IV. Károly első visszatérési kísérlete 1921 március 26.
Az első világháború végén, az összeomló Osztrák-Magyar Monarchia idején, IV. Károly néven (az osztrák császár) 1918. november 11-én felfüggesztette osztrák császári jogait, majd 13-án pedig magyar királyi jogainak gyakorlását is. Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották az “független és önálló népköztársaságot”, amelyet 1919. március 21-én a 133 napig fennálló Tanácsköztársaság követett. Az ellenforradalmi rendszer nemzetgyűlése 1920. február 27-én elfogadta az 1920. I. törvénycikket, amely a forradalmak intézkedéseit hatályon kívül helyezte, és bevezette a kormányzó intézményét az államfői teendők ideiglenes ellátására. A tisztségre Horthy Miklóst választották meg, és létrejött a király nélküli királyság.
IV. Károly nem adta fel a szándékát, hogy visszatérjen a magyar trónra. Magyarországon még erős volt a legitimista párt, de az utódállamok és az antant nagyhatalmak ellenezték a Habsburg-restaurációt, és Horthy Miklós óvakodott az egyértelmű állásfoglalástól, bár korábban legitimistának tűnt.
IV. Károly 1921. március 26-án hamis útlevéllel és álruhában érkezett Svájcból Magyarországra, útját hallgatólagosan támogatta Párizs és a Vatikán, és a brit diplomácia sem tett semmit megakadályozására. Károly Szombathelyen a legitimista Teleki Pál miniszterelnökkel, majd másnap Budapesten Horthy Miklós kormányzóval találkozott, de hamar kiderült, hogy nincs mód a trónra történő visszatérésre.
Az antant hatalmak április 3-án közös jegyzékben rögzítették, hogy semmilyen körülmények között nem tolerálnák a Habsburgok visszatérését. A szomszédos államok a tiltakozás mellett részleges katonai mobilizációt is elrendeltek, mert Károly, aki nem írta alá a trianoni békeszerződést, trónját visszaszerezve igényt támaszthatott volna a vesztes területekre.
Miután az otthoni hadsereg, a kisgazdapárt és a kormányzó Horthy is ellenálltak neki, Károly április 6-án kénytelen volt elhagyni Magyarországot a nyomás miatt. Az első királyi puccs következtében fokozódott a Horthy és Teleki közötti feszültség a húsvéti ünnepek alatt, és egy héttel később Teleki lemondott tisztségéről.
Károly még ugyanabban az évben megpróbálta visszaszerezni a trónt a második királyi puccsal, de ez már korántsem zajlott békésen.
IV. Károly király és felesége 1921. október 20-án repülőgépen érkeztek Dénesfára, majd vonattal Budapestre indultak. Útközben katonai helyőrségek és polgári vezetők tettek nekik hűségesküt. Azonban október 23-án a Gömbös Gyula által vezetett reguláris hadsereg és egyetemista önkéntesek a budaörsi “csatában” szétszórták a királypárti egységeket.
Másnap Károlyt külsőségek között Tihanyba vitték, ahol gyakorlatilag fogolyként tartották. Mivel trónigényéről nem mondott le, átadták az antant képviselőinek, akik a távoli Madeira szigetére szállították. Károly 1922. április 1-jén halt meg itt, és 2004-ben boldoggá avatta a katolikus egyház.
A Nemzetgyűlés 1921. november 6-án kimondta a Habsburg-ház trónfosztását az 1921. XLVII. törvénycikkben, harmadszor az 1707 és 1849 közötti időszak után. Azonban a királyság intézményét továbbra is fenntartották.
források arcanum
