Hírek Vélemény-cikkeink

Itt az ideje Lengyelországról beszélni!

Pontosan tudjuk, hogy Magyarország és Lengyelország álláspontja sokban különbözik az ukrán válság megítélésében, ugyanakkor örömünkre szolgál, hogy a baráti kapcsolatot ez érdemben nem befolyásolja. Egyetértés sok kérdésben nincs, de a legújabb lengyel bejelentés, miszerint Lengyelország kész amerikai nukleáris fegyverek telepítésére, megint egy olyan felvetés, ami azt mutatja, hogy Lengyelország lokális politikai szerepéből a világpolitika színpadára igyekszik.

Borítóképen: Lengyelország térképe háttérként használt zászlóval (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Halibutt, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

Ez nem újkeletű törekvés, de úgy tűnik, hogy a jelenlegi vezetés az orosz-ukrán háborúval elérkezettnek látja az időt globális státuszának megerősítésére. Nézzük, milyen motiváló tényezők állnak a lengyel törekvések mögött.

Az a fránya történelem…

Igen, történelmi okokra vezethető vissza, hogy a lengyel vezetés törekvései nagy valószínűséggel találkoznak a lengyel választópolgárok nagy részének akaratával. Lengyelországot ugyanis szomszédai három alkalommal osztották fel; 1793-ban Oroszország, Poroszország, és Ausztria, akik 1795-ben újra felosztották egymás között a területeket. A napóleoni háborúk alatt, 1807-ben létrehozták a Varsói Hercegséget. Ez nem a lengyel függetlenség ügyét, hanem francia érdekeket szolgált. Az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakítottak egy Lengyel Királyságot, amelynek királya az orosz cár lett. Az úgynevezett Kongresszusi Lengyelországnak liberális alkotmánya volt, az Orosz Birodalom de facto annektálta az országot.

Figyelem! Az oroszok minden egyes alkalommal ott voltak azok között, akik vitték a koncot, de ezzel még nem volt vége! Az első világháború után, sokkal a német fegyverletétel után, 1918 novemberében, Lengyelország visszanyerte függetlenségét (második Lengyel Köztársaság), majd következett az 1919. évi lengyel–szovjet háború. Megint az oroszok…

De ez sem volt elég… 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka újra felosztotta Lengyelországot, hogy nem sokkal később el is foglalják „területeiket”, és a második világháború pokla csak ezután következett! A háború után pedig következett 40-45 év, amit Lengyelország a szovjet érdekszférába ágyazva szenvedett végig…

Érthető hát, hogy a lengyelek nem ápolnak jó kapcsolatot az oroszokkal. Igen, más kelet-európai országok is szenvedtek sokat az oroszok miatt, de Lengyelországnak mindenki másnál többet kellett elviselnie!

Belpolitikai okok

A fentiek okán a lengyel társadalom döntő része – finoman fogalmazva! – nem szimpatizál az oroszokkal, így az ellenük irányuló fellépés minden bizonnyal népszerű a választópolgárok döntő többsége számára.

Külpolitikai okok

Az Európai Unió a biztonságát a NATO-n keresztül garantáló – és egyéb politikai függőségek okán – Egyesült Államok befolyása alatt áll. Igen ám, de az Uniónak rendkívül sok vitája van Lengyelországgal, jogállamisági eljárás van folyamatban ellenük is, és nem kapnak meg jókora összegeket Brüsszeltől, csakúgy, mint Magyarország.

Ha most tehát Lengyelország az oroszok ellen minden téren az Egyesült Államokkal karöltve, a NATO legharciasabb tagjaként lép fel, akkor remélheti, hogy Washingtonból megengedik azokat a telefonokat az Unió vezetése felé, ami arra kéri a brüsszeli bürokratákat, hogy szálljanak le Lengyelországról.

A másik fontos motivációs tényezőt a G20 országcsoportba történő jelentkezés mutatja. A napokban ugyanis Varsó kijelentette, hogy Oroszország helyett belépne a G20-as országok csoportjába. A G20 a világ 19 jelentős gazdaságát és az egész Európai Uniót tömörítő szervezet, ami főleg a globális gazdasággal kapcsolatos fő kérdésekkel, például a nemzetközi pénzügyi stabilitás, az éghajlatváltozás mérséklése és a fenntartható fejlődés témakörével foglalkozik, de más globális témákkal is, mint például a foglalkoztatás és a munkaerőpiac, a digitalizáció vagy a terrorizmus elleni küzdelem.

A lényeg, hogy ez az országcsoport igen befolyásos, talán a legnagyobb hatású, jellemzően nem politikai indíttatású szervezet. Ennek tagjaként Lengyelország sokkal jelentősebb szereplője lehetne a nemzetközi ügyeknek, valóban erős szereplőnek számítana a globális pénzügyi és gazdasági területeken.

A fenti motivációs tényezők mind egy irányba hatnak, jó magyarázatot adnak a lengyel kormány orosz-ukrán konfliktusban tanúsított magatartását. Nem az a kérdés tehát, hogy helyes, vagy nem helyes, amit tesznek, hanem az, hogy tevékenységük összhangban van motivációikkal. Ezt még akkor is el kell ismernünk, ha egyáltalán nem értünk velük egyet ebben a témában.

Ajánlott Cikkek