Ízlés szerint: Berva vagy Panni?
A két járművet több dolog is összeköti; azonos motort használtak, és volt idő, amikor egyazon gyárban készültek. Érdekes, hogy az első hazai moped (MOPED jelentése akkoriban: pedállal ellátott, két sebességes, kormányváltós segédmotoros kerékpár) gyártását 1957-ben, a termelés elindulását megelőző évben a Kohó- és Gépipari Minisztérium így indokolta: „Nyugati államokban a kerékpár ma már főképp sportcélokat szolgál. A motorkerékpárok helyét robogók foglalják el.”
Borítóképen: Korabeli Berva és Panni hirdetések
Egyrészt a moped nem robogó, másrészt viszont akkoriban a nyugati országokat példaként állítani igen merész dolog volt, nem is kétséges. Ezzel együtt akkoriban nem csak a fejlesztési koncepció, hanem más, az iparban bekövetkezett változások is indokolták a segédmotoros kerékpárok gyártását.
A Csepeli Kerékpárgyár éves 200.000 kerékpárra rúgó kapacitásának egy részét „törpe robogók” előállítására kívánták átállítani a koncepció szerint, és ehhez a Finomszerelvénygyárban tervezett, ámde a Vadásztölténygyárban gyártott motorokat kívánták használni.
A megfejtés: a Finomszerelvénygyár Eger és Felsőtárkány között, a Berva-völgybe 1951-ben telepített vállalat, ami elsősorban hadiipari eszközöket gyártott, ahogy a Vadásztölténygyár is, melyet Videoton néven talán többen ismernek. Igen ám, de a hadiipari megrendelések lassan kifutottak, és a kapacitásokat le kellett kötni.
A Vadásztölténygyár ekkor jelentkezett a Dongó névre hallgató szerkezettel, és egy rádiókészülékkel, míg a Finomszerelvénygyárban 1953-tól kezdve megjelentek olyan civil termékek, mint például a kerékpáralkatrészek és orvosi fecskendők is.
Urbach László, a Mátra motorkerékpárok egykori gyártója, aki a Dongó segédmotort is kifejlesztette, éveken át nyaggatta a Kohó- és Gépipari Minisztériumot moped ügyben.
Ennek a vége az lett, hogy a VT-50 jelű 49 cm3-es, 1,8 lóerős kétütemű motort Székesfehérváron gyártják, a komplett mopedeket pedig a Finomszerelvénygyárban állítják elő.
Érdekesség:, a VT megjelenik később a Videoton egyik logójában is, de ekkor még a vadásztöltény összetett szó két tagjára utal)
A névválasztást nem cifrázták, a moped összeszerelésének földrajzi nevét kapta. 1957-ben elkészültek az első Berva prototípusok, s 1958-ban megindult a sorozatgyártás.
Eleinte a moped 5.200 forintba került. A gyártás kezdetén nem volt kürt felszerelve, kerékpárcsengő helyettesítette. Nem hiányzott viszont a gazdag szerszámkészlet. Kétféle piros, kék és zöld színek mellett háromféle kalapácslakk-fényezéssel (zöld, kék, szürke) készült, a csíkozás pedig aranyszínű (piros), piros (borsózöld és ezüst-kalapácslakk), vagy fehér (ezüst és kék kalapácslakk, illetve kék) volt. 1958-ig vastag csíkozást festettek, a későbbiekben pedig áttértek a vékony csíkozásra.
1958-ban változtattak a nyergen, a lámpakapcsolón, a szerszámdoboz fedelén, megjelent az elektromos kürt és a sebességmérő. 1959-ben a benzincsapon változtattak, 1960-ban pedig a kormánytoknál erősítették a vázat, nagyobb szerszámdoboz és nagyobb fékkulcsok kerültek a mopedre. 1961-ben javítottak a gyújtómágnesen, változott az első villa, keskenyedett az oldalborítás, lemezvázas nyereggel és egyenes kormánnyal szerelték a mopedet. Az utolsó módosítás a Pannin használt fém tanksapka bevezetése volt.
Apropó, Panni! Ezt a robogót (ennek nem volt pedálja, egy berántókarral kellett életre kelteni), ugyanaz a blokk hajtotta, de az összeszerelést – 1958-tól – a Csepel végezte. Két év múlva azonban a Panni összeszerelése is átköltözött Eger mellé, így a Berva és a Panni egy gyárban készültek.
A Panni kettős, hajlított csővázzal készült, az első kerék gumirugókon nyugvó rövid lengőkaron rugózott, a hátsó lengővilla nyitott csavarrugókra támaszkodott. A szép burkolattal ellátott robogó a kategóriától elvárható kényelmet nyújtotta viszonyleg kis kerekeivel is.
A Panni drágább volt a Bervánál, de azért volt rá kereslet, akkoriban a Bervát a férfiaknak, a Pannit pedig a nőknek kínálták – legalábbis ez volt az elképzelés.
A Panni gyártása során 15.000-20.0000 készülhetett (ebből 10.000 Csepelen), míg a Bervából 60.000-70.000 készülhetett.
1962-ben azonban mindkét típus gyártását leállították… Mi volt ennek az oka? Talán a gyér minőség? Nem, sokkal inkább az ár, ami viszont azért volt magas, mert – már korábban sem igazán…- a KGST nem biztosított külpiacot, a hazai meg elég kicsit volt, sőt;
1962-ben a KGST határozata értelmében (!) be kellett szüntetni a robogógyártást Magyarországon!
Jöttek a Rigák, Verhovinák, és egyebek, melyek minőségben sehol nem voltak, ellenben szovjet gyártmányok voltak, és tény, hogy olcsóbban is mérték ezeket, mert ugye jóval nagyobb darabszámban lehetett elsózni a „baráti országok” piacain…
