IV. Nemzetközi Automobil Kiállítás, 1908
Bár Magyarországon az automobilizmus még gyermekcipőben járt, mégis 1908-ban már negyedik alkalommal került megrendezésre az automobil kiállítás. Ez eddig csupán annyit jelent, hogy volt már egy réteg legalább, aki az autók iránt érdeklődött, de talán még ennél is fontosabb, hogy máris megjelentek a magyar gyártók!
Borítóképen: A kiállítás hirdetése 1908-ban
De hol lehetett megrendezni egy ilyen kiállítást akkoriban? Nos, már 1885-től rendelkezésre állt, hiszen azt eredetileg az 1885-ös Országos Általános Kiállításra építették. Ezzel együtt a kezdetekben nem volt egyértelmű, hogy ott rendezik a kiállításokat. Ennek okához azonban vissza kell lépni pár évet.
Magyarországon először 1899-ben próbálták meg összefogni azokat az autó- és motorkerékpár tulajdonosokat, akik ugyan nem voltak sokan, de valamiért mégsem sikerült Ruttner Gyulának, a Weszely István és társa orvosi műszergyár alkalmazottjának. Ez az ok pedig az lehetett, hogy talán Ruttner nem bírt elég tekintéllyel.
1900-ban aztán Reiman Gyula, a Belvárosi Takarékpénztár vezetőjének sikerült megalapítania Magyar Automobil Clubot, olyan résztvevőkkel, mint gróf Szapáry Pál, aki első vezetője volt a klubnak.
Reiman akkor azonnal nagyban gondolkodott: nemzetközi autós túrát akart szervezni, de ez aztán látszott, hogy nem sikerül, így olyan helyet keresett, ahol legalább egy autóversenyt rendezhet a klub. Így esett a választás a Tattersall-ra:
1908-ban már másképp látták, ugyanis – azzal együtt, hogy voltak kapcsolódó rendezvények – ekkor maga a kiállítás már inkább a maihoz hasonlóan került kivitelezésre: díszes színpadokon kerültek kiállításra az akkori gépcsodák – köztük pedig a magyar ipar termékei is!
De most kicsit vissza az Iparcsarnokhoz! Az épület Ulrich Keresztély tervei alapján Kohn Jánosnak, a Schlick gyár későbbi vasszerkezeti tervezőjének elgondolása szerint épült fel. A neoreneszánsz stílusú épület központi részét kupola koronázta. Saroképületei kőből épültek, az összeköttetések vasból. A diadalkapura emlékeztető főbejárat fölött Hungária szobra állt.
Jól látható, hogy az Iparcsarnok méltó kiállítású volt nagyszabású rendezvények megtartására. Sajnos ma már nem található meg az épület, mert – bár 1896-ra kibővítették és az Ezredévi Kiállítás egyik központja lett, aztán ismét a Kereskedelmi Múzeum vette át 1905-ig, ezt követően művelődési célokra használták, a második világháború végéig kiállításokat rendeztek benne, a Budapesti Nemzetközi Vásár helyszíne volt – az épület Budapest ostroma alatt kiégett, tetőszerkezete elpusztult.
Az Iparcsarnok helyén épült fel 1947-ben a Városligetben működő Budapesti Nemzetközi Vásár legnagyobb, 5. számú csarnoka.
A történet itt nem állt meg, mert 1974-től a Budapesti Nemzetközi Vásár Budapest X. kerületébe, Kőbányára, az Albertirsai út 10. szám alatti Vásárvárosba költözött ki, ahol 1921 óta tartották a mezőgazdasági kiállításokat (OMÉK). De az épület ott maradt!
A Várkert Bazárban 1961-ben megnyitott Budai Ifjúsági Park korszerűtlenné válásának első figyelmeztető jeleire 1981-ben a KISZ Központi és Budapesti Bizottsága kezdeményezése nyomán a Fővárosi Tanács az épület ifjúsági szabadidőközponttá való átépítése mellett döntött.
A tervasztalon hamarosan megszülettek egy új ifjúsági szórakoztató intézmény első vázlatai, amelyeket az egykori közel 5500 m²-es, ekkor már üresen álló volt BNV-pavilon köré rajzoltak a tervezők. Igen, ez lett az azóta lebontott Petőfi Csarnok, a PeCsa. A hivatalos nevén Petőfi Csarnok – Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ 1985. április 27-én nyílt meg, a Karthago együttes koncertjével.
De nagyon előre szaladtunk, történetünk idején még jócskán állt az Iparcsarnok, ami aztán helyet adott az igazán nagyszabásúra sikeredett autókiállításnak. Érdekes, hogy akkoriban azt írták, hogy volt már érdekesebb és változatosabb kiállítás abban az évben is, mint az automobil kiállítás.
De ez ne tévesszen meg senkit, a kiállítás azért nem volt talán a kor emberének a legérdekesebb és legváltozatosabb, mert akkoriban igen kevés autógyártó látott fantáziát a magyarországi megjelenésben.
Sőt, tovább megyünk! A hazai gyártók sem igen tülekedtek, mert még csak keveseknek fordult meg a fejében, hogy úgy egyébként nagy befektetést igénylő beruházást hajtson végre egy olyan iparágban, ami akkor még úgy igazán be sem indult, így nem lehetett tudni, milyen jövő vár rá.
Hacsak nem Aradon, méghozzá azoknak, akik létrehozták az első, kifejezetten autógyártásra létesített gyárat!
De ezen a kiállításon – legalábbis tudomásunk szerint – még nem jelentkezett a MARTA, ellenben azért már voltak olyan vállalkozások, amelyek ugyan eredetileg nem autógyártóként indultak, de – talán melléküzemágként? – mégis fenntartottak kapacitásokat autók gyártására.
Ilyen volt a Podvinecz és Heisler is:
És ez a vállalkozás volt az elődje annak a magyar autógyártónak, ami aztán egész hosszú ideig fennmaradt, annak ellenére is, hogy szinte minden gazdasági körülmény ellenük dolgozott. Igen, ez volt a MÁG, melynek csúcsterméke a maga korában nemzetközi szinten is jegyzett Magosix volt:
És természetesen itt volt Röck István gépgyára is, hiszen akkoriban ők már gyártottak autókat! Az igaz ugyan, hogy az autógyártással később felhagytak, de az elsők között voltak, akik itthon is üzleti lehetőséget láttak az automobilizmusban.
Nem véletlen, hogy korábban említettük az 1899-es sikertelen klubalapítási kísérletet, ami Ruttner Gyula nevéhez köthető, ugyanis munkáltatója is megjelent a kiállításon – igaz, nem automobilokkal, hanem kifejezetten autókhoz tervezett ruházati- és sportcikkekkel! Íme:
Miért volt fontos ez a kiállítás? Nos, mert közben betekinthettünk egy épület – helyesebben több épület! – múltjába, na meg azért is, mert a kiállítás maga, de különösen a hazai kiállítók megmutatták, hogy igenis, az újdonságokra fogékony réteg már akkor is létezett! Az meg egy más lapra tartozik, hogy aztán a történelem sokukat elsöpötre…
