szentségében az István nevet vette fel. Apja halálát követően, 997-ben ragadta magához az ország irányítását, szembenézve a hagyományos örökösödési rend szerint jogot formáló somogyi Koppány ellenállásával. Diadalmasan került ki a veszprémi ütközetből, megszilárdítva ezzel hatalmát.
„Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.” – így szólt az Úr parancsa Szilveszter pápának Szent Hartvik legendájában, amikor István király koronájáról volt szó.
A tudomány jelenlegi állása szerint ez a legelfogadottabb koronalegenda, de egyes kutatások a koronát Attila vagy ( Atilla) Hun király koronájának tartják amit a magyarok jogosan kértek Rómától vissza a két nép leszármazás folytán. Ezen tanok bizonyítása még rengeteg kutatómunkával jár de múltunk megismerése megéri a fáradságot. E cikk témája nem annak eldöntése melyik elmélet vagy legenda az igazság, csupán magáról az eseményről emlékezik meg.
A kereszténység felvételével a magyar nemzet nem csupán vallási, de politikai önállóságot is nyert, melyhez elengedhetetlen volt egy koronázott király, akit Európa uralkodói is elismernek. A koronázás azt jelentette, hogy a magyarok pogány törzsfőjéből Istennek felelős, független király válik, s hazánk a keresztény Európa részévé lép elő. A királyi méltóság nem csupán címet, hanem valódi, Istentől kapott hatalmat jelentett. Szent István királyunk a mileniumi évben, 1000. karácsonyán (vagy 1001. január elsején) koronázta magát Esztergomban, hivatalosan is az ország királyává téve magát. A koronázás pontos időpontja a történelmi források alapján 1000. és 1001. közötti időszakra tehető, azonban mindannyiunk számára egy dolog biztos: Szent István királyunk öröksége ma is él és vezet minket.
Szent István, a magyar nemzet első királya, aki a kereszténység felvételével és államalapító munkásságával végérvényesen beírta magát hazánk történelmébe, 1000 karácsonyán (vagy néhány forrás szerint 1001 január 1-jén) koronázta meg magát Esztergom büszke városában, ezzel a magyarok fejévé vált. A koronázás dátuma a források szerint körülbelül egy éves eltérésben mozog, azonban az ünnepélyes esemény 1000 és 1001 közötti időszakra esik. A koronát, mely Istvánt a keresztény uralkodók sorába emelte, állítólag követség útján kérte II. Szilveszter pápától, bár más feljegyzések szerint III. Ottó császártól kapta. E két forrás nem zárja ki egymást, hiszen a császár akkoriban Rómában tartózkodott és szorosan együttműködött a pápával.
A koronaküldés nem csupán a magyar államalapító királyt emelte ki, hanem Magyarországot is független állammá avatta, hiszen a koronázás szentségnek számított, hasonlóan a püspökök felszenteléséhez. A szertartás ünnepélyes és szabályozott volt, részei voltak a koronázási jelvények is, mint a palást, országalma, lándzsa, később a jogar. István király a koronázást követően megvédte trónját, legyőzve a pogány törzsfőket, és hozzálátott az állam és az egyház megszervezéséhez. A vármegyék és püspökségek, valamint érsekségek létrehozása, a magyar ezüstpénz kibocsátása, a törvénykönyvek kiadása és a vallási élet megszervezése mind az ő nevéhez fűződik. A hívő népnek minden tíz faluban templomot kellett építenie, és a vasárnapi misére járás is kötelezővé vált.
Szent István királyunk, a magyar államalapító, feleségétől, a bajor hercegi házból származó Gizellától öt gyermek született. E gyermekáldás ellenére csupán Imre herceg érte el a felnőttkort, ám tragikus sorsa 1031-ben, egy vadászaton bekövetkezett halálával beteljesedett. István ekkor nővére fiát, az Orseolo-házból származó Pétert nevezte ki örökösének, ezzel mellőzve Vazul herceget, aki merényletet kísérelt meg az uralkodó ellen. A merénylet megtorlásaként István megvakíttatta Vazult, fiainak pedig száműzetés lett az osztályrésze. Az Árpád-ház mégis Vazul ágán keresztül folytatódott I. András személyében.
- augusztus 15-én, a Nagyboldogasszony ünnepén távozott el Szent István király a földi életből, majd a székesfehérvári bazilikában nyert örök nyughelyet. Egyházi Szentté avatása 1083. augusztus 20-án történt meg, mely nap mára Nemzeti Ünnepünk . Szent István nem csupán a magyar államiság alapítója, hanem a magyarság európai beilleszkedésének záloga is. Ünnepét a világegyházban augusztus 16-án, míg hazánkban augusztus 20-án tartjuk, amely nap 1991 óta a nemzeti és állami ünnepek sorába lépett fel. Szent István király emléke és öröksége ma is éltet minket, a magyar államiság büszke pilléreiként.
wikipedia arcanum
